𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓬𝓱𝓪𝓷𝓰𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|

𝓡𝓮𝓭𝓾𝓬𝓽𝓸!

ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪

- Milyen pózban csináltátok Malfoy-jal?

Teljesen elfehéredtem. Mi köze van hozzá? Ráadásul tapintatlan dolog ilyet kérdezni egy lánytól.

- Tessék? - suttogtam, mert más nem jött  ki a torkomon.

- Ez engem is érdekelne - jegyezte meg Harry, aki láthatóan jól szórakozott a jeleneten.

- Mi? Komolyan ennyire bunkók vagytok? - háborodtam fel, közben pedig már fel is álltam.

Nem is az bántott meg, hogy feltették ezt a kérdést, hanem hogy ezzel a Dracoval való kapcsolatomat akarták degradálni.

Gyors léptekkel kimentem, és az ajtót erőteljesen becsaptam magam mögött. Megálltam egy pillanatra, mikor meghallottam, ahogy Ron megjegyzi, hogy most mindegyik lány hisztis, de engem már nem érdekelt. Mindketten megsértettek, és mára már meguntam a társaságukat.

Bementem Hermionéhez, hogy elbúcsúzzak tőle, mivel bár pikkeltem Harryre, mégis nagyon vártam, hogy éjszaka elkezdődjön az utazásunk. Átöleltem, majd elhagytam a szobáját, és visszatértem az enyémbe, ahonnan akkorra elmentek a fiúk.

Leporoltam a takarómat, mert Ónix egész nap a plédbe bugyolálva pihengetett, és a szőrét ráhullatta. Mivel nem akartam senkivel találkozni, inkább úgy döntöttem, hogy nem megyek el zuhanyozni, ráadásul a pizsamám is kimerült az egész nap rajtam lévő rózsaszín pulcsiban és egy bugyiban.

Lehunytam a szemem, mert az indulás előtt aludni akartam pár órát, de nem jött álom a szememre. Vajon Draco gondol néha rám éjszakánként, vagy csak én szoktam rá? Hogy milyen jó lenne összebújva aludni, esetleg miután szeretkeztünk, a keze végigsimítaná az oldalamat, és arra kelnék reggel, hogy szenvedélyesen csókol...

A szőrpamacs békésen bemászott a karjaim közé, és a pofiját az arcomhoz dörgölte. Elvileg a macskák megérzik, ha a gazdájuk szomorú, Ónix pedig mindig felismerte a negatív rezgéseimet.

Egy percet sem aludtam, amikor már elkezdett hajnalodni. Az ajtóm zárja kattant egyet és én a pálcámért nyúltam. - Lumos!

Harry kopogás nélkül lépett be a szobámba teljes felszerelésében, ami a hátizsákját jelentette. Neki sem volt sokkal több vagyona nálam, csupán könyvek és ruhák.

Befordultam a fal felé, hogy ne lássa a dühtől felfuvalkodott arcomat. - Menj innen! - szipogtam, de lecsitított. Leült az ágyam szélére, és szerencsétlenségére pont a macskára farkára nehezedett, mire Ónix fújt rá, mintha meg akart volna engem védeni.

- Szegény Ónix - ráztam meg a fejem. - Mit akarsz? Szeretnélek emlékeztetni, hogy még nem kértél bocsánatot.

Mély sóhajt vett, mielőtt válaszolt. - Nincs miért bocsánatot kérnem - búgta az orra alatt, mintha azt akarta volna, hogy ne halljam meg, de a próbálkozása sikertelen volt.

- De, igenis van. Semmi közötök a szexuális életemhez - duruzsoltam sértődötten.

Harry engesztelően megsimogatta a vállamat. Láttam rajta, hogy az én megbántottságomnál sokkal nagyobb dolog nyomja a lelkét, ezért egy ideig félretettem a sértettségemet.

- Mi az? Valamit akarsz mondani - állapítottam meg, és felé fordultam, hogy felvegyük a szemkontaktust.

Tényleg nagyon komoly dologra gondolt, mert csak akkor szokta a kezemet a kezébe venni, ha nehezen emészthető ügyről beszél.

- Most kell indulnunk, ha reggelre a Minisztériumba akarunk érni.

Elmosolyodtam, és rögtön odarohantam a táskámhoz, amibe már minden fontosabb dolgot bepakoltam. Harry csodálattal nézte a lelkesedésemet, mert arra számított, hogy nem akkor borulok ki, mikor közli az utazásunkat, hanem az indulásunkkor, vagyis most.