A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

XIII. fejezet

Írói szemszög

Sara végig rohant az úton és nemsokára odaért a Johnson házba. Bekopogott az ajtón, amit nem sokkal később Amalia nyitott ki.

- Sara! - Örült meg a lány. - Gyere be!

Sara levette a cipőjét és a kabátját, szokás szerint szépen helyre rakta mindkettőt, majd követte Amaliát be a nappaliba.

A Johnson ház nappalija tágas és világos volt. Hatalmas ablakain szinte soha sem volt behúzva a függöny, mivel a család minden tagja, jobban szerette a természetes fényt, a lámpánál. A nagy ablkok mellett négy kék és kettő drapp színű fotel állt. Mind nagyon puha és kénylmes volt. Ezen kívül pedig a rugójuk is nagyon jó volt, Amalia mikor kicsi volt gyakran pattogott bennük föl-le, anyja nagy bosszúságára.

A szoba sarkában egy kanapé állt. Huzata virágos mintázatú volt, csak úgy, mint a rajta lévő párnák. A kanapé előtt egy kicsi üveg asztal állt.

A kanapéval szemben egy nem túl nagy, de azért nem is olyan kicsi aranyos komód állt. Ennek a tetején volt a TV. Sara, bár sokat tudott a muglikról, ahányszor csak itt járt, érdeklődve megnézte magának.Náluk ugye, mint minden másik varázsló családban nem volt otthon TV.

- Hogy, hogy átjöttél? - Kérdezte meg Amalia.

- Csak azért jöttem, hogy az ajándékokat mebeszéljük. -Felelte Sara.

- Rendben. - Egyezett bele Amalia, majd gondolkodó hangon megkérdezte: - Terveztél valamit? Mármit, hogy mit csinálhatnánk...

- Nem... Nem igazán... Esetleg süthetnénk valami sütit, mint tavaly...

- Meg tavaly előtt... - Tette hozzá Amalia.

- Hát, akkor most nem mézeskalácsot süssünk!

- Akkor mit?

- Te ismersz sok süteményt! Én csak nálatok ettem ilyen édességeket.

- Na jó... Akkor mondjuk csinálhatnánk tiramisut... - Gondolkodott hangosan Amalia.

- Olyat még nem ettem. - Mondta Sara. Ő otthon mindig is tipikus varázsló édességeket evett, mint pl.: csoki béka, minden ízű drazsé. Mugli süteményeket mindig csak Amaliáéknál evett. Mrs. Johnson, (Amalia anyukája) nem csak a rózsákat szerette nagyon, hanem főzni is szeretett és jól is tudott. Mikor Sara átjött hozzájuk mindig készített valami süteményt is így Sara már több süteményt is evett, de a nevüket képtelen volt megjegyezni.

- Ááá - Legyintett Amalia. - Az mégsem lesz jó. Nem tudnák rendesen elküldeni, mert teljesen szét esne...

- Akkor?

- Válassz. Mézes krémes, bejgli, kókuszgolyó vagy hókifli?

- A mézes krémes szerintem túlzás... Nagyon komolyan hangzik...

- Hát, az tény, hogy van ennél egyszerűbb recept...

- Csináljunk akkor hókiflit. Neked az jó?

- Igen. Az sem a legkönnyebb recept, de szerintem megtudjuk csinálni.

A két lány kiment a konyhába. Amalia kicsit keresgélt a polcon, majd egy vaskos, szakad könyvet vett le róla.

- Ez a receptes könyv még a nyagmamáé volt. - Magyarázta. - Emlékeim szerint ebben van a hókifli... - Amalia a hátra lapozott a név mutatóhoz és megkereste a hókiflit.