What am i?

second

Május 11. Szombat

Ma reggel végre sokáig tudtam aludni, úgyhogy valamikor tíz után csoszogtam ki a szobámból, még pizsiben, mamuszban, meg a szokásos reggeli kócommal.

Valahogy nagy nehezen elvonszoltam magam a fürdőig, ahol megmostam az arcom. A hideg víz megtette frissítő hatását, így kicsit normálisabb fejjel kezdtem neki a fésülködésnek. Minden mozdulattal meg kellett küzdenem, a hatalmas csomó miatt, ami az éjszaka folyamán képződött a fejemen.

Miután nagy nehezen megszabadultam tőle, visszamentem a szobámba felöltözni. Felvettem egy semmi extra, szoros, bordó hosszúújjut, aminek a háta ki van vágva, és egy sima fekete farmert.

Lementem és gyorsan ledöntöttem a már kész kávét amit anya ott hagyott nekem az asztalon, hogy ezzel ne menjen az idő. A bögre elmosogatása után elindultam kifelé, amikor is észrevettem az asztalon hagyott kis cetlit amin ez állt:
"Délután jövök és keresünk sulit! Puszi kicsim!
U.i.: Ebédet old meg lécci!
Anya"
A levélke alá még egy kis szívecskét is rajzolt nekem. Ezen elmosolyodtam majd, felkaptam a tegnapi cuccom és a deszkám nélkül indultam kifelé. Nem volt kedvem emberekhez, csak kicsit ki akartam szelőztetni a fejem. Feldolgozni azt amit anya tegnap mondott.

Elsétáltam a buszmegállóig, majd beraktam a fülesem és vártam a buszt. A jármű nem nagyon akart megérkezni, viszont az utca végében feltűnt egy ismerős alak. Ahogy közelebb ért felismertem benne a "fura lányt". Nem tudtam mit kéne csinálni, integessek, vagy csak üljek, mintha nem tűnne fel, hogy ott van?

Végül amellett döntöttem, hogy hozzá képest igazodok. Ha kedves (bár erre nem láttam túl sok esélyt), én is az leszek, ha bunkó, akkor ne várjon sokat.

A lány észrevett és lehajtott fejjel közeledett felém, mint aki szégyelli magát. Látta, hogy ott vagyok, de mégsem fordult meg, csak jött felém. Aztán leült és tiszta megbánással a szemében nézett rám.
- Öhmm... izé... bocsi a tegnapi miatt... - motyogta, alig hallgatóan igazából a földnek, de persze értettem, hogy ez nekem akar szólni.
- Őőő... mi van veled? Mi lett a tegnapi "hagyjál békén"-nel? - kérdeztem teljesen megzavarodva. Tényleg nem értettem, hogy hova tűnt a bunkó, "nehogy segíts, nem szorulok rá" lány.
- Hát, csak tudod... nagyon bocsi a tegnapi miatt... nem voltam túl jól.
Hallottam a hangján, az őszinte megbánást, de még mindig nem értettem.
- De mi... mi történt? - értetlenkedtem tovább
- Hát... biztos akarod tudni? Mármint... nem akarom, hogy te is csak lenézz emiatt az egész miatt, mint mindenki... úgyhogy csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy bármit mondok, nem tekintesz rám máshogy.
Csak egy bólintással válaszoltam, majd érdeklődve vártam, hogy az idegen lány kitárja a lelkét.
- Szóval... az a helyzet, hogy nemrég coming out-oltam a szüleimnek és hát... hogy is mondjam? Nem fogadták jól... Ahh hagyjuk már, a faszt nem fogadták jól, kiraktak otthonról... úgyhogy most a legjobb barátnőmnél csövelek, de nem élősködhetek rajtuk sokáig, mert öhmm... nem a hatalmas vagyonukról híresek, és még az is nagy dolog, hogy pár napra befogadtak... és fogalmam sincs mit fogok kezdeni magammal, mert nem dolgozom még, ezért nincs hol laknom, haverokhoz nem mehetek, mert vagy homofóbok, vagy a szülők seggfejek...

Teljesen lesokkolt  a lány beszámolója (basszus még mindig nem tudom, hogy hívják), nem gondoltam volna, hogy a seggfejségén kívül bármilyen problémája lenne. Megpróbáltam az ő szemével nézni a helyzetet, de egyszerűen elképzelni se tudtam, hogy anya valamiért úgy megharagszik, hogy elküld otthonról. Pláne nem valami olyan miatt amiről még nem is tehetek.
- Hát figyelj ő... öhmm - fogalmam nem volt hogy szólítsam meg, de nem kellet sokáig gondolkodni ugyan is ő közbe vágott
- Emili! A nevem Emili...
- Ohh oké! Emili - próbálgattam a nevét - Emili... szép. Én Dylan vagyok.
- Ő... Az nem...
- Nem, nem fiúnév. Uniszex. - vágtam rá a választ, kicsit sértetten mielőtt a nyilvánvaló kérdés elhangzott volna.
- Ja. Oké. A Dylan is szép.
- Köszi
Ilyen se volt még... valaki azt mondta, hogy szép a nevem. Hirtelen nagyon büszke lettem arra, hogy így hívnak, pedig sose szerettem kifejezettebben, mert mindig mindenki azt hitte, miután bemutatkoztam, hogy igazából furcsa fiú vagyok.
Nem akartam erről tovább beszélni, mert mindig zavarba jövök, ha valami szépet mondanak nekem, úgyhogy visszatértem az előző témához.
- Tehát, Emili. - néztem rá jelentőség teljesen
- Igen. - mondta egy hatalmas sóhajtás kíséretében.
- Nem tudom mit tudnál csinálni... fogalmam sincs... de gondolkodom rajta, ha akarod! - mosolyogtam kedvesen
- Megköszönném... - nézett le rám hálásan.
- Nincs kedved eljönni deszkázni? - majd eszembe jutott, hogy az nekem bonyolult lesz - vagy inkább átjönni hozzánk? Nincs nálam a deszkám...
- Hát végülis nem nagyon terveztem más programot mára úgyhogy mehetünk... - kicsit el pirulva állt fel és kerülte a tekintetem.

𝘚𝘻𝘪𝘢𝘴𝘻𝘵𝘰𝘬! 𝘐𝘵𝘵 𝘢𝘻 𝘪𝘨𝘦𝘳𝘵 𝘳𝘦𝘴𝘻 𝘮𝘦𝘨 𝘬𝘪𝘤𝘴𝘪𝘵 𝘪𝘥𝘰 𝘦𝘭𝘰𝘵𝘵... 𝘒𝘪𝘤𝘴𝘪𝘵 𝘶𝘯𝘤𝘴𝘪 𝘭𝘦𝘵𝘵 𝘦𝘴 𝘳𝘰𝘷𝘪𝘥, 𝘥𝘦 𝘮𝘦𝘨 𝘣𝘦𝘭𝘦 𝘬𝘦𝘭𝘭 𝘭𝘦𝘯𝘥𝘶𝘭𝘯𝘰𝘮 𝘢𝘻 𝘪𝘳𝘢𝘴𝘣𝘢.
𝘍𝘰𝘨𝘢𝘥𝘫𝘢𝘵𝘰𝘬 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭, 𝘱𝘶𝘴𝘻𝘪𝘬𝘢𝘢𝘢𝘬❤️❤️