Don't Forget Where You Belong (Larry, One Direction fanfiction)

10.

Körülbelül még vagy öt zenét eljátszottunk, és elég jól szórakoztunk. Épp a Trough the darkot fejeztük be, mikor Cara ordított, hogy készen van az egész házzal, úgyhogy lemehetünk. A nappaliba érve már nagyon jó illatokat éreztem, de nem tudtam mi lehet az:

- Úr isten! Sütiiii. – ment rögtön a konyhába Niall. – Már most imádlak Cara. Nem szeretnél mindennap jönni? – vetette be kiskutya nézését a nő meggyőzése érdekében.

- Sajnos az nem lehetséges, de majd ha jövök hozzátok, mindig hozok egy kis sütit. – nevetett.

- Ki ez az istennő, akit épp hozzánk raktak be takarítani? – kérdezte Liam és azzal átkarolta Cara vállát és szépen megölelgette.

- Fiúk, hagyjátok abba, mert a végén még elérzékenyülök. – bontotta ki magát szobatársam karjaiból. – Viszont én most megyek, ma még rengeteg dolgom van. Örülök, hogy megismertelek titeket. – mosolygott ránk őszitén.

- Mi is nagyon ötültünk. – kezdtem először búcsúzkodni. – Egyszer majd maradj itt egy kicsit, hogy még többet megtudjunk rólad. Akár egy kis sütemény társaságában. Mit szólsz? – invitáltam.

- Mindenképp. Szombaton jövök, sziasztok! – köszönt el, majd nyitotta az ajtót.

- Szia! – viszonoztuk egyszerre.

Amint Cara elment elpusztítottuk az egész tál süteményt. Valami brownie szerűség lehetett és isteni volt. Rég ettem ilyen finomat, talán utoljára akkor mikor anya még köztünk volt. Istenem, de hiányzik! Ezek után mindenki bement a szobájába elkészülődni a délután további részére. Iszonyat szép tisztaság volt, a takarítónőnk nagyon jó munkát végzett. Rögtön beugrottam a gyönyörűen, rendezetten bevetett ágyamba, egyszerűen mániám, hogy ezt csináljam.

- Liam, te mit fogsz felvenni? – kérdeztem, mivel nekem semmi ötletem nem volt, hogy Erinhez mit kellene felvenni.

- Én nem fogom túlspilázni az egészet. Egy farmer, egy póló, időtől függően kabát vagy pulcsi, – kezdett válaszába. – de úgy láttam ma tényleg az évszaknak megfelelő idő van, úgyhogy ezekre nem hinném, hogy szükség lesz. – magyarázott.

- Kösz, tesó! Ezeket mindig annyira túlgondolom. – nevettem saját magamon.

- Mehetek először a fürdőbe? – kérdezte szobatársam, én pedig rögtön bólintottam. – Akkor majd te is előbb tudsz menni, addig meg pihensz vagy fogalmam sincs, mit csinálsz. – lépett be a mosdó ajtaján.

Amíg a kakaóbarna szemű a fürdőben készülődött én megkíséreltem kiválasztani a ruhámat. Vagy tíz percig ácsorogtam mire döntöttem. Elég basicre sikeredett a szettem. Egy bővebb farmer és egy galléros fehér póló mellett tettem le voksom, valamint egy bőr övet választottam kiegészítőnek és a cipőm egy fehér adidas volt. Ez volt az egyik kedvenc lábbelim, nagyon puha és kényelmes volt és nem utolsó sorban iszonyú jól nézett ki.

Felvettem a szettet, majd elkezdtem a tükörnek pózolni. Igazán tetszett a mai outfitem, utolsó simításkén a pólómat betűrtem a nadrágomba.

- Nagyon adlak ma Tomlinson. – beszéltem magamnak, vagyis a tükörképemnek egyfolytában.

- Louis, te mióta beszélsz magadba? – lépett ki a fürdőből Liam. – Jól vagy? – nézett rám szórakozottan.

- Azóta amióta egyedül élek és rájöttem, hogy kurva jó társaság vagyok. – veregettem meg saját vállam. – Örülhetsz, hogy te is megtapasztalhatod ezt a ritka menő személyiséget. – karoltam át haverosan.