• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

9

Már bő egy hete, hogy Armin elment "beszélni" Annievel. Azóta nagyon nem is beszéltünk. Nem állt szóba velem. Került. Nem tudom mit baszhattam el, talán a túlzott viccelődéseim az oka? Nem hinném. Eddig semmi baja nem volt. Lehet az, hogy a múltkor elaludtunk. Együtt.

- Ahjj! - mondtam mérgemben, és belerúgt a mellettem lévő vödörbe, melynek hála kiborult belőle a víz. Fasza, most mehetek másikor, hogyy megtudjam mosni ezt a nyamvadt lovat. - Ez is a te hibát! - kiabáltam kifele menet az ajtóból miközben a Szőkeségre néztem. Olyan meglepődötséget véltem felfedezni az arcán - és persze mindenki másén -, hogy elpirultam a szégyentől, amiért így ráüvöltöttem. Megérdemelte. De ettől csak még idegesebb lettem, és olyan erőszakosan merítettem vizet a vödrömbe, hogy leszakadt a fogó-izéje, és ezzel együtt esett bele a vízbe az egész engem is összecsapva.

- Óh, hogy az a rákos-! - káromkodtam el magam, mire valaki fejbe vágott. Szikrákat szóró szemekkel néztem fel az alőttem állóra, aki szintén meglepődött viszont hamar visszaváltott a megszokott fapofájára.

- Ne a vödrön vezesd le a dühöd, hanem inkább verd meg Erent. - milyen jó is letg volna, ha ezt mondja. De nem. Fejbe vágott. Megint.

Anyádat, Ackerman! - gondoltam magamban.

- Mibajod? - kérdi miközben letérdelt elém.

Úhhh, Hotaru ezt figyeld, megkérik a kezem! Milyen jó nekem. Legalább nem az a "hitessükelakirávalhogykedveljük" gyerek lesz a férjem. Habár nemigen birom a hadnagyurat, és nem is díjazom a pedofilíát - mert ez illegális lenne -, de most ez nem nagyon érdekel.

- Figyelsz te rám egyáltalán? - kérdi Levi-papa. Megráztam a fejem és felnéutem rá.

- Te szereted a legjobb barátnőm? - kérdeztem hirtelen, mire elkerekedtek a szemei.

- A kérdésemre válaszolj, idióta! - ütött meg mégegyszer.

- Nem tudom mi volt a kérdés. - néztem rá félve, miközben a fejem simogattam.

Tönkre teszi a koponyám. Mivan ha belső sérülést szenved az agyam? Nem egészséges, hogy fojton üti a fejem.

- Mi a bajod? - kérdezi unottan. Elterültem a földön és az eget kezdtem el csodálni. Vettem egy mély levegőt majd belekezdtem.

- Csak annyi, hogy... - és elkezdtem neki mesélni. Mindent elmondtam, ő pedig nagy meglepetésemre figyelemmel hallgatta az egészet. -...és így rontottam el azta  faszom vödröt. - emeltem meg az említett tárgyat.

- Miért nem beszélsz vele, ahelyett, hogy dührohamaidat egy olyan szaron vezeted le? Nem könnyebb lenne? - tette fel a legegyszerübb kérdést.

Ahjj, igaza van. Beszélnem kéne vele. De a büszkeségem illetve a makacsságom nem engedi, hogy én kezdeményezzek, ezzel együtt veszítenék ő pedig nyerne. Ami nekem nagyon nem jó.

- Tch. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy ennyi idő után én kezdeményezzek. Nem engedhetem! - pattantam fel fekvő helyzetémből, állóba. - Az kell még, hogy veszítsek ellene! Oda lenne a büszkeségem, ember! - emeltem fel jobb kezemet vállam magasságába és ökölbe szorítottam azt. Erre ismét egy pofon csattant az arcomon.

- Mi lenne, ha most az egyszer félretennéd a büszleséged, és magadon kívűl másra is gondolnál? - kérdezte undorral a hangjában, mire szomorúan néztem rá. Becsukta szemeit, mély levegőt vett és össze borzolta vállid éről hajkoronámat.

Aztakurva!

Meglepetségem egyből egy boldog mosolyba váltott és megölelve a hadnagyot, cseppet sem foglalkozva a meglepett arcával és szólásra nyitott szájával, kezdtem el rohanni oda ahol a lovak - háh! Jaennek is ott kéne lennie - vannak.

Kifulladva rogytam térdeimre és miután sikerült felvennem egy normális légzés tempót, körbenéztem. Nem láttam senkit.

Szuper. Valószínűleg elmentek. És még az a faszom gyerek is. Mégegyszer biztos nem teszem félre a büszkeségem senki miatt. Háh! Csak szeretnék!

Basszameg! Az a törpe - habár egymagasak vagyunk - nem válaszolt a kérdésemre.

Csalódottan - mindkét ok miatt - fordultam meg és indultam el a szobák felé. Lépésszerű, nem, inkább mintha valaki futna, olyan hangokat hallottam mögülem.

-Akira! - órdította a nevem egy ismerős hang, mire egyből meg fordultam. Szben állatm vele, kezei a háza mögé voltak rejtve.

Visszaszívom amit az előbb mondtam. Egyszer még belefér, hogy más legyen az

Első.

***

Sziasztok! Tudom, tudom. Kestem a resszel, es meg rovid is lett. Sajnalom! De igerem a kovetkezo hosszabb lesz majd! :3

Addig is szepjo napot/estet! <33