When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Tenth

- Úgy érzem, hogy sose fogom megérteni a játék lényegét.

- Ezzel nem vagy egyedül. - válaszoltam Malia-nak. A fiúk jelenleg bemelegítenek a meccs előtt, míg mi a lelátóról figyeljük őket a lányokkal. Egyelőre nem történt semmi érdekes és valószínű, hogy számomra maga a mérkőzés sem lesz más kaliberű. Nem vagyok sportrajongó, ritka amikor én sportot nézek vagy végzek.
- Milyen gyakran vannak ilyen meccsek ?

- Havonta, kábé. - Lydia válaszán csak bólintottam, majd csendben folytattuk a fiúk bemelegítésének a nézését. Szerencsére nem sokat kellett a bugyuta passzolgatást és futkosást néznünk, ugyanis megérkezett az ellenfél. Ők egész gyorsan kezdésre készek voltak, így mindkét csapat egy kört kialakítva a saját térfelükön beszélték meg a stratégiát.

- Lahey és Stilinski hátvédek lesznek. - vázolta a tervet Finstock - Dunbar, te beállsz a kapuba kezdésnek. Greenberg, Walter, ti a kispadon kezditek.

- Greenberg-et miért utálja ennyire az edző ? - kérdeztem ismét nevetve a lányoktól, akik értetlen pillantásokat küldtek felém.

- Mármint ?

- Mindig őt szidja a legjobban és most is kispados. - magyaráztam meg kérdésem okát.

- Aha, és ezt te honnan tudod ? - Malia felváltva nézett rám és a suli csapatára.

- Hallottam. Miért ti nem ? - a lányok csupán megrántották vállaikat, de nem is nagyon tudtak volna mit mondani, hiszen a meccs megkezdése miatt hangos éljenzés tört ki.

A fiúk felálltak a kezdő pozícióba, majd egy hangos sípszó után azonnal játékba is kezdtek. Egyértelműen Scott-nál volt a labda, ami pár passz után már az ellenfél hálójában is volt.
Az első félidő a két csapat felváltva történő góljáról szólt. A tíz perces pihenő alatt beszélgetéssel ütöttük el az időt, viszont a csapattagok között éleződni kezdett a helyzet.
Mivel nem rájuk figyeltem, nem tudtam mi a vita oka vagy tárgya, és olyan sokáig nem is tudtam hallgatózni, mert az edző közbeavatkozott, mielőtt eldurvult volna a helyzet.

- Oké, barmok ! Ha nem fejezitek be most azonnal, plusz egy órás lesz az edzés ! - a fiúk azonnal befogták és feszülten szemeztek egymással. Scott Stiles-t tartotta vissza attól, hogy behúzzon egyet Garrett-nek, míg a szőkét Finstock edző nyugtatta le.

- Ezekbe meg mi ütött ? - értetlenkedtek a többiek is. Arra készültem, hogy lemegyek a lelátókról és beszélek Stiles-szal, de már vége volt a szünetnek. Ismét felálltak a kezdéshez, én viszont nem lettem nyugodtabb, ahogyan a srácok sem. A 24-es szám alatt játszó fiú mérges pillantásai még a sisakja alól is látszódtak, legalábbis én teljes mértékben érzékeltem.

Nem telt sokba, ez a feszült helyzet ki is bontakozott a pályán. Garrett másokra véletlenül sem figyelve hadonászott az ütőjével, majd rohant, mint a félőrült. Stiles szerencsétlenségére pont az útjában volt, így nem csak jól fejbe kólintotta a fehér ütővel, hanem még utána fel is lökte. Eléggé szerencsétlenül eshetett, ugyanis nem bírt lábra állni és szenvedő fejet vágott. Azonnal felpattantam a hideg padról és a sérült felé rohantam. A körülötte álló embereket félre löktem és leguggoltam mellé.

- Hé, Stiles ! Nézz rám ! - kezeit megfogva ösztönöztem erre - Erős vagy, oké ? - kérdeztem tőle suttogva, miközben körülöttünk mindenki kiabált valakivel, de mi csakis egymásra figyeltünk. - Bemegyünk az öltözőbe, rendbe tesszük a lábad és emelt fővel nézed tovább a meccset. - Stiles megilletődve bólintott, mire én halványan elmosolyodtam és segítettem neki felállni. Ezután az én és a Scott vállára támaszkodva betámolygott a fiúöltözőbe.