• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

1

Reggel van. A nap sugarai olyan szinten sütnek be a szobába, hogy az egészet bevilágítja. Nagyokat ásítva ülök fel ágyamon majd boldogan kelek ki abból és sétálok el a fürdőig. Mikor megmostam az arcom illetve a fogam, bele nézek a tükörbe és egy gyönyörű, karikamentes szempárral, egy szépen és normálisan álló hajjal illetve egy kialudt 14 éves lánnyal nézek farkasszemet. Életemben nem éreztem magam ennyire szépnek...

Na szép. El is hittétek, mi?

Álmosan kelek fel arra, hogy a telefonom képrnyője valami brutális vakító fénnyel együtt kezd el eszeveszetten rezegni, jelezve, írt valaki egyben ezzel együtt felébresztve engem egy tökéletlenül tökéletes álomból. Fejemre húzom a takaróm, de még így is hallom a szinte már segítségkérő telefonom rezgését. Idegesen dobom le fejemről a meleg paplanom és nézem meg kiaz.

Hát persze. Csakis a drága, és utánozhatatlan barátnőm kelthet fel ilyen korán. Gondoltam magamban és unottan kezdtem el olvasni amiket küldött. Persze csak olvastam volna, ha látok valamit a rengeteg csipától. Ezért inkább hunyorogva tőlem a lehető legtávolabb tartva a telefont, próbáltam valamit kitalálni, abból amit írt. Miután kitisztult a látásom elolvastam őket.

malynkraft üzenetet küldött

Hellllloooooo:3
Hallod atjohetsz ma
Ott vagy?!!?!
Halloooood
Hahoooo
Faszfej
Geci
Kurvaanyad baszdmeg
Baszol visszairni te rakos
                                                              Szia 
                                  Es most keltem fel
Balfash
Z*
Mar urni sem tudok:')
                            Oke megkerdem en is
Okay,,, <3
Itt is aludhatsz
                                                     Mehetek
                                                      Ohh oke
Na idulja' varlak
Byebyebae<3🤧🌈🛐😢🥵🤰💞✨🤰😩🃏🐍🤬🤬🐍🃏🤚😎🛐🧚‍♀️🛐😢🧚‍♀️👍🥵👽
                                             Okeoke bye💅🃏🤰🃏🤧🤰😡😃

Miután ezt megbeszéltük megnéztem mennyi az idő. 13:47. Fasznak kell ilyenkor felkelteni.

Felkeltem, elkészültem és elindúltam drága barátnőm háza felé. Félúton elkezdtem zenét hallgatni, hogy ne legyen olyan unalmas az út, minek köszönhetően majdhogy nem elüttek. Szép. Mondhatom, szép. Nem baj. A lényeg, hogy még élek. Bár.. igazán megadhatta az örömöt, hogy ne keljen. Mármint félre ne essék, nem vagyok egy depressziós szar, de na... Szerintem nem csak én vagyok így ezzel.

Mikor már azthittem soha nem érek oda, megpillantottam a mindent megváltó kaput és bementem. Bekopogtam a bejárati ajtón és beléptem. Beljebb meghallottam, hogy az anyukája éppen valamit ügyködik a konyhában, ezért csak ippenhogy behajoltam az ajón és beköszöntem. Ő hátra hajolt és széles mosollyan üdvölzt, majd invitált fel az emeletre, miszerint Lili ott van. De a lépcső fele észrevettem, hogy a fürdő ajtó bevan zárva.

Ez már megint trónol.

- Már megint a vécén ülsz? - adtam utat gondolataimnak.

- Neked is szia! - utalt arra, hogy nem köszöntem - És már kész vagyok. - nyitotta ki az ajtót, ezzel egy enyhe szívrohamot okozva nekem, az ő arcára pedig egy széles vigyort.

- Baszdmeg. - mondtam kicsit sértődötten de nekem is hamar egy óriási mosoly keletkezett az arcomra, ezzel ki mutatva, hogy nem haragszom. Még pár éveknek tűnő másodpercig álltunk egymás arcát bámulva, majd szoros ölelésbe vontuk egymást. - Képzeld el - kezdtem egyből bele, miközben ő a lépcső felé kezdett el tuszkolni -, hogy majdnem elütöttek. - mondtam ki, mire ő egy kuncogás kíséretében kiejtette a legalkalmasabb szót, melyet tulajdonképpen tőlem lopott el, "Balfasz". - Bezzeg ha moyt az út közepén lennék szétnyomva, és a fejem maradékai pedig az autó kerekén, nem ezt mondanád! - sértődtem be egyből.

- Jó, na. Bocsánat. - biggyesztette le ajkait amitől megenyhűlt, én rideg szívem és megbocsátottam neki.

A szobájába bérve egyből a székre tettem a kabátom és elterültem az ágyon,miközben ő lasaan leült mellém. Egyből felálltam és örömtől teli arcomtól kérdőn nézett rám.

- Kész a..

- A forgatókönyv? - vágott bele a mondandómba - Igen. - mutatta fel a lapot majd tette vissza az ágyra. - Neke kész? - kérdezte, bólintottam.

Egy darabig még beszélgetfünk, a mentett tiktok videóimat néztük, fangörcsöt kaptunk majd az utolsó negyven percünkben, sötétedés előtt kimentünk sétálni. Már egy fél órája járjuk az utcát mindenféle anime openinget hallgatva közbe, jó hangosan, hogy még a szomszéd faluban is hallják. A yarichin b club openingjét ordítottuk mikoris a mellettem lépkedő felszólalt:

- Milyen jó lenne már ha ott valahol - mutatott egy távolabbi helyre - titánok lennének.

- Igen. Az fasza lenne. - adtam neki igazat majd megnéztem mennyi az idő. Hat óra kereken. - Na húzzunk bele, mert anyád megint büntetést ad ha nem érunk haza. - mondtam ő pedig helyeslően bólogatott és elkezdtünk futni. Mikor beértünk gyors letettük a cipőt és a kabátokat majd a konyhába vezetett az utunk. Az anyukáját nem találtunk ezert arra gondoltunk, biztos hátul van. És be is igazolódott, mikor is az anyja pont akkor jött be amikor én letettem a poharam.

- Kész a kaja. Éhesek vagytok? - Lilivel össze néztünk. Nem kellettek szavak, hogy megértsük egymást. Én igen, ő nem. Szinte mindig ez van. A végén majd úgyis  eszik valamit. Vagy túl sokat is a kelleténél, utána pedig azért lanaszkodik, mert fáj a hasa.

Most is ez volt.

- Mondtam ne egyél annyit. - szólt rá az anyja. Én eközben még mindig tömtem a fejem az iszonyat finom gyirost, néhol Lilire, néhol pedig az anyjára nézve. Kuncogtam egyett majd ettem is tovább.

- Ne röhögj. - mondta Lili, de a szája sarkában neki is ott bujkált a visszafolytott mosolya. Mitán befejeztük az evést felrohantunk a szobájába, ahol ismét nagy filozolfálgatásba kezdtünk, míg nem anyja felszólt, hogy mostmár ideje lenne lefürödni.

Egy kisebb vita után elindultam elsőnek a fürödni. Mindig az a kifogása, hogy "Amíg te fürdesz, én megcsinálom az ágyat". Aha persze, oszt mire kész vagyok akkor kezdi igazgatni a párnákat és a paplant.

Ez most sem volt másképp.

- Nem értem. Ha tudod, hogy úgyis te mész elsőnek, minek kell folyton vitáznod? - kérdezi azt, amit még én sem tudok.

- Nem tudom. - mondtam ki hangosan is. - Megszokás. - rántom meg a vállam, olyan "tényleg nemtudom" módon. Míg ő elment fürödni én addig a párna alá tettem a forgatókönyvet és befekküdtem az ágyba. Amint visszajött újra elkezdtünk beszélgetni, majd olyan éjjel egy órától egész addig amíg el nem kezdtünk fosni - pontosabban éjjel háromig - sötétmeséket néztünk. - Kíváncsi vagyok, sikerül - e. - motyogtam halkan az orrom alatt.

- Én is. - mondta.

                              
                               ***

Na helohelo, emberkék!
Itt is lennék az első résszel... Igyekszem meg írni a másodikat is csak baszakszik a jegyzetem, ezt a részt is itt kellett befelyezzem mert egy kibebaszott sort nem bírt volna még ki. Na mindegy.
Remélem tetszett!

+ nézzétek ezt a gyönyörű képeeeeeeet😩🤚🤚🤚🛐🛐🛐🛐(fent)