Amerikából jöttem III.

Kimaradt jelenet - kicsit másképp

Sziasztok!

Talán egy kicsit késve, de hoztam egy fejezetet Hannah-ék életéből. Ez a részlet egy kimaradt jelenetként indult, majd egy "mi lett volna, ha" ötlettel álltam elő, amit végül elvetettem.

Így hát nem része az eredeti történetnek, de nem alakulnak benne másképp az események, szóval nem is alternatív "mi lett volna, ha".

Remélem tetszik nektek! Jó olvasást hozzá. :) 

* * *

-        Mi az, hogy elmész a meghallgatásra? - magamból kikelve ordítottam mérgemben. A célszemély pedig nem volt más, mint legjobb barátom, Will. Szőkesége teljesen lefagyva állt előttem az ikrekkel közös lakásunkban. Sosem látott még így kiborulva, de nem is láthatott, hiszen így még talán életemben nem kiabáltam senkivel.

Nemrég tudtuk meg, hogy felállították a Mugliszármazásúak Jegyzékének Bizottságát, és Will szólt, hogy hivatalos idézést kapott szeptember 1-jére. Én pedig szívem szerint már akkor rohantam volna hozzá. Egyetlen dolog tartott vissza, az, hogy jól tudtam ő és Katie eljönnek hozzánk aznap délután. Így is történt, ezért kiakadásomnak nézője is akadt. Fred, George és Katie is szemtanúja volt a jelenetnek. Mind némaságba burkolóztak.

- Mondom, Hannah - ismételte a szavait. - Ez csak egy ártatlan meghallgatás... Nem hiszem el, hogy ne jutnának tisztességes döntésre abban, hogy varázsló vagyok. Odamegyek, ellenőrzik a pálcámat, majd visszaadják, elmondom, hogyan döbbentem rá varázslólétemre, és jöhetek haza...

- Ne legyél már ilyen naiv! - vágtam közbe. - Nem olvastad tán a cikket? A REJTÉLYÜGYÖN jutottak arra a döntésre, hogy a mágiát el lehet lopni! Ezt nem lehet ellenőrizni! Így, aki nem örökölte a felmenőitől, az tolvajnak számít, Will... - magyaráztam neki. - El fogják kobozni a pálcádat, és Azkabanba fognak zárni - szusszantottam. - Nem akarom, hogy bebörtönözzenek, így kérlek, kérlek, kérlek - ismételtem ezerszer is -, ne menj el a meghallgatásodra.

Will csak a fejét rázta, Katie szusszantott. Barátom konokságára könnyek gyűltek a szemembe. Szerelmem közben felállt a székéről, ahol eddig ült és felém irányította lépteit. Szeretetteljes mozdulattal átkarolt, és nyomott egy puszit a fejemre. Megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt volna.

- Nem akarok ebbe belefolyni - higgadt, zengő hangja nyugtatóként hatott rám. - Viszont szerintem sem túl jó ötlet elmenned a minisztériumba.

- Ez már nem az a világ, ahol jogos ítélet születne egy ilyen kérdésben, mint ez - tette hozzá George. - Hannah-nak igaza van. Könnyen lehet, hogy tolvajnak és hazugnak minősítenek, és odazárnak, ahová az olyan alakok kerülnek, a börtönbe.

- Márpedig jól tudjuk, hogy ez nem igazságos - tettem még hozzá, megeresztve egy mosolyt párom ikre felé. - Nem vagy sem tolvaj, sem hazug. Varázsló vagy. Nekünk és még rengeteg embernek nem az számít, hogy a családodban van-e mágus. De ezeknek - hangom undorral telt, ahogy az újságra pillantottam- sajnos ez számít.

- Tudom, Hannah... - mondta sóhajtva. - Tisztában vagyok vele, hogy a varázslóképességeim számítanak, nem a vérvonalam. Egyszerűen csak képtelen vagyok elhinni, hogy mindez megtörténhet. Ha beigazolódik a sejtésed, ezzel elveszik rengeteg embernek az identitását.

- Így van - sóhajtottam. - Ilyet soha, semmilyen körülmények között nem szabad engedni. De ezt teszik. A bizottság hétfőn kezdte a munkáját, és ma péntek van... eddig nem hallottunk sikertörténetről.