A nagylányok még mindig nem sírnak

6. FEJEZET ☼

Kisebb sokkot kaptam, amikor apám rontott be a nappalimba. Ilyen feldúltnak sosem láttam még ezelőtt.

– Te jó ég! Lotti, ne haragudj! – kiáltott kiakadva.

– Borka alszik, kérlek, halkabban akadj ki! – suttogtam kiabálva. – Hogy a fenébe kerülsz ide? Mi a baj? Anyával történt valami?

– Sziasztok! – mondta, majd közelebb lépett Márkhoz, hogy kezet fogjon vele.

– Sziasztok? – néztem rá furcsán. – Ugye, nem csak beköszönni jöttél éjnek idején?

– Nem, de nincs semmi baj. Majd holnap megbeszéljük – morgott az orra alatt.

– Tessék? Berohansz az éjszaka közepén, és azt mondod, hogy majd holnap megbeszéljük? Miféle apa vagy te?

– Gréta terhes – nyögte be.

Láttam rajta, hogy totál kétségbe van esve, én pedig nem akartam hinni a füleimnek. Percekig csak bámultuk egymást vagy éppen a padlót. Egy pillanatra elképzeltem, hogy milyen lesz megélni a III. világháborút.

– Mondd még egyszer – mondtam, miközben fogtam a fejemet.

– Gréta terhes – köhögött.

– Szent isten, ez másodszorra még szarabbul hangzik!

– Tudom, de... – magyarázkodott volna, ha nem szólok közbe.

– Apa! Téged ez miért zavar? A bútorok összeszerelésétől még senki sem esett teherbe. Fizikai képtelenség, hogy a sok jóságtól, ami belőled árad, terhes legyen valaki – pislogtam tovább.

– Beszéljünk érett felnőttek módjára, oké?

– Oké – válaszoltam, miközben észrevettem, hogy Márk számára egyre kellemetlenebbé válik a helyzet.

– Én el is mennék akkor haza – nyögte be Márk.

– Dehogy, maradj csak – mondogattuk neki.

Beszéljünk felnőtt emberek módjára, miközben az APÁM éppen arra akar felkészíteni, hogy valószínűleg lesz egy testvérem. Nem, ez semmiképp sem történhet meg. Gréta több emberrel beszélget éjszakánként, mindenkit illedelmesen meghallgat, aki csak betér hozzá. Fizikai képtelenség, hogy apám összehozott egy gyereket. Ilyen nincs!

– Beszélhetnénk akkor nyugodtan? – kérdezte.

– Totálisan nyugodt vagyok, te viszont annál idegesebbnek tűnsz.

– Tényleg megcsalom anyukádat, és tényleg abba akarom ezt hagyni – vallotta be, mintha nem tudtam volna.

– Mondd el még ötször. Hadd vegyem fel rögzítőre! Azt hitted, hogy nem egyértelmű?

– Még magamnak is rossz bevallani, hogy megint ilyet teszek – válaszolta szomorúan.

– Akkor hagyd abba a kavarást Grétával, és mondd el anyának, hogy milyen rossz kisfiú voltál. Úgyis megbocsát – tanácsoltam.

– Te megőrültél! Nem, nem fogom bevallani neki. Szeretném, ha te se mondanál semmit.

– Idáig falaztam neked! – akadtam ki. – Nem hagylak szarban, ha megszakítod a kapcsolatot vele.

– És mi van akkor, ha az a gyerek az enyém?

– Képtelenség. Lehet akár Alex gyereke is – húztam meg a vállam.

– Alexszel nincs köztük semmi.

– Naiv vagy, és nekem nincs kedvem vitatkozni.

– Hidd el, hogy sosem voltak együtt.