Nineteenth

311 17 4
                                    

A másnap hamarabb eljött, mint gondoltam. Stiles-szal egész sokáig aludtunk, ami annak volt köszönhető, hogy se iskola nem volt, se anya, hogy felkeltsen minket. Már korán bement dolgozni, így zavartalanul folytathattuk az álmainkat.
Tíz óra körül járhatott az idő, amikor megébredtem. A barátom halk szuszogása szinte zene volt füleimnek. Barna szemei zárva voltak, szintén ilyen színű haja az arcába lógott, meggypiros ajkai pedig résnyire egymástól elnyílva pihentek. Az egyetlen alkalom, amikor nem beszél. Hiába próbáltam, képtelen voltam visszatartani a hatalmas mosolyom, ahogy őt néztem. Még alvás közben is annyira aranyos, hogy teleraknám a telefonom tárhelyét a róla készült képekkel.

Nem akartam felkelteni, ezért egy jó pár percig csak bámultam ki a fejemből. Jobban mondva őt bámultam, de egy idő után kezdett nagyon unalmas lenni. A könyökömre támaszkodva felültem és feléhajoltam. Még mindig elnyílt ajkaira egy érzéki csókot adtam, reménykedve hátha felébred, mint Csipkerózsika. Meg is tette hatását, ugyanis szinte azonnal éreztem, ahogy mostmár nem csak én csókolom őt, hanem ketten egymást.

- Hmm, jó reggelt. - motyogta mosolyogva, miután elváltunk. Szemei csillogtak a délelőtti őszi napfényben, ez pedig máris a napom fénypontja lett.

- Mostmár teljesen az. - még egy utolsó hosszúra sikeredett puszi után kikecmeregtem a meleg takarók közül és a hajamat összefogva mentem le a konyhába. A hűtőben csupán szendvicsnek való volt, de ahhoz egyáltalán nem volt kedvem. Pár kenyeret a pirítóba dobva kezdtem pirítani, közben pedig azon imádkoztam, hogy ne égessem meg se a kenyeret, se az ujjaimat.

- Hánykor jön a vérfarkas ismerősöd ? - hallottam magam mögül Stilinski-t. Csöndesen lehuppan a konyhasziget körüli székek egyikére és onnan nézte, hogyan ügyeskedek a reggelinkkel.

- Azt mondta hat és fél hét között itt van. - közöltem vele is azt, amit Jacob nemrég írt nekem.

Nem terveztem elmondani senkinek, hogy az exemet hívtam segítségül. Jelen helyzetben teljesen lényegtelen, csak az a fontos, hogy eltűntessük ezt az emberi szemetest a Föld színéről. Persze csak azután, hogy beszélt. Kíváncsi vagyok, hogy miért beszélt ennyit az apámról, hiszen én régóta nem tartom vele a kapcsolatot. Egyáltalán hogy talált meg engem ?

A reggelink után a fiú hazament, mert még volt egy-két elintéznivalója a holnap ismét kezdődő hétre. Ezidő alatt én elmosogattam azt a néhány koszos edényt, megmosakodtam és még mindig pizsamában rendet tettem a szobámban. Kissé elfáradva botorkáltam a szekrényemhez, hogy a mai napra valami elfogaható öltözéket öltsek magamra. Ez nem állt másból, mint egy kockás nadrágból és egy fehér kötött pulcsiból. Ahogy lassan novemberbe lépünk az idő még itt is hidegebb lesz, Kaliforniában.

A napom további része abból állt, hogy random filmeket néztem Netflixen - Chris Hemsworth filmjeit, ha specifikus akarok lenni - és vártam azt az üzenetet, hogy 'megérkeztem'. Vagy legalább valami ilyesmit. Ekkor azonnal riasztanám a falkát a Messenger csoporton keresztül. Malia és Isaac általában csak leláttamozzák az összes üzenetet, Liam folyamatosan Tiktok videókat küld, Kira folyton el van veszve Stiles-szal egyetemben, Derek még az elején kilépett. Csupán Scott, Lydia és én tudjuk mikor hol áll a fejünk, bár néha én sem teljesen. Jelenleg legszívesebben kifutnék a világból.

Jacob
jöhettek - villant fel a telefonom képernyője. Válaszoltam egy 'oké' félét és elvárás szerint a falka csoportjába írtam.

BH gangsta's

Celeste🐺
Indulhatunk

Lydia🗣
Okés, akinek kell fuvar szóljon

Liam🐺
Hova mentek ?

When two worlds collide ✓ [ 2 ]Where stories live. Discover now