Konohai selejtes ninják

78.fejezet

Hideyoshi szemszöge

12 nap telt el azóta, hogy le kellett szedálnom Natsumi-t a múltkori találkozáskor Miari-val és Rin-nel.

,,Az altatónak amint hazaértünk elmúlt a hatása. Natsumi ébren volt, de alig volt magánál. Az izmai még ernyedtek voltak, ködös tekintetével nézelődött. Ekkor talpra állítottam és nekitámasztottam a hátát a falhoz, majd behúztam neki egyet a gyomrába. Halk kiáltással esett a földre, a fájdalomtól összegörnyedt.

- Tudod mit tettél?! - kérdeztem mérgesen, kiabálva. Válaszként mérges zihálást kaptam. Felemeltem a pólójánál fogva, hogy szemtől szembe kerülhessünk egymással - Elkaphattuk volna a 2 lányt!!! - ekkor kapott még egyet a szájára, ami vérezni kezdett, a feje balra fordult, de egyből visszafordítottam szembe. Most már vicsorgott - Megbeszéltük nem?! - engedtem el, aminek következtében magatehetetlenül zuhant a földre. Ezután belerúgtam 2-t, ami ellen már próbált védekezni, de nem járt sikerrel - Ha egyszer az életben képes volnál együttműködni, még véget is vethettünk volna ennek a szarságnak!

A nyakánál fogva kaptam el, de ügyeltem rá, hogy ne fojtogassam túlzottan.

- Nem mehetsz mindig a saját hülye fejed után, mert van egy társad, emlékszel? Én vagyok az, aki ugyanolyan szar helyzetben van mint te, ami azt jelenti, hogy az ő életével is játszol minden egyes önkényes megmozdulásodnál. - a ,,minden egyes" és az utána következő összes szót kihangsúlyoztam, és olyan közel hajoltam az arcához mintha szerelmesek lennénk egymásba. Nemtetszése jeléül szembe köpött a szájában lévő vérrel, amire kapott tőlem egy lila monoklit a szemére, majd ismét magam felé fordítottam - Remélem érthetően fogalmaztam. - azzal végleg elengedtem."

Ennek már 12 napja. A szeme és a szája már teljesen meggyógyult, a gyomrával sincs semmi baj, és levegőt azóta is jól kap. Csakhogy ma délután bekopogtatott hozzánk A Főnök.

- Üdv gyerekek! - mosolygott, ám amint megakadt a szeme Natsumi-n lefagyott, szája egy meglepett o-t formált. Odament hozzá, megfogta az állát, hogy alaposan megnézze az arcát. Natsumi vicsorgott és elrántott a fejét, ám Wagotoru egy könnyed és gyors mozdulattal elkapta ugyanott, amire már csak a hangja jelezte az ellenállását - Ezt te okoztad Hideyoshi?

Mégis hogyan...?

- Igen. Én. - válaszoltam akadozva.

Elengedte Natsumi arcát aki egy gyors lépéssel tisztességes távolságba került tőle, majd felém jőve hozzám intézett pár kérdést:

- Na és, mivel érdemelte ezt ki?

Natsumi valami hangot adott ki magából és az arca elárulta, hogy bármennyire is gyűlöl, vagy mi, most mégis arra kér, ne áruljam be. Mintha Wagotoru a gondolataimba/gondolatainkba olvasott volna, megfordult, és beállt egy olyan szögbe ahol mindkettőnkre ráláthat.

- Csak nem a múltkori elfuserált támadásért kapta?

Mindkettőnkben meghűlt a vér. Már megint mindenről tud?

- Valószínűleg, ha a te helyzetedben lennék, én is hasonlóképp cselekedtem volna. Azt viszont már nem tudom eldönteni melyikőtöket vegyem elő a Nagisa halálával kapcsolatos információ kiszivárogtatásáért. Azt aki elmondta, vagy azt aki a megerősítő kérdésre válaszolt?

Mindkettőnket ájulás és rosszullét kerülgetett.

- Szerintem is úgy igazságos, ha mindketten egyenlő mértekkel kaptok. Ne féljetek, nincs első-második, egyszerre estek át rajta. - azzal felhajtotta az ujjánál a ruháját, hogy szabadok legyen az alkarjai.