Konohai selejtes ninják

30.fejezet

Rin szemszöge

Jó pár nappal később a lányokkal találkoztunk a főtéren, hogy küldetést vállaljunk, hisz Miyako és én már pénz szűkén voltunk. Szokás szerint én értem oda leghamarabb, utánam Miari, legkésőbb pedig az Uchiha.

- Késtél, de már meg sem lepődök, 'temayom! - forgatta meg a szemét a vörös.
- Nehéz lenne egyszer az életben pontosnak lenni? - néztem rá unottan.
- Igen! Most akkor megyünk vagy sem?

Ezen fantasztikus mondatára, bár morogva, viszont elindultunk. A Jonin Chunin Genin Központban szokás szerint nyüzsgés volt, és a sor végtelennek tűnt. Szembefutottunk Hanabi-channal és a csapatával akik épp egy C szintű küldetést kaptak, majd megbeszéltük: Nemsokára jó lenne összehozni egy újabb edzést. A hátramaradt időben Miyako azzal szórakoztatta magát, hogy Miari hátát bökdöste, aki a 10. után megelégelve a helyzetet leüvöltötte alacsony társam fejét, mire mindenki ránk nézett, én pedig az arcomon egy unott kifejezéssel, fáradtan tűrtem a furcsálló pillantásokat. Mikor végre sorra kerültünk mind fellélegeztünk, de hát cseverből vederbe.

- Nos, lányok, pont van nektek egy C szintű küldetésem! Egy gazdag pár esküvőt tart este, és felkérést nyújtottak be biztonsági őrökre. A feladat annyiból áll, hogy kicsípitek magatok, és vigyáztok arra, ne történjen semmi baj.
- Bár kicsit későn van, de ez pont jó lesz! Elvállaljuk! - mondta ki a végszót az Uzumaki.

Miyako megjegyezte 'Remélem kapunk a kajából!' én pedig beletörődtem, hogy elő kell ásnom a régi elegáns ruháimat... A Központot elhagyva megbeszéltük, nagyjából este hat óra körül ugyanitt találkozunk és elindulunk. Hazaérve feltúrtam a teljes szekrényem, és 2 ruhát találtam ami megfelelne a célnak. Egy halványlila nyakba-akasztós koktélruhát, és egy rózsaszínű alján ferdére szabott ruhát. Az utóbbira esett a választásom, mivel a hosszabb oldala alatt kényelmesen elfért a kunai tartóm és könnyebben mozogtam benne. A hajam tetejét felfogtam két kontyba, a két első tincsem és a hajzuhatagom többi részét szabadon hagyva. Sminkként feltettem egy halvány-rózsaszín rúzst és kihúztam a tusvonalam, de többet nem voltam hajlandó bíbelődni vele.

Még gyorsan előkaptam egy táskát, amibe elrejtettem néhány shurikent, a telefonom, pár zsebkendőt és egy pár kesztyűt. Belebújtam a fekete csizmámba és megcéloztam a kiindulási helyet. Útközben páran utánam fordultak, főleg egy Hyuuga pár, és furcsállva végigmértek. Miari már ott állt egy bordó-arany kombós ruhában, szokásos felkötött hajával és szintén egy kis oldaltáskával. Az alkarját két fekete karvédő fedte, de nem lepődtem meg rajta, hisz tudtam milyen mély vágások találhatóak a szövet alatt. Miyako megint késve futott be, bár jobban teljesített mint vártam. Egy fekete hosszú-ujjú volt rajta, azon egy kék pulóverrel. Egy rövidnadrágot és egy szürke harisnyát vett fel hozzá szürke bokacsizmával.

*Legalább miatta sem kell aggódni. És simán kinéztem volna belőle, hogy egy kevésbé formális ruhát vesz fel.*

Teljesen időben voltunk, így nyugodtan beszélgethettünk út közben. Ám a megadott helyen újabb meglepetés fogadott. Sying egy fehér koktélruhában, kiengedett hajjal ácsorgott az öltönyös Naoki mellett, aki meg a fehér inges Takunával beszélgetett.

- Szisztok 32-es csapat! - kiáltott oda nekik Miari, mire Sying boldogan integetett vissza.

Melléjük sétáltunk és mindenki diszkréten végigmérte a másikat. Miután kibámészkodtuk magunkat, nekiindultunk és bevettük az épületet. Odabent - ahogy a gazdagoktól elvárható - minden arany díszítésű volt. A padlóról tökéletesen visszaláttam magam, az abroszok finom selyemből készültek, márvány állványokon friss rózsacsokrok pompáztak, a díszfüggönyök halványlilák voltak, a plafonról pedig egy hatalmas kristálycsillár lógott le.