• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

3

Az ágyamban keltem. Mikor kinyitottam a szemen Lili, azaz Hotaru, fülig érő vigyorgásával találtam szembe magam.

- Na, milyen volt tegnap Arminnal? - kérdezte még jobban mosolyogva, mire csak értetlenül figyeltem. - Na ne vágj ilyen arcot! A vállán volt a fejed és úgy aludtál! Alig tudtunk behozni. Sőt, még Erent is fel kellett keltenünk és miközben hoztunk be a szobába egész végig azt mondtad, hogy "Armin ölelj meg!" - karolta át magát. Elkellett fordítanom a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg pírtól égő arcom. 

- Ilyenre én nem is emlékszem. - próbáltam tagadni. Tulajdonképpen igazat mondtam, mivel tényleg nem emlékeztem ilyesmire. Bár.. az is lehet, hogy álmomban beszéltem. Valószínű.

- Óhh, pedig nagyon is történt ilyen! - gúnyolódott tovább. Én csak idegesen ellöktem magam elől, felálltam és a ruhámért nyúltam. Felöltöztem és elindultam. Mikor kiértem meglepetten konstatáltam, hogy nem volt senki sehol. - Armin és Mikasa elmentek Erennel gyakorolni. Azt mondták ha felébredtél mi is menjünk. - mondta Lili megsem várva kérdésem és indult el kifelé. Még mindig kicsit haragosan követtem őt, ám amint megláttam őket - vagyis inkább Armint - egyből jobb kedvem lett.

- Sziasztok, hogy megy a gyakorlás? - kérdeztem miközben rádöltem Arminra aki ezt egy meglepődőtt, majd egy mosolygós arccal díjazott. - Sikerül neki? - kérdeztem tőle a Szélszemű felé biccentve, mire egy nagy sóhaj hagyta el ajkait és Eren felé vezette tekintetét.

- Nem nagyon, de alakul. - adta meg a választ kérdésemre.

- Most! Húzz fel! - adta ki az utasítást a zöld szemű a lánynak. Miaksa ahogy megemelte, Eren fejjel esett neki a földnek, ezzel ügyesen beverve azt. - Ahhhh!? - órdította el magát, gondolom a fájdalomtól. Muszáj volt kuncognom. Armin segítségképpen felhúzta őt a földről, majd segíteni akart neki leszedni a kötelet - vagy miaz -, de a mi drága kis Erenünk volt olyan makacs, hogy még tovább akart gyakorolni.

Megpillantottam Sashát amint a konyha felé veszi az irányt. Gondolkodás nélkül mentem oda hozzá.

- Szia, Sasha! - üdvözöltem boldogan, mire kicsitt összerezzent és felém tekintett. - Hova mész? - kérdeztem kicsitoldalra biccenve a fejem, de már úgy is tudtam a választ.

- Öhm.. sehova. Csak... - próbálta volna kimagyarázni magát belőle, sikertelenül. - Ahjj, a konyhába! - mondta ki végül én pedig át karoltam a vállát fél kezemmel.

- Mehetek? - hallottunk meg egy ismerős hangot mögülünk, mire összerezzentünk és megfordultunk. Hotaru széles mosolyával találtuk szembe magunkat, újra. Sasha bólintott egy nagyot, majd hárman indultunk el a konyha felé vezető úton.

Mikor odaértünk szerencsénk volt, nem volt ott senki. Sikeresen eltudtunk lopni egy jó adagnyi húst, majd már ott sem voltunk. Sasha gyorsan elrejtette egyenruhája alá és sietősre fogtuk.

Megtalálva a többieket, üvöltözve közeledtünk hozzájuk.

- Nézzétek srácok! - kezdett bele a barna copfos és elővette a húst. - Szereztünk a lányokkal egy kis húst! Hát nem remek?

- Sasha, - kezdett bele Connie - ez szerintem nem volt olyan jó ötlet. - nézett végig hármunkon.

- Majd elosszuk! - kezdte Hotaru, mire helyeslőlen bólogattunk, miközben Sasha egy láda féleségbe dugta el a húst.

- De ha nem kértek.. - kezdtem volna el de közbevágtak.

- De! Kérek! - mondta  a Lóarcú.

- Én is! - vette hangosabbra a hangerőt Marco és Connie egyszerre. Még páran mondták hogy kérnek de nem igen tudtam kik azok.

-.. azért akarok csatlakozni hozzájuk, hogy megöljem az összes titant! - hallottam Eren hanját. - Addig, amíg egysem marad! - lelkesedett be.