Egy történettel kezdődött

14.

Reggel kissé kómásan ébredtem ugyanis tegnap vacsora után még órákig beszélgettünk Emsivel. Órákig áradoztunk egymásnak mindenféléről. Én a varázslatos kávézóról ahova délután Dávid elvitt. Ő pedig az első igazi randijukról Poszeidónnal. 

Felkelés után rögtön az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam ami szombat lévén elég korai időpontot mutatott ahhoz képest, hogy hétvégén elég későn szoktam felkelni. Most viszont már nem tudtam visszaaludni ami talán abból is adódott, hogy kissé izgatott voltam a Daniéknál lévő sütögetés miatt.

Szóval lassan felkeltem a pihe puha takaróm alól beágyaztam és kómás fejjel lementem a földszintre, hogy valami reggeli után nézzek. Igazság szerint egész éjszaka rémálmok gyötörtek amiket nem tudtam hova tenni. A tudatalattim egész este utaztatott mindenféle rémisztő és kísérteties helyekre vitt amiknek a létezéséről legszívesebben nem is akarnék tudni. Ezért kerülöm is a mindenféle ijesztő és horrorisztikus dolgokat. Egyáltalán nem nézek horror filmeket egyrészt mert sosem vonzottak igazán és nem szeretek félni, másrészt pedig, mert én vagyok az a személy aki tényleg retteg utána és nem tud elaludni. Pár napig biztosan. Hiába mondják neki, hogy az egész csak kitaláció és filmtrükk. Tehát megmaradtam örök vígjáték, romantikus és dráma kedvelőnek, de egyáltalán nem bánom. A rémálmomban az este folyton kergetett valaki és egész végig futottam és futottam. Az volt még a furcsa, hogy az egyik pillanatban még a sötét hegyekben futottam barlangból barlangba aztán, meg már a kietlen pusztában.

- Felejtsd el, Zsófi! - hessegettem el a kezemmel a rossz gondolataimat az álmommal kapcsolatban a fejem felől. - Már ébren vagy, nem történt semmi, csak egy álom volt. - próbálom meggyőzni magamat a nagyon valóságosnak tűnő álmom valótlanságáról. Ami pár perc után sikerül is és a kezembe véve a konyhapultról a telefonomat és a fülhallgatómat amit tegnap otthagytam. Csatlakoztatom őket egymáshoz, majd a fülembe dugom a fülesemet és bekapcsolom a Footloose című film lejátszási listát a telómon és elkezdem megcsinálni a kedvenc és egyben legegyszerűbb reggelimet a zabkását. Közben pedig a zene ritmusára pörgök forgok a konyhában.

 Amikor elkészültem a reggelimmel és éppen asztalhoz ültem volna megenni kopogtak az ajtón. Ezért az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. A küszöbön pedig a legnagyobb meglepetésemre a bátyám Adrián állt.

- Hali, Zsó!- lép be a házba és megölel.- Mi újság?

- Hát arra én is kíváncsi lennék. Például, hogy mit keresel itthon? - nézek rá még mindig kérdőn. Nem mintha nem örültem volna neki, de egyrészt eléggé reggel volt másrészt pedig tisztán emlékeztem mikor azt mondta, hogy ezen a hétvégén nem jön haza.

- Ez aztán a szívélyes fogadtatás. -veti le magát a kanapéra.

- Mégis mire számítottál kora reggel úgy hogy azt mondtad nem jössz haza?-kérdeztem kissé ironikusan.

- Nem tudom, mondjuk szia tesó, hogy vagy, de örülök neked.- vázolja a lehetőségeket.

- Jó oké igazad van bocs. De elmondod végre mi történt ha egyáltalán történt valami azon kívül, hogy úgy döntöttél hazajössz, mert annyira hiányzunk?- kérdezem szarkasztikusan.

- Nem igazán van oka. Csak így döntöttem és kész. - válaszolja egy vállrándítás kíséretében.- Na és mi a mai program?

- Hát azt nem tudom neked mi drága kisöcsém, de mi anyáékkal a Daniékhoz megyünk grillezni. 11-re. Viszont addig segíthetnél megírni egy zeneszöveget, mert megígértem Bálintnak és az úszócsapatnak. - mondom, majd az utolsó szó kimondása után látva a testvérem kikerekedett szemeit hozzátettem.- Ne ne mondj semmit. Megkért én pedig elvállaltam, hogy segítek. Ennyi.