Don't Forget Where You Belong (Larry, One Direction fanfiction)

18.

- El akar menni? – csúszott be egy mély hang a hallójáratomba, mikor ébredezni kezdtem.

- Hajthatatlan. – ismertem fel Liam hangja után Niallét. – Be fog menni Erinhez. Azt mondta nem csinálja tovább. – sóhajtott fel az ex szőkénk, és a hangok alapján kihúzott egy széket és helyet foglalt rajta az étkezőben.

- Bassza meg... - suttogta Liam.

Miután megemésztettem a hallottakat, csak akkor jutott eszembe minden, ami tegnap történt. A szülinap, a megismerkedésem a lányokkal és a veszekedés Harryvel. Itt kell maradnia. Ha nem is miattunk legalább a rajongók miatt, akik annyira várják ezt az egészet, és most már fél lábbal benne is vagyunk. Elkezdtük. Nem szeretném, hogy egy hülye veszekedés miatt vesszen kárba az elmúlt hónap munkája. Valamit tennem kell. De mit? Valószínűleg most látni sem akar. Ezt jól elcseszted Tomlinson, mint mindig.

Komótosan kikecmeregtem a rögtönzött ágyamból, a kanapé személyében és hulla fáradtan csatlakoztam a beszélgetőkhöz, akik úgy némultak el, mikor megláttak, mintha rajtakaptam volna őket valamin.

- Szép jó reggelt. – morogtam szarkasztikusan üdvözlésképp. – Hallottam egy részét a beszélgetésnek, szóval folytassátok. Nem zavar a téma. – forgattam meg a szemeim, majd töltöttem magamnak egy jó nagy pohár kávét. Kicsit másnapos is voltam.

- Nem nézel ki túl jól. – vezette végig tekintetét rajtam Liam.

- Hány óra van? – hagytam teljesen figyelmen kívül a legjobb barátom előbbi megjegyzését. Igen, ez a mondat nélkül is jól tudtam, hogy éltem már meg jobb napokat.

- Lassan dél. – válaszolta Niall és belemélyedt a telefonjába. Ötletem se volt mit csinálhat.

- Elmegy? – néztem felváltva az egyikre, majd a másikra, végül Liam csak bólintott egyet és sajnálóan lehajtotta a fejét. – Akkora nyomorék vagyok. – csaptam egyet az asztalra mérgemben. Tudatosult bennem, hogy nem hallottam én semmit se rosszul, tényleg az tervezi, hogy itt hagy minket. Ez mellett már csak azt volt rosszabb feldolgozni, hogy ezt mind miattam fogja megtenni, mert én egy paraszt voltam. Foghatnám a sok piára, ami épp a szervezetemben volt, de nem, ha elönt a vörös köd, én egyszerűen egy ilyen pöcs leszek, aki mindent elszúr. Sajnálok minden embert, akinek ezt el kell viselnie. Magamat is.

- Tudjuk. – mordult fel az ír és egy nevetés foszlány is elhagyta a száját. Milyen jó neki, hogy tud ezen szórakozni, megmutathatná, hogyan csinálja, mert nekem kurvára nem megy.

- Erin idejön pár óra múlva. – lépett a látóterünkbe az emlegetett szamár, a telefonját nyomkodta és még csak felém se hederített. – Mondtam neki, hogy bemegyek hozzá, de elvileg erre van elintéznivalója és előtte beugrik. – ecsetelte a délután programját.

- Biztos ezt akarod? – nézett fel rá kétségbeesetten szobatársa, akivel valószínűleg már milliószor átbeszélték ezt az egészet. Niall láthatóan nem akarja, hogy Harry elmenjen, de ez a férfi nagyon makacs. Ha eltervez valamit, annak úgy kell történnie.

Harry csak bólintott egyet, majd megvonta a vállát és valamit szavak nélkül beszéltek meg ketten, és mintha Niall egy kicsit megnyugodott volna. Már nem láttam azt az idegességet a szemeiben, mint mikor felkeltem. Láttam, hogy hirtelen nemkívánatos személy lettem a helységben, szóval fogtam magam és egy olyan ürüggyel, hogy beviszem az ágyneműim megmentettem magam egy sornyi kínos szitutól és beviharzottam a szobámba.

Mayaék már elmentek. Zayn éppen most viszi őket haza, ezért nem vett részt a reggeli kis chit-chat-ben. Szép rend volt az ágyamban és a szobában is, mintha nem is aludt volna éjjel más az ágyamban. Valószínű össze lettek tolva, de ennek is nyoma sincs. Rend van, ami rám egyáltalán nem jellemző, szóval most kiélvezem ezt a pillanatnyi állapotot, mert estére ez már biztos, hogy meg fog változni, ahogy magam ismerem. Főleg, hogy nem tervezek túl sokat a szobán kívül tölteni. Nincs kedvem a sok lenéző pillantáshoz, amit Harrytől kapnék. Teljesen levegőnek néz, de ha mégsem, akkor ilyen kis ajándékokkal halmozott el. Valahogy meg kell majd vele ezeket beszélnem, de határozottan nincs még itt ennek az ideje, mert újra hatalmába kerített az érzés, hogy képtelen vagyok a szemébe nézni.