Konohai selejtes ninják

100.fejezet

Rin szemszöge

A napok sorra követték egymást, mind-mind tanulással telve. Egyetlen pihenőnapot sem kaptam, hisz rabszolgahajcsáraim élni alig hagytak. Egyik nap a jégelem, másnap a víz jutsuk, harmadik nap a kombinált és juukenes támadások és így tovább, és így tovább... Végül tegnap megjött a levél amire mindannyian vártunk, miszerint Sasuke-san ma meglátogat minket. Hajnalban, kivételesen, senkinek nem kellett felkeltenie, hisz úgy pattantam ki az ágyból mintha égetne. Izgatottan készültem össze, mivel ha Sasuke-san jön az azt jelenti, hogy leveleket is kellene magával hoznia. Hiába igyekeztem leállítani az agyam és nem arra gondolni, miszerint levelet kapok Miari-tól és Takuna-tól, de nem ment. Mikor Mizuki benyitott a fürdőbe meglepve tapasztalta, hogy már lefoglaltam azt és a hajammal bajlódtam éppen.

- Hát te meg? Ritka, hogy ne kelljen valakinek felkeltenie...
- Hidd el, mindig korán kelek, de a hajnal 5 már nekem is sok kicsit. Minden esetre a hajammal akarok kezdeni valamit - mutattam a  barna szénakazalra, ami hála a sok forgolódásnak egy kész gubanc volt a fejtetőmön.

Egyébként két hónap alatt úgy megnőtt a hajam, mintha húznák. Első tincseim már a mellem alá értek, a hátsók pedig a csípőmet verdesték.

*Pont úgy nézek ki mint majdnem egy éve... Nem, sokkal hosszabb a hajam...*

A szemem is - meglepő módon, mintha csak a hidegre reagálna - besötétedett és kiszürkült. A Byakugan hidegebben csillogott mint valaha. Sokat agyaltam, de fogalmam sem volt miért lett hirtelen árnyalatváltó szemem. A hajamra visszatérve, Mizuki egy nagy lépéssel mögöttem termett, majd elkezdte befonni a hajam.

- Sose láttalak még befont hajjal, szóval itt az ideje kipróbálni! - mire a feléhez ért már a harmadik személy próbált bezsúfolódni a fürdőszobába.
- Na, de lányok, ne most álljatok neki szépészeti szalont nyitni a fürdőszobában! Hess ki innen! - Nozomi-san néhány hessegető mozdulattal kipaterolt minket, aztán ő maga zárkózott be a kis helyiségbe.

A félig-kész fonatom csak úgy lógott a hátamon, így Mizuki gyorsan berángatott a szobájában lévő szekrényre szerelt tükörhöz és befejezte a műalkotását. Nem mondom, hogy rossz lett, de nem lesz a kedvencem.

- Hé, mit szólnál ha, miután elment Sasuke-san, levágnánk a hajad? - Mizuki szeme örömittasan csillant fel, egy másodperc alatt rájöttem, esélyem sincs menekülni.
- Előbb mutasd fel a fodrász vizsgád igazoló lapját! Ha az nincs meg akkor tuti fix, hogy nem nyúlsz a hajamhoz! - pontosan tudtam, miszerint nem rendelkezik ilyennel, így a vita gyorsan el is dőlt.
- Jól van na, inkább nyomás ki az udvarra! - a hangja parancsoló volt, a kezével az ajtóra mutatott - Fuss le 8 kört, én addig összekészülök, ugyanis ma bemegyek az Akadémiára, így nem leszek itthon mikor Sasuke-san megjön. Sőt, ha jól tudom, csak te leszel itthon, szóval vigyázz a házra! - azzal kitolt a szobából és rám csapta az ajtaját.

*Hát ez nagyszerű!*

Minden esetre engedelmeskedtem a tanítóm parancsának és kint lefutottam a nyolc kört. Az utolsó után lihegve, a térdemen támaszkodva kapkodtam levegő után. Nos, maradjunk annyiban, hogy Mizuki-nál a ház körül nem azt jelenti, amit kihallana belőle az ember. Nála ez azt jelenti, hogy fussam körbe a kis falut. Igen. A "kis" falut NYOLCSZOR!

- Lassú voltál! - dühösen pillantottam az előttem karba tett kézzel ácsorgó lányra, akinek kivételesen ki volt engedve a teljes haja és valami meleg ruhadarabot is felvett, egy trükkös kabát személyében.
- Meg-megnéznem, te hogyan csinál-csinálnád utánam! - rámordultam, ám ő ügyet sem véve rólam kiadta a következő parancsot.
- Jégfolyosó!
- Rabszolgahajcsár! - a visszaszólásomért a csúnya pillantáson kívül egy erősebb karba vágást is kaptam.
- Jégfolyosó!