ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪
A százfűléfőzet hatása elmúlt.
Alig bírtam kinyitni a szemeimet. Csak pár percet töltöttem az avarban elmerülve, mégis teljesen átfagytam. A kezemben éreztem az amulettel, melyet Umbridge-től vettem el, és egy horcrux.
Kellett egy kis idő, mire lelassult a szívverésem. Akármerre néztem, mindenhol fákat és bokrokat láttam, mi pedig pontosan egy odvas fa tövébe érkeztünk. Az ősz jelei már egyértelműen mutatkoztak a környezeten, mivel az egész táj narancssárgában pompázott. Nem gondolkoztam sokat rajta, mire rájöttem, hogy azért gondolt minket Harry egy erdőbe, hogy biztonságban tartson.
A balomra néztem, és az eszméletlen fiút pillantottam meg. A lába összegabalyodott az enyémmel, mintha együtt aludtunk volna. Azok után, ahogy megmentett a Minisztériumból, nem volt okom rá haragudni.
Lágyan meglöktem a vállát, mire felébredt. Rögtön megérezte, hol is van, nem is figyelte a környezetet túl sokáig, hanem a karjaimba borult.
- Megütötted magad? - kérdezte, és végigsimított a hajamon.
- Csak egy kicsit, de nincs bajom - feleltem, mire ő feltápászkodott. Nem akart gyengének mutatkozni előttem, hogy nehogy megrémüljek.
Felé nyújtottam a kezem, hogy segítsen feltápászkodni, de mindkettőnk fejéből kiment, hogy alám fordult a bokám. Csak akkor eszméltem rá a fájdalomra, mikor ránehezedtem.
- Nagyon hősiesen harcoltál - suttogta a fülembe, ahogy leguggolt mellém, és ugyanúgy, mint mikor a Minisztériumból szöktünk meg, felkapott az ölébe. A mellkasából áradó melegség kellemes megnyugvást nyújtott.
- Ja - sóhajtottam lemondóan -, csak eltörtem a bokámat és szinte teljesen leblokkoltam.
Harry megrázta a fejét. - Lefegyvereztél vagy tíz halálfalót sérülten. Teljesen... lenyűgöztél.
Az arcomat elöntötte a pír a bókja hallatán. Néhány lépéssel távolabb kerültünk a fától, és egy tisztásszerű területen állt meg. Alám terítette a pulóverét, és letett a földre, míg elment a táskámért és felállította a sátrunkat. Kellemetlenül éreztem magam, amiért nem segíthettem neki.
Besötétedett, mire végzett mindennel, közben többször is érdeklődött az állapotom felől. Letérdelt mellém, a kezét a bokámra rakta, mely tettére felszisszentem.
- Bocs... Azt hiszem, van egy varázslat törésekre. Még Luna mutatta pár éve - duruzsolta.
- És ezt csak most mondod?
- De nem vagyok benne biztos - tiltakozott, mire megráztam a fejem.
- Gyerünk!
Elővette a pálcáját, és egy mély lélegzetvétel kíséretében a bokám felé szegezte. - Hippokrax!
Felsikítottam a csontomba hatoló éles hasítástól. Visszaállt az eredeti állapotba, és a törésnek már nyoma sem látszott, azonban a bokám gyengébb lett, mint a baleset előtt. Pislognom kellett párat, mire visszakerültem a valóságba.
Harry segítségével feltápászkodtam, és tettem pár lépést, hogy meggyőződjek, biztosan állok a lábamon. A kis körömet a fiú egy elégedett mosollyal nyugtázta.
- Pihenj le a sátorban, míg elpusztítom a horcruxot - tanácsolta, és a sötétzöld építmény felé mutatott. Rémes volt, hogy még a sátrunk színéről is a Mardekár és Draco jutott eszembe...
Bólintottam, és beléptem. Két ágyat helyezett el egymással szemben, valamint az egyik sarokban egy kis asztalt tett le, rajta egy lámpával. Elégedetten nyugtáztam a kinézetét, és a fal melletti fekvőhelyre heveredtem le, mivel Harry arra dobta le a táskámat. Egész büszke voltam rá, hogy fiú létére elég igényesen be tudta rendezni a sátrunkat.
BẠN ĐANG ĐỌC
𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓬𝓱𝓪𝓷𝓰𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|
FanfictionCassy Roseblade akárhogy is próbált ellene menni, mégis gyakran beugrott neki Draco Malfoy képe. Dumbledore halála óta nem találkozott vele, de azt belátta, hogy nem szabad leragadnia mellette. Draco ezzel szemben sehogy sem tudott túllépni első iga...