You are the reason for everything

30. fejezet

Nagy szemekkel néztem rá és egy pár perces csend ült közöttünk.
- Gyere be Lucas.- intettem neki,majd beengettem a lakásba.

- Szerintem én mentem is. Majd máskor bepótoljuk a játékot.-mosolygott rám Dusty és elment. Nem akartam hogy itt hagyjon, de én sem szívesen folynék bele egy ilyenbe. Túl jól ismer már mindent a családunkban.

- És mi járatban vagy itt?- kérdeztem az elöttem álló fiútól. Le se tagadhatták volna hogy testvérek, mintha ikrek lettek volna.

- Megtudtam hogy itt lakik az öcsém, és már túl régóta nem beszéltem vele. Én is tudom hogy váratlan meg ilyenek és nem biztos hogy nagy örömmel fog fogadni.

- Nem igazán mesélt rólad- töltöttem közben egy pohár vizet magamnak.
- Értem miért. Eddig is tragikus volt a kapcsolatunk de amióta meghalt anya, még jobban utal.- nézett rám szomorúan.

- És van hova menned? Mert ha nincs biztos maradhatsz pár napra. Az emeleten van egy felesleges vendég szobánk.

- Igazán kedves tőled, de az egyik közeli hotelban szálltam meg. És nem lenne túl jó ötlet ha én itt maradnék több időre.-szedte ki a táskájából a telefonját ami csörgött- kimehetek a konyhába telefonálni?

- Csak nyugottan.- pont jókor ment ki, mert lépteket hallottam az emeletről

Collins szaladt le nagy irammal.
- Szia babaa- kapott fel majd adott egy csókot.

- Ja hogy ti így áltok- jött vissza a nappaliba- jó választás, öcsi elismerem. -Elpirultam. Collins ahogy rám nézett elkapta a düh.

- Te mi a francot csinálsz itt?! Nem mondtam elégszer hogy ne keress!

- Túl régóta kerüljük egymást Collins. Tudom hogy látni se akarsz, de te az öcsém vagy és így a családtagom. A családnak össze kell tartania.

- Te beszélsz az összetartásról most komolyan?!- Collins nevetett szarkasztikusan.- amióta megszülettél csak a bajt csinálod. Mikor még úgy mond család voltunk, a bajt hoztad ránk. Aztán leléptél. Az életem milliószor boldogabb volt nélküled. Lehet hogy egy putriban éltem, de amióta nem voltál ott úgy éreztem normális életünk van anyával.

- Elmentem mert voltak ügyeim amit le kellett zárnom.

- Mi féle ügyek voltak olyan fontosak, hogy meg anya temetésére sem voltál képes eljönni? Hmm? Ja igaz is a drogos lecsúszott barátaid. Ők mindennel fontosabb voltak azért hogy betudj tépni amikor csak akarsz és pár sarkit összeszedj. A saját anyád mindig az utolsó volt.

- Pofád lapos Collins! Ti mindig is fontosak voltatok nekem! Te is tudod, veled ellentétben nekem nincs apám. Soha nem is volt. Ti voltatok az egyetlen rokonaim! És tudod miért nem jöttem el anya temetésére? Mert sejtettem hogy fogsz reagálni ha meglátsz. Játszod az álszent mártírt, hogy te milyen jó ember vagy, de ugyan olyan voltál mint én.

- Nem tudsz rólam semmit. Soha nem ismertél! És most takarodj ki a házból mielött magam baszlak ki!

- Nyugi öcsi kitalálonk. De ameddig itt vagyok számíthatsz még arra hogy ezen az ajtón kopogok. A kishölgyre meg vigyázz. Remélem nem az lesz a sorsa mint a többi ribancodnak- kezdett el nevetni Lucas, ebben a pillanatban Collins ököllel orrba vágta.

- Nem mondom mégegyszer...Takarodj.
Lucas vérző orral elhagyta a hazát.
- Collins én úgy saj.....

- Sajnálod? Hope te komolyan ennyire hülye vagy?! Elmesélek neked mindent az életemről, úgy csinálsz mintha felfognád de teljesen az ellentétet csinálod mindig.-rávágott az asztalra és egyre jobban felemelte a hangját.- kifaggattál a bátyámról és világosan elmondtam neked hogy soha nem akarom látni. Erre te..se szó se beszéd beengeded a házba hogy "kibéküljünk".

- Én csak segíteni skartam..-nem akartam ártani Collinsnak, gondoltam ha tudnak beszélni minden megoldódik.

- Segíteni? Hallod te mit mondasz? A kis Hope Willson a hőst akarja játszani mindig, de a saját problémáit sem tudja megoldani.-nézett rám lenézően.

- Én...
- Na mi van Hope? Talán nincs igazam?- annyira más volt, mintha a régi Collins visszajött volna. Bámultuk még egymást pár pillanatig majd felkapta a kabátját és a kulcsát és elment. A kezembe lévő telefonom megcsörrent é s Dusty nevét írta ki. Kiakartam ezeket adni, valakinek ellmondani amit én gondolok.

- Helo cuki! Na hogy ment? Minden oké?
- Szia. A lehető legrosszabban ment minden. Collins orrba vágta Lucast majd kisétált, nem sokkal később Collins is. Dusty, én nem akartam rosszat-kezdtem könnyezni- azt akartam hogy Collins élete rendbe jöjjön.

- Figyelj szívem. Ez tényleg nem volt a legjobb ötlet amit csináltál. Egy szinten lehetett rá számítani hogy Collins nem könnyek közt fogja üdvözölni a testvérét. Megpróbáltad.Hagyj  időt neki hogy lenyugodjon aztán beszélj a fejével.
- Kösz Dusty. Majd később dumálunk még.
Letettem a telefont majd elindultam a szobám felé. Mi mást tehetnék mint hogy ide bevonuljak? Cikáztak a gondolatok végig a fejemben. Megint megdőlt Collinsal a kapcsolatom, a bizalmast is elvesztettem.

Fogalmam nincs mikor aludhattam el de egy hatalmas koppanásra ébredtem fel. Lépteket hallottam a lépcsőtől. Az idő esete fele járt. A kinti lámpák már égtek és a szobába csak a korom sötét ült. A léptek egyre közelebb érték az ajtóhoz. Megállt az ajtóm elött és a kilincsemet elfordította ballra. Az ijedség úrra lett rajtam. Mi van ha egy idegen?! Mi van ha Lucas jött vissza Collinsot keresve? Amikor felpattantam búvóhelyet keresni az ajtóm kivágódott, de legnagyobb meglepetésemre Collins állt ott. Érzéstelen arccal nézett rám.

- Collins, mégis haza jöttél.- próbáltam beszélni hozzá, de meg mindig nem válaszolt. Mentem volna vissza az ágyamhoz amikor hirtelen elkapott.

- A kicsi Hope. A nagy megmentő.-suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Megéreztem lehelletében az alkohol szagot.

- Collins te ittál?- kérdeztem, és próbáltam kihúzni a kezem a szorításából.

- Talán már ezzel is problémád van? A következő az lesz hogy alkoholistának nevezel és azon is próbálsz segíteni? De rájöttem miért vannak ezek a bizonyos hősérzeteid. Mert egy annyira jelentéktelen és unalmas életed van, hogy próbálsz keresni valamit.-nevetni kezdett.

- Collins elég legyen!- üvöltöttem rá.
- Elég?-nevetett- pedig most jön a lényeg babám.- egy gonosz mosoly ült az arcán.

Sziasztok babák! Már megint jó rég volt rész, de próbálom őket írni. Ha tetszett a rész nyomj egy ✨-ot és kommentelj! Puszi~D💕