A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

IX.fejezet

Írói szemszög

Sara a bagolyház felé vette az irányt. Amali már ott várt rá. Kitartott kezén Sara baglya, Bella ült. Mikor Sara belépett, a bagoly felrepült és az ő vállára szállt.

- Talán el kellene mondanunk nekik... - Tűnődött Amalia.

- Nem tudom... nem bízom bennük. - Felelte Sara, miközben Bellát simogatta.

- Szerintem meg lehet bennük bízni! De mondjuk tényleg  biztosabb ha csak kevesen tudják.

- Igen. - Sara a bagyoly lábára erősítette levelét, mire a madár huhogva kirepült az ablakon. - Most már úgy is mindegy! - Mondta kis gondolkodás után.

A két lány kifelé indult a bagolyházból.

- Szerintem nem! Ha most nem mondunk nekik semmit akkor egy idő után úgy is elfelejtik! - Mondta Amalia és Sara szeméb nézett.

- Igazad van. - Sóhajtott Sara és leült egy lépcsőfokra, Amalia mellé. - De igazából még nem is biztos, hogy...

- Azért elég valószínű... A szüleidre haragszol? - Kérdezte Amalia, miközben egy hajgumival összefogta hosszú haját.

- Hát nem is tudom. Most így jobb lett volna ha elmondják, de nem tudom, hogy akkor hogyan reagáltam volna...

- Igen. És ők sem tudják biztosan.

- Igen. - Sara megölelte barátnőjét. Nagyon jól esett neki, hogy mellette van. Hogy nincs egyedül. Amalia mindig vele volt ha szüksége volt rá. Ha bajban volt, ha egyedül érezte magát, ha szüksége volt valakire akinek bármit elmondhatott. Amalia valahogy mindig tudta, hogy hol kell lennie és segített ahol csak tudott. Sara nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen barátnője van és néha bűntudatot is érzett, hiszen ő nem szokott ott lenni a lány nehéz pillanataiban, már ha neki voltak ilyenek... Sara eltűnődött: vajon Amaliának volt-e valami baja? Ő nem emlékezett ilyen szituációra...

Sara gondolatainak menetét Amalia szakította félbe.

- Sara! Minden oké?

- Persze... csak kicsit elgondolkodtam. - Mondta Sara, a cipőjét bámulva. - Nagyon furcsa. Olyan mintha mindenki velem lenne, de mégsem azok lennének, mint aminek én látom őket... - Mondta és hirtelen Amaliára emelte tekintetét. A lány nem bírta. Felállt.

- Figyelj Sara, meg semmi sem biztos! Tegyük férre ezt a dolgot a karácsonyi szünetig és majd akkor, otthon megkérdezed, hogy mi az igazság.

- Rendben. - Sara is felállt és menni készült, ám ekkor Oliver ugrott elő az egyik oszlop mögül.

- Nem ne tegyétek még félre! Először én is tudni akarom! - Követelte.

- Maradj már Oliver! - Húzta vissza a fiút az oszlop mögé Fiona.

- Késő... - Sara elmosolyodott majd Amaliához fordult - Hát ezeket sohasem tudjuk majd lerázni?!

- Nagyon úgy tűnik - Mosolygott Amalia, majd mindketten vissza ültek a lépcsőre. A mesélést Sara kezdte azzal, hogy elmesélte mit hallott a szüleitől, végül Amalia folytatta Mcgalagony és Bimba beszélgetésével. A többiek teljes csendben hallgatták a nem túl hosszú történetet.

- Hát ennyi. - Mondta Sara. - De még egyáltalán nem biztos, úgy hogy - Szájára tette mutató ujját. Rose, Fiona, Mary, Oliver és Michael bólintottak. Mind a heten csendben voltak. Végül Oliver szólalt meg.

- Mondjuk az Azkabanba bejutni jó kis kaland lenne... - Elvigyorodott.

- Megőrültél?! - Kiáltott fel Amalia.

- Nem rég mintha pont te kérdezted volna, hogy hogyan tudtok bejutni...

- Jól van na, de talán egyszerűbb lenne inkább a felnőttekre bízni a dolgot...

- Mondja ezt egy Hugrabugos! - Oliver felállt - De egy igazi Griffendéles... - itt drámaian szívére tette a kezét - az meg meri tenni! -A "Nagy hős" felszegte állát, előre lépett egyet és hasra esett a lépcsőben. A többiek nevettek.

- Ugye mint azt hallottátok Amaliával azt beszéltük, hogy félre tesszük ezt a dolgot és majd szünet után beszélünk róla legközelebb.

- Igen, de ha kiderül, hogy az egész igaz akkor mi lesz? - Tette fel a kérdést Fiona.

- Hát... Nem tudom. - Sara erre az egy pontra egyáltlán nem gondolt.

- Szerintem, ha kiderült, hogy igaz, akkor lehetne, hogy Sara ír nekünk és vagy, valameikünknél, vagy majd itt a suliban megbeszéljük, hogy mi legyen. - Vetette fel Rose.

- Rendben. - Mondta Sara. - De addig is senki egy szót se! Megígéritek?

- Igen. - Mondta Rose.

- Persze. - Mondta egyszerre Mary és Fiona.

- Végül is...

- Fiúk!

- Rendben!

Sara és Amalia egyszerre álltak fel a lépcsőről. Mind a heten elindultak felfelé. Ekkor Mcgalagony prof. jött velük szembe.

- Jó napot Mcgalagony professzor! - Köszöntek mindanyian.

- Jó napot. - A társaság tovább ment.

- Várjanak! - Kiáltott utánuk Mcgalagony. Mind a heten egyszerre fordultak hátra.

- Igen?

- Maguknak nem mágia történelem órán kellene lenniük?

- Nem. Nekünk egy óra múlva lesz. - Mondta Rose.

- Tényleg? - Amalia ránézett az órájára.

- Te jó ég! Már tíz perce tart az óra! - Mcgalagony bólintott, Saráék pedig feszaladtak a klubhelyiségükbe a tankönyveikért és már szaladtak is az órára.

Szerző: Tudom, elég sokat késtem ezzel a résszel, de most végre itt van. A napokban feltehetőleg lesz még rész, már el is kezdtem írni a következőt.
Ja... És NAGYON KÖSZÖNÖM a több mint 200 megtekintést! Nagyon sokat jelent nekem!😃❤

Továbbra is várom a kommenteket!

767 szó