A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

IV. fejezet

          Írói szemszög

Amalia elbúcsúzott családjától és sietett át Saráékhoz,mivel ők viszik ki a pályaudvarra, ahonnan a Roxfort expressz indul. Amalianagyon izgult az iskola miatt, de most legfőképpen az foglalkoztatta, hogyhogyan jutnak el a 9 3/4 - ik vágányra. Sara azt mondta, hogy átfognak menni egyfalon, de ő ezt nem nagyon hitte. Az egyész varázsló világ olyan hihetetlenvolt, hogy Amalia úgy hitte csak álmodik és mindjárt felébred. Ez a hite miattmár teljesen piros lett a karja, mivel folyton csipkedte magát. Amalia és az Abbott család a King's Crossra hoppanáltak, ami Amaliának már tényleg sok volt és az érkezés után elájult.

Miután felébresztették, átmentek a falon meglátták a Roxfort expresszt. A vonat teljesen úgy nézett ki, mint egy normális vonat, de amikor meglátták mind a két gyerek hatalmas boldogságot érzett. De nem sokáig.

Detty és Michael hamar elköszöntek tőlük, nem várták meg a vonat indulását, mert sietniük kellett a minisztériumba. A két lány ezután felszállt a vonatra és nekiláttak, hogy üres fülkét keressenek. Sara ment elöl és minden fülkébe benyitott, ám hely már egyikben sem volt, vagy volt, de az ott ülő néhány gyerek nem engedte be őket. Sara kezdett fáradni. Számára csupa ismeretlen arc, de úgy tűnik a többiek már ismerik egymást. Nem érezte magát idetartozónak, legszívesebben leszállt volna a vonatról, hogy szüleiután rohanva ismt biztonságban érezze magát. Hátra pillantott, de menekülő út helyett Amalia mosolygó arcával találta magát szemben. Ekkor felbátorodott. Nem tehette meg, hogy elmenekül. Amalia még nála is kívülállóbb volt, mégis mosolyogva figyelte Sara arcát. Hogy tehetné meg, hogy gyáva módon elfut egy olyan helyről, ahol semmi ilyesztő nincsen? Mély levegőt vett és hirtelen eltűnt minden félelme. Nevetségesnek érezte előbbi gondolatait és azt is, hogy már egy ideje csak egyhelyben ácsorgott.

Tovább lépett és bekopogtatott a következő fülkébe és már is talált egy ismerőst: a fülkében Rose Weasley és másik három lány ült. Sara rájuk mosolygott.

 - Sziasztok, ide ülhetünk?

 - Persze, gyertek, van még két hely! - Jött a válasz. Sara és Amalia feltették csomagjaikat, majd leültek a két üresen maradthelyre.

 - Téged már ismerlek, ugye? - Fordult Rose, Sara felé - a te apád Michael Abbott!- Vágta ki diadalmasan, a memóriából előásott nevet. Arcán vidámság tükröződött. Amalia melátása szerint olyan lány volt, akit nagyon könnyen fel lehet bosszantani, ám emellett vidám, sokat nevet és nagyon ragaszkodik a körülötte lévő emberekhez.

 - Igen - mosolyodott el Sara ismét - én Sara vagyok, ő pedig a barátnőm, Amalia.

 - Sziasztok! - Köszönt Amalia félénken. Most, hogy idegenekkel kellett beszélnie, kissé elbizonytalanodott és eddig izgatott an várakozó lelkébe, most az eddig elnyomott kétségek is felmerültek.

 - Én Cecily Davis vagyok - mutatkozott be a Rose mellett helyetfoglaló lány. Szakadt farmert, fölötte pedig egy egyszerű zöld rövidujjút viselt. Szőke haja két fonott copfba fogva pihent a vállán.

 - lmelda Fawley - Nyújtotta kezét a másik oldalon ülő fekete hajú lány is. -Ő pedig a tesóm Zoe - Mutotott maga mellett egy rá a megszólalásig hasonlító lányra. Mindkettőjük fekete, kicsivel váll alá érő haja ki volt bontva, mindketten fehér blúzt, alatta pedig fekete shortot hordak. Az egyetln külömbség az volt közöttük, hogy egyikiknek feketére,  másikuknak kékre volt festve a körme.

 - Ti szerintetek melyik házba fogtok kerülni? - Kérdezte izgatottan Zoe.

 - Én a hugrabugra vagy a hollóhátra tippelek. - Mondta Cecily.

 - Én is! - Vágta rá Sara és Amalia egyszerre. Aztán elnevették magukat. Sara az elmúlt napokban annyit mesélt barátnőjének a Roxfortról, hogy ha a lány nem lepődik me még így is minden, számára olyan dogon, amiről eddig még csak hallott, akkor az ember nem mondaná me róla, hogy mugli származású.

 - Én a hollóhátra esetleg a a griffendélre gondoltam...

 - Vagy griffendél, vagy nem tudom...

Így beszélgettek, majd egy idő után mindenki átöltözött a talárjába. És nem sokkal később a vonat megállt... A kezdeti izgatottság és félelem lassan vissza kúszott a hat gyerekebe. Megszeppenve szálltak le a vonatról, majd Hagrid köré gyűltek, aki megmutatta nekik a csónakokat, amikkel átkeltek a tavon.

Sara, Amaliával, lmeldával és egy Sophia nevű szőke lánnyal utazott együtt.

És ekkor végre elérkezett a várva várt pillanat: meglátták a Roxfortot.

Az épület hatalmas volt és gyönyörű, Sara szívét boldogság töltötte el: most már ő is ide fog tartozni.

691 szó