Amerikából jöttem III.

16. 3...2...1... pálcákat fel!

Egész nap motoszkált valami bennem. Nem, nem a gyermekre gondoltam, igazából az baj lenne, ha tizenegy hetesen mozgolódna már. Az még egy kicsit később jön, most még nem is látszik a hasamon. Kivéve, ha Fred kérdezi, mert szerinte lassan ideje lesz elmondani, mielőtt maguktól veszik észre... azok, akik még nem tudják (mert Ginnyt én beavattam, muszáj volt beszélni róla, George pedig egyébként sem bírta tartani a száját, szóval Mr. és Mrs. Weasley is tudja már...)

Mrs. Weasley azért, hogy a napok feszültségét levezesse, elkezdte tervezgetni az esküvőnket, amit én egyáltalán nem bántam.

- Ne is számítsatok rá, hogy ezúttal kölcsönadom a diadémom! - háborgott Muriel. - A másik fiad is meg akarta tartani!

- Ne aggódjon - fordultam felé, kezemben a müzlis kanalammal, mivel éppen tízóraiztam. - Nem lesz szükségem a diadémra.... egyébként sem megy a hajamhoz - sóhajtottam és gyorsan elfordultam, hogy ne lássák a mosolyom. 

Fred odajött hozzám és szorosan megölelt, a néni újabb kommentárjától nem mentesen.

- Egyébként is, szeretném a családi virágkoszorút viselni - sóhajtottam. Anya egyébként sem hinném, hogy eljönne rá, ez pedig legalább egy kis darab Amerika. - Talán Belle elhozza nekem... persze, ha nem lesz neki is szüksége rá - mormoltam.

- Akkor már csak a ruhát kell kiválasztani, drágám... azt majd talán délután.

Abból a délutánból azonban nem lett semmi... az ágyunkon pihentem, cirógatva a hasam, ahogy akkor szoktam, amikor nincs semmihez kedvem. Közben Willel beszélgettem az ikertükrön át, amikor egy hatalmas árnyék jelent meg Will felett. Először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de mikor Will füttyentett egyet ismét odakaptam a tekintetem.

- Mi az ott? - barátom úgy forgatta a tükröt, hogy lássam én is. - Uramisten! - sikkantottam.

- Egy ukrán acélhasú! - kiáltotta ő is döbbenten! Az ablakunk felett!

- MERLIN BUGGYOS ALSÓGATYÁJÁRA! GINNY! - kiabáltam. - Ginny! - alig nyitottam ki az ajtót, kezemben a tükörrel, ott tobzódott mindenki. - Sárkányok! - nyögtem.

- Pontosabban egy sárkány - javított Will, aki ismét feltűnt a tükörben. - Ez...

Ott álltunk döbbenten, és senki nem szólt egy szót sem.

- Mintha... mintha lett volna valami a hátán... - Will homlokráncolására elkerekedtek a szemeim.

- Harry!

x Y z

96646921 4612

Ez az üzenet jelent meg az érmémen. Az egész család sokkban volt, úgyhogy ezt kihasználva kaptam a kabátom, a pálcám, adtam egy csókot Frednek.

- Nemsokára visszajövök! Billnél felejtettem valamit! - kiáltottam, mielőtt felfoghatták volna az izgalomtól és magamra szórva egy kiábrándító bűbájt már dehoppanáltam is.

A falu szélére érkeztem... alighogy ott teremtem, máris felharsant egy éles visítás, és a távolból üvöltözés, felpattanó emberek, csilingelő ajtó hangjai értek el hozzám. Aztán még egy hang - valaki szintén hoppanált, ismét visító hang.

Az volt az érzésem, Harryék azok, így ismét hoppanáltam - ezúttal Madam Pudifoot elé, ami csak egy fél utcára van a Három Seprűből. Alig volt időm körülnézni, máris hoppanálnom kellett - rossz helyre érkeztem, és egyből megéreztem azt a rémálmaimban kísértő, csontjaimig ható hideget. Épp idejében tűntem el - a falu másik határába kerültem, hogy kellően megzavarodjanak a halálfalók. Mert az utcára kirohanó, dementorokat riasztó személyek egytől egyig csuklyás alakok voltak.