Don't Forget Where You Belong (Larry, One Direction fanfiction)

6.

(5 évvel ezelőtt)

Aznap reggel egy nagy csattanásra keltem, Niall megint lelökött valamit a szomszéd szobában, mindennap a szöszi hülyeségeire ébredtem. Volt, amikor álmában a falat ütögette, valamikor énekelt, de tett arról, hogy én ne tudjak aludni. Kinyitottam a szemem, oldalamon Harry egyenletesen szuszogott. Hála a jó alvókájának, sose kelt fel semmire. Gyors puszit adtam neki, majd kikászálódtam az ágyból és leellenőriztem minden rendben van-e a szomszéd szobában. Kinyitva az ajtót láttam, hogy leverte a telefonját, miközben mélyen aludt. Bezzeg ő nem kelt fel rá.

Bementem Liamhez is. Amióta Zayn már nem a banda tagja Liam átköltözött az ő volt szobájába, így mindenkinek van egy kis saját tere. Liam már ébren volt:

- Jó reggelt Tomlinson! – köszönt mosolyogva a barna. – Helyzet?

- Reggelt, Payne! – megszokott volt nálunk, hogy a vezetéknevünkön szólítottuk egymást. – Drága szomszédunk megint leborította a telefonját, úgyhogy arra keltem, de ő még nyilván alszik. Harry szintúgy. Nem tudom ezek, hogy tudnak ennyire mélyen aludni. – nevettem el magam. Belegondoltam abba, hogy ezek ketten tényleg képesek bármilyen körülmények közt teljesen nyugodtam szunyókálni. – Na, de csak bejöttem megnézni mi van veled, megyek is tovább és elfoglalom a fürdőt. – csuktam be az ajtaját.

Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és persze a hajam beállítása sem maradhatott el. Megnéztem a telefonomat, láttam, hogy lassan kilenc óra, fel kell kelteni Harryt. Csináltam mindkettőnknek egy kávét, majd kezdtem keltegetni csipkerózsikát:

- Jó reggelt Hazza! – hintettem csókokat az arcára.

- Arghh – kaptam vissza egy öblös morgást a göndörtől. – még alszom – beszélt hozzám párnája alól.

- Hoztam kávét! – húztam le róla a takarót, erre egy nagyon mogorva pillantást kaptam válaszul. Letettem a bögréket, majd nevetve rávetettem magam. Rögtön birkózást kezdeményezett, próbáltam felé kerekedni, de őt lehetetlen legyőzni. Látva a mosolyát még jobban engedtem a szorításomból, ez nem volt jó ötlet, mert fölém került és teljesen leszorított. Percekig néztünk egymás szemébe, őszintén szerelmes voltam. Olyan öt perc szemezés után Harry már nem bírta tovább és megkaptam tőle a nap első csókját. – Szeretlek kicsi Hazza.

- Én is szeretlek Lou. – imádtam ezt a becenevet, amikor meghallottam szívemet mindig melegséggel töltötte el. – Nagyon! – nyomott egy puszit a számra, majd kisétált az ajtón a kávéjával egyetemben elkészülődni. Életem volt ez a fiú, úgy éreztem megnyertem vele a főnyereményt.

xxx

Leparkolt az autónk a menedzsment irodája előtt. Nem tudtam ma miért kell bemenni, de a vezetőségünk fura, itt bármi megtörténhet, ezért nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget.

- Na, bemegyünk? – kérdezte Liam és egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Nem szerettünk sose itt lenni.

- Menjünk. - mondta Harry, majd biztatóan rám mosolygott.

Amikor beléptünk a helységbe, rengeteg öltönyös ember fogadott. Még mindig nem értettem mi történik. Feszengve ültem le Harry és Liam közé, előbbivel az asztal alatt szorítottuk egymás kezét észrevétlenül. Itt nem szerették, még akkor se, ha mindenki tudott róla, hogyha egy párként mutatkozunk. Mindkettőnknek iszonyúan fájt, hogy nem csinálhatunk semmit publikusan, egy időben még azt is meg akarták tiltani, hogy egymáshoz érjünk, vagy megöleljük egymást. Kész röhej. Egy pár perc várakozás után menedzserünk belekezdett: