𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓬𝓱𝓪𝓷𝓰𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|

𝓡𝓮𝓵𝓪𝔁𝓸! |18+|

ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪

Úgy éreztem, már nem bírom ezt a háborút. Emberek halnak meg a szemem előtt, Draco és én gyilkolunk és a szeretteinket sorra veszítjük el. Az egyetlen megnyugvásom ő maradt, azt kívántam, bárcsak mi ketten lennénk az egész világon.

- Nagyon félek... - suttogtam a mellkasának borulva. Végigsimított a hátamon, majd végül a derekamon megállt a keze.

- Tudom, Cassy - sóhajtotta -, de velem biztonságban vagy, érted? Mostantól soha, egy pillanatra sem szakadok el mellőled. Ezt megígérhetem.

A hangjára kellemes borzongás futott végig a testemen, és bár pár méterre volt tőlünk egy hatalmas csata, mégis egy kicsit megnyugodtam. Már el sem tudtam képzelni nélküle az életem, hiszen ő az, aki egy pillanat alatt el tudta feledtetni minden problémát. Ahogy arra gondoltam, mi mindent tett már értem, hogy megóvjon, például megölte a gyerekkori barátját, vagy szembeszállt a családjával, a hasamban lévő pillangók szárnyalni kezdtek.

- Draco - szólítottam meg, mire felkapta a fejét. - Kívánlak... nagyon...

- Egy háború közepén vagyunk, és... Áh, nem érdekel - mondta, miközben az ajkát az enyémnek nyomta. Amikor elhúzódott, a tekintete megtelt kétellyel. - Biztos vagy benne? Rengeteg szörnyűségen mentél ma keresztül.

- Te is - feleltem, majd felemeltem a kezem, hogy a karjaimat a nyaka körül összefogjam. A haja a csatában összekócolódott, a ruhája szakadt és koszos volt, de ez semmit nem vont le a vonzerejéből, sőt, így még kívánatosabbnak találtam.

Elhúzódott tőlem, majd kézen fogva elvezetett Piton szobája felé, de mikor rájöttem, hova megyünk, megállítottam. - Szerintem... szerintem nem jó ötlet most odamenni - tanácsoltam lesütött szemmel. Draco nem kérdezősködött, hanem inkább Dumbledore irodája felé vettük az irányt. Felmentünk a csigalépcsőn, és mivel tudtuk, hogy rajtunk kívül másnak eszébe sem jutna most idejönni, nyugodtan léptünk be a helyiségbe. Az ajtó becsukódott mögöttünk, és szerencsére az igazgatók portréi most üresen tátongtak, mivel kíváncsiak voltak a lent zajló csatára, így még csak le sem kellett takarnunk azokat.

A falnak dőltem, és Draco rögtön vette is az utalást. Egy mozdulattal kibontotta a lófarokban összekötött hajamat, a fekete gumit a földre ejtette, majd egy pillanattal később az ajka találkozott az enyémmel. Mivel mindketten tudtuk, hogy nincs sok időnk, ösztönösen éreztünk, hogy ez alkalommal csak egy rövid menetet fogunk lebonyolítani. Ahogy elmélyítette a csókunkat, a csípőjét erősebben nyomta hozzám, így megéreztem növekvő férfiasságát.

Az ujjai megtalálták a pólóm szegélyét, és lehúzta azt rólam, a következő pillanatban pedig magáról is lerántotta az inget. Amikor a nadrág és a maradék fehérnemű is lekerült rólunk, felemelt egy kicsit, hogy a lábaimmal át tudjam kulcsolni a csípőjét.

A keze az enyémet kereste. A csuklómat a falnak szorította, míg én a vállába kapaszkodtam, amikor szinte figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Elengedte a kezemet, és inkább a combomat markolászta.

Szörnyen felizgatott a puszta látványával is, de mégis kellett néhány másodperc, mire megszoktam a méretét.

- Sosem fogom megunni a tökéletes tested - suttogta a fülembe, ahogy lökései rendszeresebbek lettek.

A szavai keveredtek a nyögéseivel, ami már önmagában szinte rögtön a beteljesüléshez vezetett. A füléhez hajoltam, hogy hallja a sóhajaimat, hiszen imádta őket. A fejemet hátrahajtottam, hogy a falnak ütközzön, így a nyakamat tudta csókolni, és a hajamba túrt.

A saját tapasztalatom kellett ahhoz, hogy rájöjjek, miért voltak a lányok ennyire lenyűgözve egy vele töltött éjszaka után, Draco pontosan ismeri a női testet, így tudta, mely pontokat kell izgatni ahhoz, hogy az ember a mennyben érezze magát.

Lehajoltam az ajkához, hogy újra megcsókoljam, mert a mozgása felgyorsult, ahogy közeledett az orgazmus felé. - Szeretném, ha belém élveznél, mint múltkor - suttogtam az ajkába, mire lágyan elmosolyodott.

Nehezebben kezdte venni a levegőt, majd a szabad kezével lenyúlt, hogy megérintse a csiklómat. - Egyszerre menjünk el, jó?

Bólintottam, mert szó már nem jött ki a torkomon, csakis a nyögésekből átalakult sikolyok, amiknek visszatartásával nem is foglalkoztam, hiszen az odalent lévő sokkal nagyobb hangzavar úgyis elnyomta azokat. Ahogy egyszerre mozgott bennem és dörzsölte a csiklómat, a gyönyör lassan engem is a szakadék szélére taszított.

- Annyira szeretlek - mondta, mire megéreztem a meleg nedvét magamban, és a következő pillanatban egy élesebb sikoly kíséretében én is eljutottam az orgazmushoz.

Miután végeztünk, még bennem maradt, de a lökései lelassultak. Ajkaink forró táncot jártak, miközben a derekamat simogatta.

- Úristen, ez... - zavart meg minket egy hang. Draco lassan leengedett az öléből, és az ajtóban álldogáló Harryre pillantott.

Magamat takarva próbáltam felvenni a földről a ruháimat, de a meglepettségtől annyira remegett a kezem, hogy miközben magamra rángattam a nadrágomat, alig bírtam az övemet becsatolni. Draco hozzám hasonlóan gyorsan felöltözött, de velem ellentétben ő nem jött zavarba.

- Még jó, hogy nem feküdtetek le tegnap este, míg én egy cellában raboskodtam. Odalent egy háború van, míg ti itt enyelegtek?! - tett szemrehányást, miközben Dumbledore merengője felé ment. Láttam rajta, hogy elsősorban nem a kis jelenetünk miatt ideges, hanem sokkal nagyobb, globálisabb dolgokon járt az esze, de nem érdekelt már, hogy min.

- Egy órával ezelőtt megöltem Bellatrix Lestrange-et, Draco pedig két halálfalót nyírt ki. Ne merészelj bűntudatot okozni azért, mert szerettünk volna pár percet kettesben, és nem ezen az átkozott háborún akartunk agyalni! Mi mindent megtettünk. Még Narcissa Malfoyt is meggyőztem az igazunkról, mit vársz még tőlem?! - fakadtam ki, miközben az ujjaimmal végigfésültem a hajamon, hogy ne úgy nézzen ki, mintha egy busz ütött volna el éppen.

- Te beszéltél az anyámmal? - nézett rám tátott szájjal Draco, de Harry ezt figyelmen kívül hagyta.

- Sokat érünk egy halálfaló feleségével - rántotta meg a vállát, mire a mellettem álló fiú láthatóan kiborult, amiért így beszélnek a szüleiről. Pálcát rántott elő, és Harryre szegezte.

- Hagyjátok már ezt abba! Majd holnap megölitek egymást, nem érdekel, de még Voldemort életben van, és addig nektek sem szabad meghalnotok! - kiabáltam rájuk, és mindenféle bűbáj nélkül kirántottam Draco pálcáját a kezéből. - Menjünk innen.

Nem mert velem ellenkezni, csak megigazította a nyakkendőjét, és egy megvető pillantás kíséretében magára hagyta Harryt. Természetesen féltékeny volt, de szerintem egyszerűen csak figyelmen kívül akarta hagyni a tényt, hogy helyette Dracot választottam. Talán ez volt a legnagyobb érvágás, amit ellene tehettem.

Nem támadt bennem szégyen, hogy Harry ilyen helyzetben látott minket. Hagy lássa csak, mennyivel jobb nála Draco...

A hajamat nem kötöttem már össze, csak a fülem mögé tűrtem. Nem mondtunk egymásnak semmit, úgy mentünk le a nagyterembe. Küldtem felé egy kielégült mosolyt, majd mikor megláttam a csoportokban zokogó embereket, a mosoly hamar leolvadt az arcomról. Nem akartam ismerősök hulláit látni, de mégis felfedeztem a földön Fred Weasley, Tonks és Lupin kihűlt testeit.

A fejem megfájdult, de azért annak örültem, hogy a barátaim és természetesen Draco éltek.

Nem akartam ezt a háborút, nem akartam, hogy több ember meghaljon.