Creepypasta horoszkópok és egyéb baromságaim ¡¡BEFEJEZETT!!

85. Rész

ankacpfangirl  kérésére, sorry hogy eddig nem írtam meg... :<

Elég esős napunk volt ma, így Slender úgy döntött, hogy ma nem mehetünk ki, főleg nem gyilkolászni. Hogy miért nem? Ez nagyon egyszerű. Mindig, mikor viharban, esős időben mentünk ki, valaki tuti, hogy megfázott és Slendernek hisztiztek. Persze, ebből hamar elege lett a csáposnak, így beszüntette az esőben való kóborolást.

Mivel nem igazán tudtunk mit csinálni és unatkoztunk, páran összeültünk a szobámban játszani. Először a társasokkal kezdtünk játszani, na meg kártyákkal, de mikor Hoodie már sokadjára veszített, kitalált egy olyan játékot, amiben nem versenyezni kellet. Nos, ez a játék rosszabb volt a társasoknál és egyéb más kártyajátékoknál. Egyet találgathatsz, igen, felelsz vagy mersz. Hogy ez miért olyan rossz játék? Nos, alapból nem is olyan vészes, de ezekkel a barmokkal veszélyes volt.

Mindig az volt a vége az egésznek, hogy valaki a tetőről ugrált egy másik elvetemült barom karjai közé. Hozzá tenném, egyikük sem volt teljesen magánál. Igen-igen, én voltam az egyik elvetemült barom, aki leugrott, míg legtöbbször Hoodie a másik, aki általában elkap, de nem kell ezen kiakadni! Mikor olyanokat képzelegsz be magadnak, hogy csodaországban mesés pillangók és szivárványos csillámhányás színű felhők közt ugrálsz, ez a legkevésbé kiakasztó dolog, hogy leugrálsz egy háztetőről!

Nos, mint az előbb belekezdtem,  felelsz vagy merszet játszottunk, először még eléggé normális dolgok voltak, mint például, játszd el, hogy Jeff mit csinál a késével, vagy Masky-t mint drogdílert.
De aztán jött a fekete leves, a számomra legkevésbé sem kívánatos kérdéssel.

"Tetszik valaki?" tette fel a költői kérdést Clockwork, hiszen tudott arról, amit a sárga csuklyás iránt érzek. Sajnos..

"Muszáj rá választ adnom?" kérdeztem nyafogva, de Jane és Toby, na meg maga Hoodie is egyetértően bólogattak az igen válaszra.

Sóhajtva egyet, erőt vettem magamon és szóra nyitottam a szám.
Az a szerencsém, hogy nem azt kérdezte ki az. Arra már nehezebb lenne választ adni, attól tartok.

Brian, amellett, hogy az a személy aki belopta  magát a szívembe pár éve (azigen--), egyben a legjobb barátom is volt. Talán nem is a visszautasítástól féltem annyira, nem nem az volt a baj.
Inkább az, hogy féltem, elveszítem őt emiatt. Hogy elrontanám a dolgokat köztünk, ami valljuk be, megeshet.

"Igen, tetszik" feleltem egyszerüen, próbálva elkerülni a szemkontaktust bármelyikükkel is.
Mint sejtettem, rögtön jött az a bizonyos "ki az és mióta" kérdés, amit szintén nem értékeltem túl jól.

"Hé! Egy kérdés, most én jövök!" próbáltam terelni a témat piros arccal, de csak mégtöbb kérdés zúdult a nyakamba.

"Ugyan már [Neved], mindenki tudni akarja! Akkor legalább csak írd körbe ki az!" kérlelt a mellettem lévő sárga pulcsis, én pedig csak sóhajtva egyet végül belementem.

Túlságosan szeretem őt...

"Rendben... Mindenki egyet találgathat, én pedig reménykedem, hogy nem találjátok ki..." mondtam el a játékszabályokat, majd belekezdtem.

"Számomra egy nagyon aranyos személy, akivel mindig tudok hülyéskedni." kezdtem bele, mire Toby felkiáltott.

"Ben!"

"Nem talált, sajnálom." sóhajtottam picit, majd folytattam.

"Piszkos szőke haja van, barna szemei..." kezdtem bele, így már egyértelmű lehet nekik... "Jól néz ki..." folytattam egyre halkabban, ahogy szépen kitálaltam azokat a dolgokat, amit Brian-ről gondoltam. Mikor végeztem, Jane egy vigyor kíséretében megszólalt.

"Miért nem mondod egyszerűen ki az? Úgy is tudja mindenki"

"Ha tudod, mondd ki te!" kiabáltam oda kicsit hangosabban, majd elfordultam zavaromban. Persze Hoodie szinte rögtön megölelt nyugtatásképp, ami most jólesett, de tudtam, hogy nemsokáig leszünk így.

Végül Jane mégsem mondott semmit, csak a többiekkel együtt kimentek a szobából, egyedül hagyvaminket Hoodieval.

"Te nem mész?" kérdeztem halkan, mire ő picit elnevette magát, majd levette a maszkot ami még mindig rajta volt, így láthattam az arcát, ami enyémhez hasonlóan vörös volt.

"Miért tenném?" kérdezte halkan, fejét a vállamra döntve. Egy ideig egymás szemébe néztünk, én, ismét teljesen elvesztem a barna szempárban, és már csak akkor tértem vissza a valóságba, mikor a szőke férfi ajkai összeértek enyéimmel.

A sokktól annyira nem volt időm, hogy viszonozzam csókját, ami kicsit elszomorított, hogy őszinte legyek.

"Én is szeretlek." vigyorodott el a maszkos, majd ezuttal én vettem magamon erőt, és lágyan megcsókoltam őt, amit viszonzott is hamarosan.

"Na ugye hogy megmondtuk!" kiáltották fel együtt Jane és Clockwork, a többiek pedig vigyorogva figyeltek minket a résnyire kinyitott ajtón.

"Nyeljetek hipót..." Suttogtam mérgesen, de Brian csak mosolyogva magához ölelt, míg én a háta mögött bemutattam a többieknek.

Na megvolt ez is, rövid is és rossz is, bocsánat, ennyire tellett tőlem... 7w7

Remélem tetszett azért, bocsi a hibákért. TwT

Na bai! :3