• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

7

- Mondom, hogy nem vagyok megfá- hácssú~

- De, igenis megvagy. Megyek szólok Hanjiéknak, és ők majd megmondják mit csináljunk veled. - mondta kedves barátnőm és elindult az ajtófelé.

- Megtennéd, hogy eztnem úgy mondod, mitha valami halálos beteglennék és nem sokára kivégeznek? - kérdeztem orrhangon.

- Persze, persze. - hagyta rám majd eltűnt.

Na igen. Reggel valami iszonyat fejfájásra keltem, mi mitne mondjak nem a legkellemesebb. Drága Hotaru barátnőm gondolt egyet, és aval az ötlettel rukkolt elő, hogy muszáj szólni valakinek. Pedig nem is vagyok megfázva.

Hácssúú~ tényleg nem vagyok...

Vagy kábé egy fél óra telhetett el, mire újra valakinek, azaz valakiknek, a lépteit hallottam. Olyan három négy személy lehet. Tüsszentettem egyet és mire kinyitottam a szemem, már mind a négy  - sőt, eléggé sokan voltak - személy bejött.

- Szia - ült le az ágyam szélére a szemüveges nő. - Hogy vagy? - kérdezte kedvesen és lassan megsimította a lábam.

Ha nem lennék beteg - habár nem vagyok - biztos előjött volna a perverz énem, és félreértettem volna ezt a kicsiny érintést.

- Jól. - mondtam kicsit kábán és orrhangon.

- Aha. - forgatta meg a szemét Levi az ajtófélfának dőlve. Kicsit vicces látványt nyújtott, ahogyan legjobb barátnőm mögötte áll, és majdhogy nem egy fejjel magasabb nála. Kuncogni kezdtem, mire hátra nézett és szembe találta magát Hotaru zöld íriszeivel. Nem tett semmit. Pedig azthittem legalább megüti vagy esetleg elküldi onnan.

Szomorú....

- Figyelj. - kezdett bele a még mindig az ágyamon ülő Hanji. - Nem hiszem, hogy nagyon sokmindent tehetnénk, főleg, hogy nekünk el kell mennünk. - nézett körbe, mire párab heelyeslően bólogattak.- Viszont, majd valaki itt marad veled,hogy biztos ne legyen semmi baj. De ha felügyelettel is megerőlteted magad, többet nem jöhetsz velünk a falon túlra. - na ez azért túlzás, asszony. - Ezért is, inkább pihenj. Megértve?

- Ühüm - bólintottam.

- Rendben. - mosolyodott el. - Akkor mi megyünk is. - és elimdultak az ajtófelé. - Ja, és Akira. Armin marad itt. - nézett vissza az ajtóból és kacsintott egyet. Én csak hátra dőltem az ágyon és hangos nevetésben törtem ki.

Esküszöm, ez az asszony... Imábom - gondoltam magamban, és bal kezemmel eltakartam szemem, úgy nevettem tovább a balszerencsémen.

Ne érts félre, nem az, hogy nem örülök neki, viszont még mindig idegesít, hogy nem akarja elmondani miről beszéltek Annievel.

- Látom jó kedved van. - hallottam egy ismerős hangot és egyből felültem. De amiylen hamar helyezkedtem ülő helyzetbe, egyből megszédültem.

Talán tényleg beteg lettem?

- Jól vagy? - jöttoda hozzám, kedves "Ne mondjuk el a legjobb barátunknak, hogy miről beszéltünk egy másik lánnyal, csak azért, hogy féltékeny legyen" uraság.

Igen. Ez az új beceneve.

- Aha... - mondtam bizonytalanul.

- Pihenned kéne. - mondta, majd megsimogatta a fejem, mire elpirultam.

El sem hiszem. Armin Arlertnek sikerült zavarba hoznia. És nem fordítva.

Elfordultam, hogy még véletlenszerűen se lássa, hogy zavarba hozott. De késő. Kuncogni kezdett.

Idegesítő...

- Komolyan mondom. Így nem fogsz meggyogyúlni.

Nagyot sóhajtottam és befeküdtem az ágyba.

- Aludj, jó? - kérdezte de nem válaszoltam. - Most meg nem is válaszolsz? - ismét csend. - Tehát nem. - mosolyodott el. - Ez esetben aludj jól. - mondta miközben a takarót fennebb húzta rajtam és megpuszilta a homlokom. Regálni sem volt időm, elment valahova. Nagyokat pislogva néztem magam elé.

Ez mi volt? Persze örülök neki, meg minden, de... mi az isten volt ez? - fülig pirulva gondolkodtam ezen, mikor is visszajött egy pohár vízzel a kezébben.

- Azért hoztam, ha mondjunk szomjas lennél. Ide teszem. - mondta, és letette a poharat az mellett lévő kis szekrényre.

Befordultam a fal felé, mivel még mindig piros volt az arcom és nem igazán akartam, hogy észre vegye. Habár, már úgyis mindegy.

Hallottam ahogyan tesz pár lépést az ágytól és leül ahhoz a kisebb asztalhoz, mely a szoba egyik sarkában van.

Nem tudom, mikor és hogyan, de elaludtam. Arra keltem, hogy valaki mellettem fekszik és ölel. Pontosabban egy mellkasnak voltam dőlve, és az egyik keze átölelt, míg másik hajammal játszott és beszélt. Nem tudom miről, nem figyeltem. Csak azt tudtam, hogy az arcom vörösebb, mint egy paradicsom. Ez biztos volt. Persze ő ezt nsm láthatta, mivel a fejem feljesen a mellkasába fúrtam. Hál' Isten.

- Tudod - kezdett bele halkan -, valamit elszeretnék mindani. - nagyot dobbant a szívem, e mondat hallatán. - Amióta ismerjük egymást nagyon bírlak. De komolyan. És ezt ne úgy vedd, mint ahogyan például, Mikasát vagy Erent. Őket inkább mondanám "testvérnek", mivel kiskorunk óta ismerjük egymást. - egy kurva aranyosat kuncogot. - Tudod, nem igazán értem mi volt a bajod tegnap, mikor Annievel beszélgettem, de szeretném tisztázni; semmi nincs köztünk, és nem is lesz, szerintem. Csak barátok vagyunk. Nincs miért aggódnod. - még mindig a hajammal játszott. Valamiért jól esett, pedig nem szeretem ha a hajam piszkálják.

Hihetetlen.. nem tudom mit akar mondani. Ez valami vallomás lenne? Szóljak közbe? Hadjam, hogy végig mondja? Egyáltalán, hogy a picsába került ide mellém az ágyba? És mikor?

- Az igazság az, hogy kedvellek. Nagyon. - mondta ki egy sóhaj kíséretében. A szívem kihagyott egy ütemet ezek hallatán. - Persze nem úgy, mint egy testvért, barátot.. sokkal inkább ÚGY kedvellek. - nyomta meg az "úgy" szót. - Persze most, nagyon ciki lenne ha mégsem aludnál... - kezdett bele egy kínos nevetésbe.

Ha tudná, hogy fenn vagyok..

Ezek után csoda, hogy nem kaptam agyvérzést, mivel tuti, hogy a létező összes vérem a fejemen mutatkozott meg.

Ezek után mégjobban hozzá bújtam, mint aki még mindig alszik. Átölelt és szerintem reggelig fel sem keltünk.

Helloka! :3
Uristen nekem ez a resz kurvara tetszik... Nemtudom ti hogy vagytok vele, de ez lett a szemelyes kedvencem.♡´･ᴗ･'♡
Habar nemigen tudom mi akar lennixd de megirtam, mivel ez volt az otletemlol
Nektek hogy tetszett ez a resz?
༼ つ ◕◡◕ ༽つ
Legyen szep napotok/estetek! ^3^