Amerikából jöttem III.

2. Az első csaták

Jólesően nyújtóztattam ki alvástól elgémberedett végtagjaimat, karomat az ágy támlájának döntve, miközben szemeimet lassan, sűrű pislogás közepette nyitottam ki.

Egy ismeretlen helyen voltam; a fehér plafon nagyon nem volt ismerős. Ennek ellenére nehezen tértem magamhoz ezen az idegen helyen, ugyanis nagyon kellemes, megnyugtató álmom volt, aminek az emlékét szerettem volna sokáig megőrizni. A gyanakvásom pedig pillanatok alatt elillant: megéreztem Fred karját a hasamon, és miközben hozzám kucorodott lehelete csiklandozta a nyakamat is. Elmosolyodtam.

Mégiscsak otthon voltam. Az új otthonomban, ahová tegnap érkeztem. Fred és George lakásában. A Varázsvicc Vállalat feletti lakás egyébként kísértetiesen hasonlított Izzyére, igaz, ez valamivel kisebb volt és nem is volt olyan tisztaság, mint odaát. Rendetlenségnek azért egyáltalán nem mondanám, inkább otthonos rumlinak.

Fred még mindig ott szuszogott a fülemnél, nekem viszont lassan korogni kezdett a hasam - most már nem lesz anyu, aki ételt teremt a hűtőbe, meg az asztalra... ahogy ezt ki ő maga is kijelentette pár nappal azelőtt.

Emellett most hadakoznom kellett Fred ölelő karjával is.

- Hova mész? - duruzsolta szerelmem, mikor már azt hittem, sikerült kimásznom a karjai alól. A szemét azért nem nyitotta ki, de el nem engedett volna.

- Keresek valami reggelit - feleltem én is suttogva. Semmi reakció. - Pisilnem kell - folytattam, hátha erre elenged.

- Akkor jó - néhány pici puszit küldött a levegőbe, legalábbis reméltem nem valami képzeletbeli szendvicset rág. Olyan cukin cuppogott, hogy nyomtam a szájára egy puszit is.

- Freddie, engedj el - suttogtam még mindig, és végre kimászhattam az ágyból. Az első csatámat megnyertem - ha-ha!

Egyből a fürdőbe siettem, hogy felvegyek valami kényelmes szerelést, majd egy-két nyújtást és hajlítást is csináltam. Fél szemmel láttam, hogy a tegnapi vacsoránk maradékai (egy pizza, amit a Foltozott Üstből kértünk) még az asztalon pihennek. Ezt egy pálcalegyintéssel elintéztem.

Kinyitottam a hűtőt, majd be is csuktam. Egy-két vajsörön kívül nem sok minden volt benne, úgyhogy nem csillapíthattam a hasamban lévő béka kuruttyolását. Más utat kell keresnem. A konyhaszekrényben sem volt ehető dolog - találtam viszont sót, borsot, egy nagyon kevés kakaóport, egy furcsa alakú fiolát, ami a rajta levő címke szerint pillanatragasztó volt, és egy kis üveg lekvárt. Felteszem ez utóbbi Mrs. Weasley jóvoltából került ide. Ó, és még egy darab teafiltert - nem viccelek, egyetlen darabot.

Hm...

Tehát Hannah bevásárolni kényszerül. Na jó, lássunk hozzá, gondoltam. Pergament, pennát és tintát kaptam elő a táskámból, hogy listát írjak. De mit vegyek? Hannah, gondolkozz... egy perc... öt perc... hét perc után a már tiszta asztalra dőltem nyöszörögve. A hozzávalók helyett arról írtam listát mi az, amit el tudok készíteni.

Szánalmasan rövid lett.

Szánalmas.

Rövid.

Tea

Rántotta

Spagetti

Piskóta

Akkor hát... először egy könyvesboltba kell mennem, receptkönyvért. Vagyis csak másodjára, mert akkor a Gringottsba kell mennem először. De... - az előttünk álló feladatokra gondoltam, keresztapám esküvőjére, ami órákon belül elkezdődik- ... talán Meda tud segíteni, esetleg Mrs. Weasley.