When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Twenty-seventh

Relatívan kitartó embernek tartom magam. Ha valami elsőre nem sikerül, megpróbálom újra. Ez lehetséges, hogy azért van, mert törekszek a tökéletességre és, ha mégse jönne össze valami, saját magam idegesítem vele.
Így volt a mai nap többször is.

- A csengőt próbáltad már ?

- Nem azzal kezdtem, amint ideértünk ?

- Most ne rám legyél mérges, én csak próbálok gondolkozni ! - kezeimet feltettem megadó pozícióba, majd ismét bekukkantottam az ablakon.

- Chris ! Stiles vagyok, a segítségedre lenne szükségünk ! - az ajtó továbbra sem nyílt ki, én pedig kezdtem feladni a reményt.

Ha annyira jóba voltak ezzel az emberrel, akkor miért nem veszi fel se a telefont és nem nyitja ki az ajtót ? Lehet nem nekem kellett volna jönni, tekintve, hogy engem nem ismer még.

- Szerintem nincs itthon.

- De, nincs beindítva a riasztó, látod ? - rámutatott egy apró szerkentyűre az ajtó mellett. Gondolom mozgásérzékelő, ami, ha be van kapcsolva, pirosan világít. - Chris, tudod milyen vagyok, ha kell, estig itt dekkolunk !

- Én aludni akartam, de oké. - tettem hozzá egy oktávval halkabban, mint ahogy Stilinski beszélt. A fiú neki volt támaszkodva az ajtónak, így amikor az egy kattanással kinyílt, majdnem beesett a házba.

- Már csak az kéne, hogy egész nap itt álljatok. - mondta szigorúan a férfi. Arrébb lépett egyet, ezzel utalva arra, hogy nyugodtan menjünk be.

Arcszőrzete arról árulkodott, hogy idősebb korban van, mégis nagyon fiatalos volt a megjelenése és a mozgása.

- Tudod, Stiles, azért költöztem több állammal arrébb, hogy ne legyen közöm a természetfeletti dolgokhoz.

- Hát, Chris, sajnálom, hogy így kell lennie, de ez elől már sose menekülsz. Főleg, ha rajtunk múlik.

- Ki a lány ? - figyelmen kívül hagyva a barátom szavait rám vezette tekintetét és furán végigmért. - Vérfarkas ?

- Celeste Lavigne, Quileute vérfarkas.

- A falka új tagja ?

- Már pár hónapja. - Chris csak bólintott, majd visszafordult Stiles felé

- Miben segíthetek ?

- Szükségünk lenne a Bestiáriumra. Átfutnánk gyorsan, ha lehet. - nem mondott semmit, elindult valamerre a házban, mi pedig követtük kérdés nélkül. Egy hátsó lépcsőn vezetett le az utunk a pincébe, ahol fura módon egy rakás fegyveres doboz volt.
Ha ki akar maradni az egészből, minek tartotta meg ?
- Azt hittem, nem akarsz többé belefolyódni ebbe. - mondta ki Stiles hangosan a gondolataim

- Mindig fel vagyok készülve. Ahogy te mondtad, ha rajtatok múlik, nem menekülök előle. Most is nézd meg, hol vagyunk.

- Szerintem egy pincében.

A kissé lökött fiúcska mondatát ignorálva haladtunk tovább a helyiségben, aminek a végében egy táskából elő is került ez a bizonyos könyv. Letette az asztalra, Stiles pedig azonnal fel is lapozta. Egyik oldalát ő olvasta, másikat én a gyér fény alatt.

- Mit is kerestek pontosan ?

- Valami olyat, ami látszat nélkül tud ölni, kifejezetten a természetfelettit. - válaszoltam a feltett kérdésre

- Nem lesz benne olyan.

- Mert ? - fordultunk felé hirtelen mind a ketten

- Már párszor átrágtam magam a könyvön, nincs benne ilyen. Viszont tudok valakiket, akik talán tudnak segíteni. - Chris egy öt perces telefonhívás után vissza is tért hozzánk - Szerencsétek van, mert pont Michigan-ben járnak. Pár megyével arrébb ugyan, de biztos vagyok benne, hogy ők tudnak segíteni.