When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Twenty-fifth

C E L E S T E

- Nem értem. Hogy kerül ide egy ilyen lény ? És miért pont a természetfelettit támadja ?

Nem egészen két napja, hogy visszajöttem Forks-ból, de máris egy új ügy került a felszínre. Sajnos nem csak számomra volt teljességgel zavaros a dolog, hanem mindenki másnak is. Több ideje tudnak erről a dologról, mint én, mégis pont ugyanannyit tudunk.

- Ezt próbálja Scott épp kideríteni. Most Deaton-nél van.

- Tegnap akart beszélni vele, de nem volt bent a rendelőben. - informált engem Derek és Kira. Amint ez megtörtént Stiles telefonja csörögni kezdett.

- Scott ! Igen, mind itt vagyunk. Oké, siess. - majd a hívás abba is maradt - Ide tart. - csak bólintottunk, mindenkin látszott a feszültség, leginkább volt barátomon volt a legláthatóbb. Szegényt tényleg jól megijesztettem, de a Volturival való találkozás közben vagy egy őrült vámpírral való harcolás alatt nem a legidőszerűbb a helyzetjelentés.

- Hé, minden oké ? - tette a vállamra a kezét Lydia, hogy felfigyeljek rá - Mintha nem lennél köztünk.

- De, itt vagyok. Csak egy kicsit elkalandoztam. - egy halovány mosolyt küldtem neki megnyugtatásképp - Stiles, tudnánk  beszélni ? - zavartan pillantgatott először rám, majd a mellette álló Liam-re és Derek-re, de végül csak egy bólintással adta tudtomra a válaszát.

- Ugye tisztában vagy azzal, hogy akkor is hallunk, ha kimentek ?

-  Te meg ugye tisztában vagy azzal, hogyha egy szót is mersz hallgatózni leharapom a fél karod ? - fenyegettem Isaac-et, aki ezután meg is húzta magát. A többiek csak nevettek, miközben én és Stiles kiléptünk Derek lakásának ajtaján. Pár pillanat erejéig kínosan álldogáltunk egymással szemben, én szokásosan a körmeimmel babráltam, míg Stilinski az erkélyről nézett a távolba.
Főként azért volt kellemetlen a helyzet, mert egy-két alkalmon kívül nem volt olyan eset, hogy kettesben maradtunk volna. Egyszer sem túl békésen váltunk el ilyen alkalmak adtán egymástól, tehát egyértelmű volt, hogy mindketten féltünk ennek a beszélgetésnek a kimenetelétől.

- Szóval...? - kezdett bele, mikor már zavaróan sokáig álldogáltunk csendben

- Bocsánatot szeretnék kérni. - préseltem ki a fogaim között

- De hiszen már bocsánatot kértél. - zavartan fordult teljes testével felém, karjait kicsit kitárva a magyarázás hangsúlyozására.

- Nem, ezért még nem. - ha lehet, még jobban összezavartam szegényt. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd míg nem hagyott el minden bátorságom, belekezdtem. - Bocsánat, amiért annyira kiakadtam. Bocsánat, amiért túlreagáltam. Bocsánat, amiért megmondtam mit csinálj, és bocsánat, amiért elhallgattam előled dolgokat. De legfőképp azért, mert nem harcoltam eléggé a kapcsolatunkért.

- Cel, ezért ne emészd magad, hiszen én se tettem többet érte, mint te !- egy lépéssel közelebb jött hozzám, nagy tenyereit felvezette a felkaromra mindkét oldalon.

- Nem, te nem csináltál rosszul semmit. Rájöttem, hogy én voltam a barom és túlreagáltam a helyzetet. Megbántottalak, pedig ezt szeretném a legkevésbé. - most rajtam volt a sor, hogy közeledjek. Mivel csupán körülbelül 20 centi választott minket el, bal kezem simán a mellkasára tudtam helyezni, míg a jobbal bizonyos értelemben átkaroltam az ő bal alkarját.
Tenyerem alatt éreztem és halkan hallottam is gyors szívverését. Mondjuk lehet, hogy ez inkább a sajátom volt.

Szokásos aranyos mosolyát megvillantotta és egy óvatos puszit adott az orrom hegyére.

- Ha már itt tartunk, akkor rajtam a sor. - tiltakozni készültem, fejrázásom közben már nyitottam a számat, de Stiles elcsitított - Shh, hagyd, hogy most én beszéljek ! Amikor azt mondtad, hogy én nem csináltam semmit rosszul, majdnem felnevettem. Nem azért, mert ez egy olyan nyilvánvaló tény, hanem épp az ellenkezője. Nagyon is hibáztam. Nem mondtam neked elégszer, hogy mennyire hálás vagyok érted. Ahogy azt se, hogy ezalatt a pár hónap alatt egy nagyon jó irányba változtam miattad. Hogy mennyire szeretem, ha szarkazmussal vágsz vissza valakinek. Nem nekem, mert akkor hülyének érzem magam - mindketten nevettünk -, de mégis jó érzéssel tölt el. Szeretem, hogy amikor úgy éreztem, hogy senki se figyelt rám, te ott voltál. És tudod mit szeretek a legjobban ?

- Mit ?

- Téged. - jelentette ki egyszerűen, nekem pedig a szám tátva maradt.

Jó volt-e az időzítés ? Jobb nem is lehetett volna.
Kicsit hamar jött el ez a tökéletes idő ? Talán, de egyáltalán nem bánom.

Mikor sikerült végre felfognom, hogy kívülről valószínűleg úgy nézek ki, mint egy hal, aki a víz tetején tátog,a pulcsiját megmarkolva magamhoz húztam és habozás nélkül megcsókoltam.
Nem ellenkezett, mondjuk miért is ellenkezett volna ? Két perce ismerte be az érzéseit irántam. Én pedig álltam, mint Katiban a gyerek és nem mondtam egy szót se.
Pár szenvedélyes pillanat után elhúzódtam és mélyen a szemébe nézve mondtam ki én is azt a bűvös szócskát.

- Én is szeretlek téged. - és ebben a pillanatban Scott robogott fel a lépcsőn, de azonnal megállt, amint meglátott minket abban az idilli helyzetben.

- Megzavartam valamit ? - kérdezte sejtelmesen mosolyogva, mihint felé fordultunk. A fiúval mosolyogva egymásra néztünk és telepatikusan megbeszélve egy szinkronban történő fejrázással adtuk tudtára, hogy nem és inkább menjünk vissza a falkához.
Köszöntötték a többiek és el is kezdte mesélni, amit a főnökétől tudott meg.

- Tehát lényegében a természetfeletti pusztítására termett ? - foglalta össze röviden tömören Kira, mire a barátja csak bólintott

- Hogy fogjuk akkor megállítani ? És ha azt mondjátok, hogy az emberre nem veszélyes ezért Stiles simán megoldja, most ugrok ki az ablakon. - néztem körbe a társaságon

- Nincs más választásunk.

- Dehogyisnem, mindig van egy másik út. - válaszoltam a fiúnak, aki még mindig fogta a kezem - Kicsit tájékozottabbnak kell lenni és biztos kitalálunk valamit.

- De addig emberek halnak meg. - hívta fel rá a figyelmet Malia. Imádom, hogy a csaj mindig ott van mindenhol, mégis csak szökőévben egyszer szólal meg.
Idegesen dörzsöltem meg az arcom, hátha segít valamiben, de csak azt értem el vele, hogy piros legyen a bőröm.

- A Bestiáriumban nincs valami ilyesmiről szó ?

- Chris elvitte magával mikor Michigan-be költözött. - sóhajtott reményvesztetten a falkavezér

- Utána tudunk menni. Vagy szimplán felhívjuk.

- Már próbáltam, Isaac. Nem vette fel egyszer sem.

- Én szívesen elutazok hozzá. Celeste is biztos örömmel jön. - karolta át a vállam Stiles

- Oké, persze. De ki az a Chris ?

- Allison apja. Vadász. - nagyot bólintottam, majd ismét a gondolataimba merültem 

- Még egy kérdés, de... miért pont Michigan-be ? Olyan párás ott a levegő nyáron, télen meg hó van. Ki akar önszántából odaköltözni ?

________________

Hiii babies
Igazából nem sok hozzáfűznivalóm van, végre ismét kibékült a kedvenc párosom 🥺 és az új szupergonosz is itt van. Nagy reményeket fűzök a befejezéshez (még odébb van) 🤪

♡ ♡ ♡ ♡ ♡