𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓬𝓱𝓪𝓷𝓰𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|

𝓒𝓸𝓷𝓯𝓻𝓲𝓷𝓰𝓸! |18+|

ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪

A százfűléfőzet hatása elmúlt.

Alig bírtam kinyitni a szemeimet. Csak pár percet töltöttem az avarban elmerülve, mégis teljesen átfagytam. A kezemben éreztem az amulettel, melyet Umbridge-től vettem el, és egy horcrux.

Kellett egy kis idő, mire lelassult a szívverésem. Akármerre néztem, mindenhol fákat és bokrokat láttam, mi pedig pontosan egy odvas fa tövébe érkeztünk. Az ősz jelei már egyértelműen mutatkoztak a környezeten, mivel az egész táj narancssárgában pompázott. Nem gondolkoztam sokat rajta, mire rájöttem, hogy azért gondolt minket Harry egy erdőbe, hogy biztonságban tartson.

A balomra néztem, és az eszméletlen fiút pillantottam meg. A lába összegabalyodott az enyémmel, mintha együtt aludtunk volna. Azok után, ahogy megmentett a Minisztériumból, nem volt okom rá haragudni.

Lágyan meglöktem a vállát, mire felébredt. Rögtön megérezte, hol is van, nem is figyelte a környezetet túl sokáig, hanem a karjaimba borult.

- Megütötted magad? - kérdezte, és végigsimított a hajamon.

- Csak egy kicsit, de nincs bajom - feleltem, mire ő feltápászkodott. Nem akart gyengének mutatkozni előttem, hogy nehogy megrémüljek.

Felé nyújtottam a kezem, hogy segítsen feltápászkodni, de mindkettőnk fejéből kiment, hogy alám fordult a bokám. Csak akkor eszméltem rá a fájdalomra, mikor ránehezedtem.

- Nagyon hősiesen harcoltál - suttogta a fülembe, ahogy leguggolt mellém, és ugyanúgy, mint mikor a Minisztériumból szöktünk meg, felkapott az ölébe. A mellkasából áradó melegség kellemes megnyugvást nyújtott.

- Ja - sóhajtottam lemondóan -, csak eltörtem a bokámat és szinte teljesen leblokkoltam.

Harry megrázta a fejét. - Lefegyvereztél vagy tíz halálfalót sérülten. Teljesen... lenyűgöztél.

Az arcomat elöntötte a pír a bókja hallatán. Néhány lépéssel távolabb kerültünk a fától, és egy tisztásszerű területen állt meg. Alám terítette a pulóverét, és letett a földre, míg elment a táskámért és felállította a sátrunkat. Kellemetlenül éreztem magam, amiért nem segíthettem neki.

Besötétedett, mire végzett mindennel, közben többször is érdeklődött az állapotom felől. Letérdelt mellém, a kezét a bokámra rakta, mely tettére felszisszentem.

- Bocs... Azt hiszem, van egy varázslat törésekre. Még Luna mutatta pár éve - duruzsolta.

- És ezt csak most mondod?

- De nem vagyok benne biztos - tiltakozott, mire megráztam a fejem.

- Gyerünk!

Elővette a pálcáját, és egy mély lélegzetvétel kíséretében a bokám felé szegezte. - Hippokrax!

Felsikítottam a csontomba hatoló éles hasítástól. Visszaállt az eredeti állapotba, és a törésnek már nyoma sem látszott, azonban a bokám gyengébb lett, mint a baleset előtt. Pislognom kellett párat, mire visszakerültem a valóságba.

Harry segítségével feltápászkodtam, és tettem pár lépést, hogy meggyőződjek, biztosan állok a lábamon. A kis körömet a fiú egy elégedett mosollyal nyugtázta.

- Pihenj le a sátorban, míg elpusztítom a horcruxot - tanácsolta, és a sötétzöld építmény felé mutatott. Rémes volt, hogy még a sátrunk színéről is a Mardekár és Draco jutott eszembe...

Bólintottam, és beléptem. Két ágyat helyezett el egymással szemben, valamint az egyik sarokban egy kis asztalt tett le, rajta egy lámpával. Elégedetten nyugtáztam a kinézetét, és a fal melletti fekvőhelyre heveredtem le, mivel Harry arra dobta le a táskámat. Egész büszke voltam rá, hogy fiú létére elég igényesen be tudta rendezni a sátrunkat.