What am i?

tenth

Május 15. szerda

Úgy rohantam ki a házból, mint még egy tesi órán sem (mondjuk az nem volt nehéz...). A hányinger kerülgetett és a síráshoz is közel voltam.

Nem, nem azzal volt a bajom, hogy a bátyám egy fiúval szexelt. Még csak nem is az, hogy úgy általában szexelt bárkivel is, hiszem amúgy is folyamatosan azt csinálja. Sokkal inkább azzal, hogy nekem ezt miért kellett végignéznem.

A kapun kirontva kifutottam az utcára. Már későre járt, így senki nem volt a környéken. Csak leültem az út szélére és tépkedtem a fűszálakat. A légzésem pedig elkezdett gyorsulni.

Számolni kezdtem. 100. 97. 94. 91...Megint a szélén voltam. Éreztem ahogy kúszik fel a torkomon. Nem tudok beszélni. Nem tudok semmilyen hangot kiadni. 88. 85. 82. 79... Elkezdtem rázni a kezem. Mély levegő. 76. 73. 70... Még mindig szorított. Mindenhol. 67... Azt éreztem, hogy be fog horpadni a mellkasom. 64. 61. 58... Egy zöld szempár. 55. 52... Hullámos gesztenyebarna haj. 49... A mellkasomat szorító érzés enyhülni kezdett. 46. 43. 40... Gyönyörű meggypiros ajkak. Egy pisze orr. Hosszú barna szempillák. 37... Emili. A légzésem elkezdett visszaállni a normálisra. 34. 31...

- Szia... Aggódtam - suttogtam, majd kinyitottam szemem. Nem volt ott senki. Azt sem tudtam mikor csuktam be a szemem, de úgy nézett ki nem jött vissza. Továbbra is egyedül voltam az utcán és csak folytak a könnyeim. Azt akartam hogy ott legyen. Hogy tényleg ott legyen.

Ajtócsapódás hallatszott majd trappolás és lihegés. Tom és Lucas futottak ki a házból, akik még épp a pólójukat kapkodták magukra.

A hirtelen fényváltozás és hiányos utcavilágítás miatt nem nagyon láttak, de nem akartam elbújni így erőtlenül ennyit nyögtem ki

-Itt...
Azonnal odarohantak ahogy Tom realizálta, hogy mennyire remegek és mennyire nedves az arcom egyből levágta mi a helyzet. Felkapott menyasszony pózba és bevitt a házba, Lucas pedig kérdésekkel bombázva jött utánunk.

-Most mi történt? Jól van? Miért remeg? Pánikrohama volt? Dylan pánikrohamod volt? Most mit kell csinálni? Hova viszed? Mit segítsek?

Teljesen kétségbe volt esve. Egy kicsit még meg is sajnáltam de jobban idegesített, hogy folyamatosan beszél.

-Csak egy kicsit maradj csendben. - mondtam egy halvány mosolyt megeresztve - Te meg letehetsz, - néztem Tomra összehúzott szemöldökkel - tudok járni.

Ő nem válaszolt csak lefektetett a kanapéra.

- Mindjárt jövök. Mondta és megfogva Lucas csuklóját elindult a konyha felé.

Nem telt bele két percbe és már vissza is jöttek, egy nagy pohár szörppel, különböző csokikkal és egy melegítős ölelős macival.

- Tessék. Ettől jobban leszel. - adta oda a szörpöt Tom. Majd Lucas is letette mellém a csokikat és a kezembe adta a macit.

- Én... azt hiszem jobb ha... hagylak titeket... úgyhogy... léptem.

Érződött rajta, hogy ugyan nem akar zavarni, de szívesen maradna, nekem pedig semmi bajom nem volt azzal, hogy itt van, amíg nem feküdt le a bátyámmal a szemem láttára.

- Felőlem maradhatsz. Nem zavarsz. - mondtam erőtlenül elmosolyodva, mire megkönnyebbülve huppant le a lábam mellé. A bátyám megejtett az irányába egy gyöngéd mosolyt, majd rám nézett.

-Kérlek mond el, hogy mi történt. nem akarok rád erőltetni semmit, de tudni szeretném mi történt. Megint pánikroham?- kérdezte és látni véltem egy cseppnyi aggodalmat megcsillani a szemében.

-Nem... nagyon közel voltam de azt hiszem életemben először bevált amit a pszichológus mondott. És nem, nem a számolás! Vagyis.... oké nem tudom, mert számoltam, de most először volt mellé egy olyan gondolatom, ami teljesen megnyugtatott...

-Akarod elmondani? - biccentette félre a fejét halvány mosollyal

-Majd... még nem vagyok hozzá elég... erős.- sóhajtottam egy magamhoz és a hadarásomhoz képest hosszú szünettel

Tom bólintott, majd nyomott egy apró puszit a homlokomra

-Aludj most itt én pedig néha lejövök csekkolni oké?

-Nem csecsemő vagyok hanem pánikbeteg. Ráadásul épp megelőztem egyet. Ha akarod alszom itt, de ne csekkolgass, mert éjszaka véletlen álmomból felriadva megint leütlek.

Tom felkuncogott, visszaemlékezve arra az esetre, amikor azt hittem betörő és fejbe vágtam egy fél pár magas talpú Converse-el

  -Jó jó, rendben... csak tudod, hogy aggódom. -mondta komoly hangra váltva

-Tudom. De az nem segít ha úgy kezelsz mint egy négy évest.- forgattam szemet -  szeretlek, de nem egy bébiszitterre van most szükségem, hanem a bátyámra. Szóval menjetek fel szépen a szobába és fejezzétek be amit megzavartam.

-Na igen, ez a másik amiről szerettem volna beszélni. - nézett rám majd egy aprócska pillanatra átnézett Lucasra, akinek nem láthattam az arcát, de voltam győződve, hogy totál vörös lett - Tudom, hogy emiatt lettél rosszul és... igazából sajnálom. Be kellett volna zárnom azt a kibaszott ajtót.

-Van benne valami... - motyogtam úgy, hogy tudom éppen csak meghallotta - semmi bajom nincs azzal, hogy szexelsz. Semmi bajom nincs azzal, hogy mindezt Lucassal teszed. De az hogy nem bírod bezárni azt az elcseszett ajtót az kurvára nem oké. - kezdtem megint felhúzni magam. Tényleg. Ha már nem szedi össze magát, hogy vegyen egy saját lakást és elvonszolja innen a seggét, legalább figyeljen oda azokra, akik vele élnek. - Tudod mennyire traumatizáló élmény végignézni, ahogy a saját bátyád valakibe a farkát dugdossa?!

Nem ez volt a szándékom, de tudtam, hogy Lucas nagyon nagyon zavarban van ezért finoman felé fordultam, hogy lássam a fejét. Az az ábrázat, ami az arcán ült... majdnem közel volt ahhoz, hogy megérte mindazt végignézni amit láttam ezért.

Lucas behúzott nyakkal, rákvörös fejjel, és egy visszatartani próbált mosollyal a fején ült és egyre csak a kezét bámulta mintha a körme alól kipiszkált elhalt bőr annyira érdekes lenne.

Visszafordultam a bátyám felé, aki egy félmosollyal nézte a kis... barátját? szerelmét? "Mi van most köztük? Most akkor együtt vannak vagy csak basznak?" Úgy voltam vele, hogy leszarom, akkor is megkérdezem.

-Ti most így... mik vagytok?

-Fiúk? - kérdezett vissza a bátyám kapásból valószínű nem értve a kérdést.

-Nem úgy te barom! - röhögtem fel - hanem most együtt vagytok vagy mi a fasz van?

- Hát... Lucas? - nézett rá egy olyan tekintettel amiből eleve tudtam a választ, de meg akartam várni amíg kimondja. - Mit gondolsz a dologról?

Lucas nem szólt semmit csak pislogott és éppen hogy visszanyerte rendes színét, kezdett újra vörösödni.

-Ami azt illeti még nem beszéltünk erről konkrétan. - nézett rám vissza Tom, továbbra is mosolyogva, amikor realizálta, hogy Lucas nem fog megszólalni.

-Akkor nem is gondolom, hogy én ehhez kellenék. Menjetek és beszéljétek meg. Nekem aludnom kéne.

A bátyám bólintott majd Lucast felhúzva a kanapéról elindult vele fölfelé a lépcsőn, közben pedig átkarolta a derekát és halvány puszit nyomott a halántékára.

Lekapcsoltam a lámpát, de a pulcsimat és a farmeremet eszemben sem volt levenni. Más terveim voltak...

******

Hali! Visszatértem!
Új rész, új dolgok, a történet pedig lassan, de halad. Ha túl lassú, vagy esetleg túl gyors, mondjátok! Szeretettel várom az építő jellegű kritikákat! <3