When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Thirteenth

Pár napja beköszöntött az október. Lassacskán kezdtem megszokni a mindennapos titkolózást a többiek előtt mint a természetfelettiségemmel, mint Derek-kel kapcsolatban. Szegények teljesen ki vannak az utóbbi miatt. Még mindig képtelenek elhinni, hogy tényleg együtt vagyunk azon ok miatt, hogy nem láttak minket csókolózni. Magyarázatom mindig az volt, hogy szégyenlős vagyok mások előtt ilyen téren. Nem is firtatták tovább a dolgot.

Az erdőben és a suliban történt incidens után próbáltam távolságot tartani Stiles-szal. Nem volt különösebb oka, leginkább csak nem akartam, hogy kérdezősködjön. De amilyen kíváncsi, nyilván valóan talál módot arra, hogy kiszedje belőlem azt, amit hallani akar. És ez az alkalom most jött el, pont, amikor nem vagyok túl jó passzban, hiszen nemrég egy újabb gyilkosság történt, ami ahhoz a vérfarkashoz köthető, aki az én fajtámból származik.

- Addig nem megyek haza, amíg el nem mondod, hogy miért kerülsz engem.

- Én nem kerüllek. - legalábbis nem feltűnően.

- Aha, persze. Ezért ültél át bioszon Matt mellé. - forgatta meg szemeit

- Mi van ha én vele akartam ülni ?

- Senki sem akar vele ülni ! - vágta rá magából kisse kikelve.

- Stiles, nem akarok veszekedni veled. - a konyhába sétálva kivettem a hűtőből a maradék pizzám és a mikróba betéve megmelegítettem.

- Akkor mondd el, hogy mi a bajod ! És ne mondd azt, hogy semmi, mert látom, hogy van valami ! - szemeivel továbbra is az én tekintetem próbálta elkapni, hátha bármit is ki tud belőle olvasni. De már jártas vagyok az érzelmeim elfedésében, hiszen ezt csinálom már minimum egy hónapja, ha nem kettő.
- Oké, ha te nem beszélsz, majd én. - vázolta a tervét idegesen - Tudod, nagyon rosszul esett, hogy egyik napról a másikra nem beszéltél velem. Pedig azt hittem, hogy minden jó volt köztünk. - a pultra támaszkodva csillapítottam feltörekvő dühöm. Szemeim szorosan zárva tartottam, hajam pedig az arcomba hullott. - Ha ez az erdőben történtek miatt van, én nem...

- Nem amiatt van. - elléptem a pulttól, majd egy pillanat erejéig rávezettem a tekintetem. Szokásos cuki fiús öltözékben volt; farmer, rövidujjú és arra egy kigombolt kék ing - ami színben nagyon hasonlított a hajaméhoz.

- Akkor ? - ismét nem válaszoltam - A Garrett dolog miatt ?

- Nem, Stiles ! Nem lehetne, hogy hagyjuk a...

- Derek mondott valamit ? Hogy ne gyere a közelembe ?

- Derek nincs abban a helyzetben, hogy bármit is parancsolgasson nekem, oké ? - nyugalmam kezdett alábbhagyni, főleg, amikor realizáltam, hogy mit is mondtam. Szívverésem egyre csak gyorsult, testhőmérsékletem pedig szintén az egekben volt.

- Ezt...ezt hogy érted ? - ügyes vagy, Celeste. Ebből már nem jössz ki jól.

- Én és Derek nem vagyunk egy pár. - válaszoltam egy nagy sóhajtás keretében.

- Várj, mi ? Akkor egész idáig igazam volt ?

- Te beszélted be a többieknek is ? - kérdeztem vissza döbbenten

- Hát, lehet. - legalább nem csak én szóltam el magam - De most nem ez a lényeg. Miért hazudtatok nekünk ?

- Ez nem ilyen egyszerű, Stiles.

- Akkor magyarázd el, kérlek ! - a fiú közelebb lépett hozzám, ezzel beszorítva engem a sarokba.

- Miért érdekel téged ennyire ez az egész ? - kezdtem úgy érezni, hogy ebből már nincs visszaút. Stilinski nagyon eltökélt, nem fogja csak úgy rámhagyni.