A nagylányok még mindig nem sírnak

3. FEJEZET ☼

Meg kellet volna már rég tanítanom a kölyköt arra, hogy hogyan kell mentőt hívni az anyjának, ha éjnek idején rossz híreket kap. Igen, komolyan azt éreztem, hogy csak arra van szükségem, hogy az infúziómon lecsöpögjön két liter pálinka. Olyasféle, amit a szülőfalumban főzettek az idős bácsik. Nem fért a fejembe, hogy miért nem hívott fel azzal az ürüggyel, hogy laza három hónap után kíváncsi lett ránk. Mélységesen nagyot csalódtam benne. Hónapokon át nem érdeklődött a gyereke felől, és ez fájt a legjobban. Az egy dolog, hogy én már nem hoztam lázba.

Megpróbáltam az idétlen mesére fókuszálni, de egyszerűen képtelen voltam rá. Ha a fővárosban élnénk még, lett volna egy jó éjszakám, de így ez a szituáció borzalmas. Az egész éjszakát azzal töltöttem, hogy az interneten böngésztem. Miután szarrá untam a közösségi oldalakat, megoldatlan bűntényekről olvasgattam.

Aludtam körülbelül negyedórát, azt is reggel hat tájékán. Mire Borka felkelt, megpróbáltam a legjobb formámat hozni, és ami a legjobb, hogy kilencre vártam a legelső vendégemet. Át sem tudtam teljesen gondolni a kialakult helyzetet, mert nem tudtam hirtelen előkapni senkit, hogy vigyázzon Borkára, míg dolgozom. Maradt az a megoldás, hogy velem lesz a szalonban, míg nem végzek. Abban bíztam, hogy nem lesz annyira zavaró a jelenléte, mint pár hónappal ezelőtt.

Borka palacsintát reggelizett, ám ezúttal tök egyedül, mert nekem egy falat sem ment le a torkomon. Végig azon kattogott az agyam, hogy mikor fog végre felhívni. Annyira szeretni akartam újra, pedig egyre kilátástalanabbá vált a helyzetünk. Az, hogy Alexszel lefeküdtem, az egy teljesen más téma. Lehet, hogy baromság volt, de minden jó ellenére sem éreztem iránta semmit. Ha ő másképp gondolná, már millió lehetősége lett volna eljönni, hogy megtegyük újra. Talán letudta annyival, hogy felírt a listájára.

Kimentünk Borkával a ház elé, ott vártuk az első vendégem érkezését. Meglepődtem, amikor egy középkorú nő szállt ki az autóból, akin az tűnt fel először, hogy borzasztóak a pillái. Más elcseszett munkáját korrigáljam? Ez egyáltalán nem az én stílusom volt. Illedelmesen bemutatkoztam neki, majd kinyitottam az ajtót, hogy beljebb invesztáljam.

– Tegeződjünk, Lotti! – kedveskedett.

– Rendben. Szóval akkor... te vagy az első vendégem! – mosolyogtam.

– Azt írtad, hogy korábban Budapesten dolgoztál – kötözködött.

– Igen, és úgy értettem, hogy itt, ebben a szalonban az első leszel te.

– Értem – válaszolta kissé lekezelően, majd helyet is foglalt a székben. Vettem egy mély levegőt, mert szabályosan rettegtem a luvnyától.

– Nem fog zavarni, a kislányom, míg dolgozom? – kérdeztem félve.

– Nem, dehogy! – mosolygott, én pedig egyre jobban azt éreztem, hogy totál be vagyok szarva tőle.

A gyerekem csendben ült a kanapén, majd óvatosan a könyvekért nyúlt, amiket áthozott magával.

Leültem, bekapcsoltam a lámpát, és azonnal érdeklődni kezdtem: – Ez egy helyi riválisom munkája?

– Igen! – nevette el magát. – Nem találok egy normális pillást, hiába fordultam meg már több szalonban az elmúlt pár évben – tette hozzá flegmán.

– Hát, ez egy hányinger munka, akárki is csinálta.

– Ennél jobbat itt nem tudnak.

– Ez szomorú – röhögtem gúnyosan.

Nem, egyáltalán nem volt szomorú a tény, miszerint mindenki szarul dolgozik, hiszen számomra ez csak egy hatalmas lehetőséget jelentett. Először le kellett oldani a borzadályt a szemeiről, majd egy kis idő múlva neki is álltam az építésnek. Időközben beszélgettünk, bár főként csak ő kérdezősködött a munkámról. Izgultam és aggódtam. Látszott rajta, hogy szigorú. Minden egyes szálnál szétgyalázott a szorongás. Próbáltam minél precízebben csinálni, de fejben nem a szalonban jártam. Még a Kanári-szigeteken is voltam, csak a szalonban nem. Miért egy ilyen kritikus spinének kellett lenni az elsőnek? Megevett az ideg, de az egy kicsit nyugtatott, hogy a fővárosban nem volt rám soha panasz. Bő másfél óra elteltével készült el a remekmű. A szívem majd kiesett a helyéről, amikor közelebb lépett a tükörhöz. Egy bíbelődött, az ujjai segítségével fésülgette a frissen felhelyezett szálakat.