When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Twenty-first

Ahogy arra számítottam, anya másnap reggel még aludt, mikor én indultam az iskolába. Annyira nagyon nem is bántam, valószínűleg nem is szólnánk egymáshoz vagy egy újabb veszekedésben kötnénk ki. Ezek közül egyik sem hiányzik kora reggel.

Amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem, hiszen biztos Isten, hogy nem fogok Stiles mellé beülni az autóba, gyalog pedig hamarabb kell indulnom.
Egy egyszerű fekete szakadt farmert vettem fel, egy zsálya-zöld színű kötött pulcsival. A hajam egy gyors kontyba fogtam és a táskámat felkapva mentem is ki a házból.
Az odafelé úton zenét hallgattam, és próbáltam nem hatalmas vérfarkassá változni mérgemben.

Az épületbe belépve a szokásos társaság fogadott. Boldogan cseverésztek egymással, Scott karja Kira körül, Isaac a szekrényeknek dőlve.

- Sziasztok ! - köszöntem rájuk kedvtelenül. Mivel a szekrényem tőlük fél méterre volt, előbb ott álltam meg és vettem ki a tesizéshez szükséges cuccomat.

- Szia, Celeste. Stiles-t hol vagytad ? - nézett mögém Malia, annak reményében, hogy barátom csupán kicsit lemaradt.

- Otthon. Nem ő hozott engem. - válaszoltam egy vállrántással. Rövid beszélgetésünket a csengő szakította félbe. Mindannyian a vállunkra akasztottuk a felszerelésünkkel teli táskát és elindultunk az öltözők felé.

- Beteg vagy mi ? Tegnap még semmi baja nem volt. - Scott összehúzott szemöldökkel nézett rám, próbálva olvasni a gondolataimban a Stilinski fiú hol léte miatt.

- Nem, szimplán nem volt kedvem hozzá. - remélve, hogy ez a válasz megfelelő nekik otthagytam a társaságot és bementem a női öltözőbe.

- Hé, mi történt köztetek ? - jöttek rögtön utánam a lányok. Lydia volt az első, aki szóhoz jutott és nem is tétlenkedett.

- Nem, semmi. Minden rendben. - mosolyogtam rájuk. Nyilván nem hitték el, több okból sem.

- Akkor most az igazat.

- Beköpött anyámnál. Pedig külön megkértem rá őt is és Jake-et is, hogy ebből hagyjuk ki inkább.

- Szerintem csak jót akart - szállt be a beszélgetésbe Kira is -, elvégre kedvel téged, nem tenne olyat szándékosan, ami neked árthat.

- Nyilván, de, ha egyszer megkérem valamire, akkor legalább tegyen is úgy. Nekem se könnyű, akkor anyának milyen lehet. - az eszmecserénk közben sikeresen átöltöztünk. Egy pillantást vetve a telefonomra láttam, hogy Stiles egyáltalán nem is keresett engem, ami kicsit bántott és egyszerre is ijesztett meg. Beacon Hills az a város, ahol sosincs nyugalom és mindig történőben van valami. Lehet baja esett, lehet szimplán nem érdeklem vagy egyszerűen tudja, hogy miért jöttem hamarabb és jobbnak látta, ha hagy egy picit.

A pályára kilépve meg is láttam őt a többiekkel melegíteni, miközben az edző kiabál nekik valami hülyeségről. Mi lányok a jobb oldali lelátó elé mentünk, a mi tesi tanárunkra várva.

- Hé, Celeste ! - kocogott oda hozzám Stilinski. Lassan, unott fejjel megfordultam.

- Miaz ?

- Reggel nem voltál otthon, anyukád mondta, hogy már elmentél.

- Igen.

- Öhm, és miért is ? - kérdezett vissza furán. Oh, pontosan tudod, hogy miért !

- Még van pofád megkérdezni ? - felemelt hanggal adtam tudtára, hogy csöppet sem vagyok a hülyeségére vevő.

- Most, ha azért vagy mérges, mert elmondtam...