What am i?

fourth

Május 12. Vasárnap.

Amikor kinyitottam a szemem éles fájdalom nyílalt a fejembe. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztán amikor megláttam a furcsa gömb alakú lámpát hirtelen minden beugrott. Vagyis nem egészen.
A tegnap csak odáig van meg, hogy elmentünk Emm cuccaiért, hazajöttünk, átöltöztünk pizsibe és elkezdtünk egy filmet. "Oké, idáig rendben... de várj... Emi mellettem fekszik..." gondoltam miközben döbbenten néztem a mellettem bóbiskoló lányt. Hosszú sötétbarna haja szétterült a párnán.
Felültem mellette, hogy kicsit tisztábban tudjak gondolkodni.
"Tehát tegnap elkezdtünk filmezni. Aztán... aztán...? Várj megvan! Azt hiszem Emi kiment valamiért. De miért is? Ja igen... pisilni. Én pedig megállítottam a filmet.
Utána visszajött és valamit beszéltünk... valamit látott. Igen! Az alkohol!! Ohh a picsába..."
Kezdett kitisztulni a kép.
Tehát, összefoglalva annyi történt, hogy kiment pisilni meglátta a bátyám piáit... nagyon tetszettek neki, úgyhogy mondtam, hogy kóstoljuk meg. Ő csak kortyolgatott de én valamiért nagyon rákaptam és csak ittam, ittam, ittam... az utolsó kép amire még emlékszem, hogy ötödszörre is meghúzom a bátyám vodkáját, aztán beszélni majd szép lassan zokogni kezdek, de arra már nem emlékeztem miért.

Megpróbáltam halkan kimászni a barna mellől, de amikor felálltam volna a kezét derekam köré tekerte, én pedig levegőt se mertem venni.
- Ne menj még... - nyöszörögte a reggeli rekedtes hangján
Válaszolni se mertem csak visszafeküdtem mellé.
"Úristen mi történt tegnap?! Mit tettem...? "
Nem tudtam semmit az előző napról, csak hogy nem emlékszem. Tudtam, hogy Emm meleg, ezért estem kétségbe, hogy esteleg valami olyan is megesett az este folyamán amiről jó lenne tudnom. Nem mintha ez olyan hatalmas tragédia lenne, csak mi van ha belém szeretett? Nem akarom összetörni... "Dehát tudja, hogy hetero vagyok... De akkor is... az alkohol + mellettem alvó meleg lány + emlékezet kiesés nem a legjobb hármas..."
Nem bírtam tovább meg kellett kérdeznem:
- Mi történt tegnap? - összeszorított fogakkal vártam a választ.
- Majd megbeszéljük, de most aludni akarok még...- fordult a másik oldalára nyöszörögve
- De én ahhoz miért kellek?
- Nem tudom... megnyugtat a jelenléted- az utolsó szó végét már csak kiköveztettem mert belealudt a mondatba.
Nem akartam bunkó lenni, hogy a kérése ellenére otthagyom, úgyhogy visszafeküdtem és engem újból elnyomott az álom.

Egy-két órával később arra keltem, hogy Emi beleszuszog a nyakhajlatomba. Teljesen libabőrös lettem a leheletétől. Nagyon szorongatott, de nem volt szívem lehámozni magamról az alvó lány végtagjait így pár percig még ébren feküdtem mellette és vártam, hogy valami történjen. Szerencsémre így is lett, ugyanis Emm elkezdett mocorogni.
- Jó reggelt hétalvó - suttogtam neki kuncogva
- Ahh hány óra van? - dörzsölte meg zöld szemeit, fájdalmas nyögések közepette
- Mindjárt dél... - néztem meg a telefon képernyőmet
- Akkor talán fel kéne kelni...
Ujjabb fájdalmas nyörszörgések hagyták el száját miközben feltápászkodott, majd elindult a fürdő felé.
Még mindig nem volt tiszta, hogy mi van/volt köztünk és rettegtem attól, hogy valami olyat tettem amit meg fogok bánni. Felültem az ágyon, de nem indultam el csak merengve néztem egy pontot a földön.

Annyira elbambultam, hogy fel se tűnt az ajtó nyitódása, csak akkor vettem észre, hogy megint nem egyedül vagyok amikor Emi meg is szólalt:
- Min gondolkodsz ennyire? - nézett rám visszafojtott nevetéssel
- Őszintén? - néztem fel rá meggyötört fejjel
- Hát jó lenne, ha nem hazudnál... - mondta a lehető legnagyobb komolysággal ami tőle telt, de hallottam a hangján, hogy nehezére esik nem röhögni
- Azon, hogy mit műveltem... Mi történt tegnap este?? Miért aludtam nálad? Mennyire csináltam hülyeséget amit nem kellett volna? És végül... Te akarsz tőlem valamit? - az utolsó kérdést már épp hogy csak leheltem, és nem mertem ránézni. De nem válaszolt, úgyhogy ha valamit meg akartam tudni kénytelen voltam ránézni. A látvány teljesen meglepett. Emi kivörösödött arccal nézett. De nem a zavar miatt volt piros... hanem a visszatartott kitörni készülő vidámság miatt. Amikor meglátta értelmetlen arcom, végleg elszakadt a cérna és hangos nevetésben tört ki. Csilingelő kacagása az egész szobát megtöltötte, de én nem tudtam vele nevetni, jobban elfoglalt, hogy min nevet.
- Mi olyan vicces?? - húztam össze a szemöldököm.

Morcos pillantásom látva röhögése felerősödött és már könnyeit törölgetve próbált megnyugodni, ami pár perc alatt sikerült is neki így végre tudott válaszolni a kérdésemre.
- Csak, hogy nem történt semmi. Elmesélted, hogy szar volt a gyerekkorod, mert az általános sulis osztálytársaid megkeserítették. Meg meséltél apukádról, hogy hogyan hagyott ott titeket... majd szépen álomba sírtad magad a karjaimban. És hogy mit akarok tőled... az mindegy, hiszen úgyis a fiúkat szereted.

Valamiért furcsa gombócot éreztem a torokban. Fogalmam sincs miért... biztos megsajnáltam.

- Szóval nem akarsz tőlem semmit...? - néztem savanyú fejjel, valamiért ez a mondtat megütött. Mi van velem...? Nem szabadna érdekelnie... a fenébe.

Viszont a válasza után megállt bennem az ütő... jól hallottam...? vagy csak képzelődök...?

𝘜𝘶𝘶𝘶𝘶𝘶𝘳𝘪𝘴𝘵𝘦𝘯 𝘴𝘻𝘪𝘢𝘴𝘻𝘵𝘰𝘰𝘰𝘬!! 𝘊𝘴𝘰𝘥𝘢𝘴 𝘥𝘰𝘭𝘰𝘨 𝘢𝘳𝘳𝘢 𝘦𝘣𝘳𝘦𝘥𝘯𝘪 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘮𝘦𝘨 𝘷𝘢𝘯 𝘢 100 𝘯𝘦𝘻𝘦𝘵𝘵𝘴𝘦𝘨 𝘯𝘢𝘨𝘺𝘰𝘯 𝘬𝘰𝘴𝘻𝘰𝘯𝘰𝘮 𝘯𝘦𝘬𝘵𝘦𝘬, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘰𝘷𝘢𝘴𝘴𝘢𝘵𝘰𝘰𝘰𝘰𝘬!!

𝘛𝘶𝘥𝘰𝘮 𝘬𝘪𝘤𝘴𝘪𝘵 𝘳𝘦𝘨𝘨𝘦𝘭𝘷𝘢𝘯 𝘳𝘦𝘴𝘻𝘩𝘦𝘻, 𝘥𝘦 𝘵𝘦𝘨𝘢𝘯𝘱 𝘦𝘴𝘵𝘦 𝘣𝘦𝘭𝘶𝘥𝘵𝘢𝘮...
𝘚𝘻𝘰𝘷𝘢𝘭 𝘰𝘭𝘷𝘢𝘴𝘴𝘵𝘰𝘬 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘦𝘵𝘵𝘦𝘭!!!

𝘚𝘻𝘦𝘳𝘪𝘯𝘵𝘦𝘵𝘦𝘬 𝘮𝘪𝘵 𝘮𝘰𝘯𝘥𝘰𝘵𝘵 𝘌𝘮𝘮, 𝘢𝘮𝘪 𝘋𝘺𝘭𝘢𝘯𝘵 𝘦𝘯𝘯𝘺𝘪𝘳𝘦 𝘮𝘦𝘨𝘭𝘦𝘱𝘵𝘦?

𝘗𝘶𝘴𝘻𝘪𝘬𝘢𝘢𝘢𝘢𝘬❤️