Konohai selejtes ninják

31.fejezet

Miari szemszöge

Pár napja, hogy megtudtam egyet s mást Apáról és egy kicsit Hideyoshi-ról és az életéről. Mint kiderült, ez az ügy sokkal bonyolultabb mint ahogyan azt mindenki elsőnek gondolta volna. Buruiki-senseit a múltkor kifaggatták ezzel kapcsolatban, így most ellátogatok hozzá, hátha mesél Apáról, ugyanis csapattársak voltak.

- Ohaio Buruiki-sensei! - integettem felé.

- Ohaio Miari. Jaj, el sem hiszed mennyire aggódtam értetek! Úgy örülök, hogy megtudtam a teljes igazságot, viszont így 2x annyira haragszom YukiYuki-ra! A kihallgatásom után megkerestem és fél órán át próbáltam megértetni vele a helyzet fontosságát, de persze teljesen sikertelenül! Jaj, miért nem mondtátok korábban, hogy megtámadtak? Ha ezt tudom titeket is a szárnyaim alá vettelek volna! - jajveszékelt.

- Sensei...?

- Egy ál-Senju, egy ismeretlen genjutsu használó és egy szökött S szintű elmebeteg, RÁADÁSUL EGYÜTT?!?! Jaaaj lelkem, ez borzalmas!

Hogy bírja levegővel? Látszik, hogy szanitéc!

- Ráadásul minden egyes alkalommal a Hokage-samáék falba ütköznek! De jó, hogy itt vagy, mindjárt előkerítem Takuna-t, hogy menjen el Rin-ért és Miyako-ért, sürgős edzést fogunk tartani!

- Sensei, elég! - kiáltottam és a Sensei elhallgatott.

- Hogyan kellene...?!

- Nekem és Rin-nek is van edzője. Nekem most már kettő. Miyako és Nagisa nem harcolnak.

Kikerekedett szemekkel nézett rám, már azt hittem kiesik.

- Hogyan?

- Mindkettőnknek. Van. Edzője.

- Attól én még küldhetem Takuna-t értetek. Megnyugodnék, ha leellenőrizhetnélek titeket.

- Rin a rokonától Hanabi-tól tanul, én a nagymamámtól és egy megbízható embertől. Bízzon bennük és bennünk, szépen fejlődünk.

- És Miyako?

- Naisa-val nem harcolnak, és ha Rin-nel És Sasuke-sannal rágjuk a fülét, akkor elfogadja Sasuke-san segítségét.

- Ó? Az jó...nem?

- De. Nagyon is.

- Akkor miért jöttél ide?

- Apáról szeretnék hallani. Tudom, hogy a sensei és ő csapattársak voltak. Szeretném megtudni milyen ember volt. Remélem, hogy így közelebb jutok a halála megértéséhez és elfogadásához.

- Szép elhatározás! - került egy szelíd mosoly az arcára - És jogos. Már úgyis csak én tudnék róla mesélni.

- Csak? Miért?

- A sensei-ünk és a csapatunk női tagja meghalt... és én szerettem őt. 16 éve történt, de még mindig fáj az elvesztése.

- Ó... sajnálom.

- Semmi baj, honnan is tudhattad volna. Na de mindegy is, hol szeretnéd, hol kezdjem?

- Az elejétől, a megismerkedésük napjától.

Szétnézett, leültetett, majd nagy levegőt vett.

- Apáddal, vagyis Akio-val az Akadémia első napján ismerkedtem meg. Én visszahúzódó, szótlan voltam, ő viszont tökéletes ellentétem, hangoskodó, barátkozó, mindenkivel jól kijövő.

,,- Sziasztok, kik vagytok? Mi újság? - mosolygott és ráhajolt a padra."

- A fiúk bemutatkoztak én meg a középső sorból figyeltem az egészet, míg Iruka-sensei belépésével be nem ült mellém.