To See The Other Side (BnHA fanfiction) ~HUN~

10. Fejezet

Mint kiderült, a Gonosztevők Szövetségének jelenlegi rejtekhelye (ami a másoktól hallott leírások alapján egyébként meglehetősen hasonlónak tűnt az előzőhöz, ahol Kacchant is fogvatartották) egy többemeletes épület volt.

A földszinten helyezkedett el maga a bár, ahonnan ajtó nyílt kívülre, egy raktárszerű helyiségbe a pult mögött, valamint az egészen kellemes légkörrel rendelkező nappaliba, ami pedig az ebédlővel és közvetetten a konyhával is összeköttetésben állt. A társalgó sarkában csigalépcső tekeredett, mely az alsó és felső szintre való eljutásra egyaránt lehetőséget kínált.

Az emeleten foglaltak helyet a gonosztevők által birtokolt szobák.

Őszintén, Izuku nem gondolta volna, hogy egy ilyen nagy épület valóban rejtve maradhat a hősök elől, mégis ez volt a helyzet a szituációját elnézve.

Dabi balra fordult, s lassú, lusta léptekkel indult meg, meg sem állva a legutolsó ajtóig, mely a többihez viszonyítva valamelyest újabbnak tűnt első ránézésre.

- Ez itt a te szobád. - A kijelentés elhangoztával a férfi félreállt, majd intett a bejárat felé.

Izuku csupán kis ideig habozott, mielőtt a kilincs felé emelte volna a kezét, amit aztán óvatosan elfordított, s megtolt, ezzel kinyitva az ajtót.

A szoba.. meglepően otthonosnak hatott első pillantásra.

A helyiség túlsó felének bal oldalára feltolt ágy, noha véletlenül sem újnak, de legalább hívogatónak, az amellett heverő, jobb oldalon elhelyezett íróasztal és az előtte álldogáló faszék kopottasnak, de viszonylag kényelmesnek látszott. A két berendezési tárgy közé betolt aprócska (még az asztalnál is alacsonyabb) ruhásszekrény üresen, enyhén nyitva hagyott ajtókkal foglalt helyet, rajta egy egyszerű, repedt fedelű éjjelilámpával. A bútorok a legkisebb mértékben sem voltak összhangban stílusukat, színüket, vagy éppen az őket felépítő fák fajtáját tekintve; az asztalról lepattogzó világosbarna festék kis mértékben szürkés árnyalatú, halovány nyírfát rejtett, az ágy fehér tölgyből készülhetett árnyalata és mintázata alapján, a szekrény pedig nagy valószínűséggel fenyő lehetett, ennek a színe egy fakóbb, de az előbbieknél sötétebb szürkésbarna volt.

Furcsa volt ez a sok különböző megjelenésű bútorfajta egy helyen, mégis.. Izukut olyan érzés töltötte el, mintha törődéssel válogatták volna ki ezeket az ő számára. Ami egyébként jobban belegondolva meglehetősen bizarr gondolat volt, főleg azt nézve, hogy jelenleg ő csupán fogoly volt ezen a helyen.

Mégis miért készítettek elő nekem egy külön szobát egyáltalán? Mi ennek az egésznek az értelme? Miért éri ez meg nekik? Mit nyernek ezzel?

A tinédzser megrázta a fejét. Nem, ezekre a kérdésekre már kiderítette a választ. Nagy valószínűséggel csak a bizalmába akarnak férkőzni ezekkel a gesztusokkal.

Biztosan rájöttek már arra, hogy a kínzás nincsen hatással rám, Shinsou-kunt bevetni pedig csupán időpazarlás lenne.

Fölöslegesen fecsérli el azt a kevés energiáját is azzal, hogy ezekhez hasonló dolgokon jártatja az agyát.

Izukunak már volt terve, aminek segítségével hamar gátat fog szabni az események eredeti folyamának. Csak annyit kellett tennie, hogy nyugodt marad, és kis ideig még féken tartja az érzelmeit. Aztán vége lesz...

Ebben a tervben Dabinak különösen fontos szerep jutott, s a férfi reakciójától függően a zöld hajú többféle lépésre is felkészült a következő szakaszt illetően.

A tűzhasználó átlépte mögötte a küszöböt, kezét az ajtókeret mellett elhelyezkedő villanykapcsolóra helyezte és becsukta maga mögött az ajtót. A helyiségben egyedül a plafonon pihenő lámpának hála nem volt teljes sötétség, hiszen ablakok (valószínűleg elővigyázatosságból) nem voltak találhatóak a szobában.