Egy történettel kezdődött

10. Kérdések

Amikor hazaértem a szüleim már otthon voltak, tehát az első utam a nappaliba vezetett köszönni nekik.

- Sziasztok! - dugtam be a fejemet a bejárati ajtónktól jobbra nyíló szabad helyiségbe.

- Haló, haló, hol voltál idáig? - érdeklődött kedvesen apa és összecsukta az újságot.

- A többiekkel voltam és elbeszélgettük az időt. Szóval csak egy későbbi busszal jöttem. - válaszoltam mosolyogva.

- És jó volt? - kérdezte anya kissé gyanakvóan. - Pár nap óta mintha kicseréltek volna.

- Mi? Nem is. Csak Emivel,Danival, Bálintal és...- hallgattam el egy pillanatra, de nem láttam értelmét nem megemlíteni. - És Dáviddal.

- Jól van, szóval csak szokásos jó hangulat. Látod én mondtam. - fordult először hozzám, majd az utolsó mondatát már szerintem anyához intézte apa.

- Viszont akkor megyek, mert még házi előtt be szeretnék nézni az öcsihez is. - mondtam és már indultam is volna fel, amikor anya visszaszólt.

- Zsó, csak még egy szóra.- fordult meg a kis fotelben anya, hogy a szemembe tudjon nézni.- Ki az a Dávid?- kérdezte.

- Dávid?... Ja igen. Hát ő a csapatunk új tagja és hát a barátom. - osztottam meg velük végül.

- Értem. Látod ezért mondtam.- fordult egy pillanatra vissza és apára nézett.

- Egy pillanat. Ez most baj?- kérdeztem érdeklődve mit is szólnak hozzá, hiszen eddig még semmi ilyet nem mondtam el anyáéknak mert nem volt mit.

- Ugyan dehogy kicsim. - mondta mosolyogva anya. - De azért egyszer majd áthívhatnád, hogy mi is megismerjük.

- Rendben, majd megkérdezem. -bólintottam és ezzel együtt egy hatalmas kő is leesett a szívemről.

Ezek után pedig felmentem a szobámba és közben beköszöntem az öcsémnek aki a szobájában játszott. Aztán a szobámba lépve a táskámat az íróasztalom mellé ledobva az ágyamra ültem és a falnak döntve a fejemet gondolkodtam mit is írjak Daninak. De aztán úgy döntöttem, az egyszerű megoldásoknál maradok.

Én: Szia! ( : Hogy vagy?

Írtam le a kis üzenetet és elküldtem. Először azt hittem biztos nem fog rögtön válaszolni és beletelik egy óra is, ezért levettem egy könyvet a polcomról, hogy addig is olvassak. Viszont amint kinyitottam és kivettem a könyvjelzőt pittyegett is a telefonom.

Dani: Helo, jól vagyok mert?

Én: Hát csak tudod délután nem így tűnt. Elég gyorsan eltűntél. Dávid miatt?

Dani: Nem volt kedvem dumálni. Dehogy, így ismersz?

Én: Hát most, hogy így mondod igen. Néha napján tudsz ilyen lenni.

Dani: Akkor nem ismersz eléggé.

Én: Figyu, nem tudom mi bajod van. De nem is fogom tudni a kisujjamból kirázni, ha ilyen flegma vagy. Szóval?

Itt több mint öt perc néma csend következett, majd újra írni kezdett.

Dani: Találkozzunk és elmondom.

Én: Szuper, hol?

Dani: Átjössz? Nem vagyok a legjobban.

Én: Mért beteg vagy?

Dani: Fizikailag nem...

Én: Jól van, halálomon vagyok uraság. Negyed óra és nálatok vagyok. ( ;