first

1K 22 8
                                    

Május 10. péntek.

Az életem unalmas volt és semmilyen, egészen a 15. nyaramig amikor is minden megváltozott. Ugyanis megismertem azt aki megváltoztatta az éltem, és mindent felforgatott körülöttem. De ez a lehető legjobb dolog ami történhetett, hisz imádom ezt az embert, és semmiért nem cserélném le.
A nevem Dylan és igen lány vagyok! És annak is születtem. A Dylan UNISZEX név! Oké? Köszönöm.
Akkor, hogy egy kicsit megismerjetek pár alap tudnivalót leírok magamról.
-Magasság: 162cm (nagyon remélem még növök...) *drámai szemforgatás*
-Kapcsolat: épp nincs senkim, most szakítottam Logannel, mert untam már... (tudom, tudom nagyon kedves vagyok, de ez van... egyszerűen elment tőle a kedvem.)
-Kedvenc szín: Fekete, (bár ez nem hiszem, hogy változni fog egy ideig)
-Stílus: hát... talán bruh girl, de nem nagyon akarom meghatározni.
-Haj: a vállamig ér. Épp a töve barna a és a végére szőkül, de jövő héten megyünk festetni.
-Kedvenc kaja: csak hogy valami uncsi, átlag "kedvenc" dolog is bent legyen. De nem válaszolok, bár gondolom mindenki meghal a kíváncsiságtól, hogy megtudja mi a kedvenc kajám, de ez most elmarad sajnálom.

Meguntam úgyhogy, ha valami nem lenne világos, majd úgyis kiderül.

A napom 7:00-kor indult egy pohár jeges vízzel az arcomba, ugyanis a bátyám haverjai megint nálunk aludtak, és természetesen én voltam a fő attrakció és engem szopattak 0-24-ben.

Persze, hogy reggel is engem találtak meg, úgyhogy egy jeges ébresztő után nem nagyon volt se kedvem, se lehetőségem visszaaludni, mivel csurom víz lett az egész ágyam.

Miután elküldtem a bátyámat és a seggfejeket egy sokkal melegebb éghajlatra (igen, mondtam nekik, hogy menjenek Afrikába!), lezuhanyoztam forró vízzel, hisz teljesen átfagytam, aztán felkaptam egy laza nem kicsi lyukakkal tarkított farmert, egy szoros, fekete crop topot és egy szintén elég laza és kb. négy számmal nagyobb cipzáras pulcsit.

Nem volt ma semmi dolgom, úgyhogy gondoltam elmegyek deszkázni.
Fogtam a fülhallgatóm, a pénztárcám, az öngyújtóm, egy doboz cigit, rágót, a kulcsomat, meg mindent ami kellhet és bedobáltam egy tornazsákba, majd azt a kezembe kapva leugráltam a földszintre, és csináltam magamnak egy kávét.

Miután megittam a bögre egész tartalmát, hátamra vettem a cuccom, és a Karcsit (így hívom a deszkám, szeretek neveket adni a tárgyaknak) fogva léptem ki a lakásból. Elgurultam a pár utcával arrébb lévő ugrató pályához.

Amikor odaértem egy velem egyidősnek tűnő lányt láttam egy elég jó longival menni. Nem tűnt fel neki az érkezésem, mert a füle be volt dugva és nekem háttal volt egy ideig. Amikor észrevett, belenézett a szemembe és nem nagyon akarta megszakítani a szemkontaktust. Ezzel csak azért volt gond, mert ő a még haladásban lévő deszkán állt, ami a figyelmetlensége miatt, nekiment egy kisebb ugratónak, így az kicsúszott alóla ő pedig, nem kis lendülettel érkezett le a betonra. Rögtön odafutottam, hogy segítsek, de amikor hozzá akartam érni lerázott magáról.
- Hagy békén, egyedül is meg tudom oldani! - szemeit összehúzta, arca egy apró kedvességet sem tükrözött.
- Bocsi, csak gondoltam segítek felállni... jó nagyot estél. - mondtam a kezemet nyújtva újabb próbálkozás gyanánt.
- Mint említettem egyedül is menni fog. És képzeld észre vettem, hogy nagy volt... - szemeit forgatva állt fel, a lábából csörgedező vérrel nem igazán foglalkozva. Fogta a longiját és szó nélkül elindult, otthagyva engem.

Utána néztem és még láttam, hogy mielőtt befordult volna egy utcába fájdalmasan a sebéhez kapott. "Mi a faszom baja van ennek? Tök kedves vagyok, erre bevágja itt a durcit! Menjen a picsába!" Igen, ilyen és ehhez hasonló kedves gondolatokkal álltam fel Karcsira.

What am i?Where stories live. Discover now