When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Thirtieth

S T I L E S

Láttam, ahogy kiszippantják belőle a lelket. Az élet egyszerre távozott belőle az arca színével. Utolsó pillanatában még egy halvány mosolyt ejtett felém, majd összeesett. A Scott-tal való hívásom megszakadt, ahogy a telefont leejtettem és futni kezdtem a lány felé. Az eséstől ugyan lett egy apró seb az arcán - ami nem gyógyult azonnal, mint ahogy szokott -, de ezen kívül tényleg semmi halálra utaló sebe nem volt, ahogyan azt a rendőrségi aktákban is írták.

Szerencsére Cullen-ék pillanatok alatt megérkeztek. Bella és Esme szomorúan közeledett a lány felé, majd felkapták és elsiettek a helyszínről. A vámpír falka többi tagja eközben célba vette a lényt, amit már egy ideje keresünk, és amikor végeztek vele Carlisle és Jasper a hónom alatt fogva engem is elhoztak a helyszínről, ahol én mindeddig sokkosan, csendben álltam.

Az egész bagázs Deaton apró rendelőjébe tömörült be, míg az orvos maga hátul ügyködött valamit Celeste-tel, Scott, Carlisle és Lydia segítségével. Az utóbbiból szerencsére nem tört elő a természetfeletti énje, így még mindenkiben élt a bizalom és a reménykedés, hogy Celeste-tel semmi gond nincs és nem is lesz.
Szülei egymásra borulva ültek a székeken, a Cullen klán nagy része a falat támasztotta, míg a falka idegesen járkált ide-oda, hol leültek, hol ismét a cipőjük talpát koptatták. Én speciel az ajtó közvetlen közelében álltam, mintha így több információt tudnék meg, mint a többiek. Eközben pedig a rengeteg közös emlék és elvesztegetett idő robog végig a fejemben és a szemem előtt.
Edward valószínűleg olvasott a többiek gondolatában, de nem osztotta meg velük az eseményeket.

Egy bő óra csendes várakozás után nyílt a hátszó szoba ajtaja. Minden szem a két orvosra szegeződött, amint kiléptek a látókörünkbe.

- Nos, Celeste kapott most egy jeges fürdőt, ez elvileg meggátolja, hogy a helyzete rosszabb legyen, de nem maradhat így maximum egy napnál tovább, mert akkor meg kihűl. - magyarázta Deaton - Már pár napja utánajárt annak, hogy valakit, hogy lehet ilyenből visszahozni, ha valamelyikőtökkel történt volna ez.

- És lehetséges ?

- Nem vennék rá mérget. - sóhajtotta Deaton és Carlisle arckifejezése se volt sokkal bíztatóbb - Elég bonyolult folyamat, még nem igazán volt arra példa, hogy valaki végigcsinálta. Nagyon szűkös az időkeret hozzá.

- De ezektől függetlenül megpróbáljuk, nem adjuk fel harc nélkül az életét. - fejezte be a vámpír

Mindenki ismét csendbe burkolózott, reménykedve abban, hogy a barátnőm okos feje megtalálta a megoldást erre az eshetőségre és működni is fog. Mielőtt még leülhettem volna egy kicsit az üres székek egyikére, a csapat druidája szólt.

- Stiles ! - közelebb mentem hozzá, mire egy borítékot nyomott a kezembe. - Celeste azt szerette volna, hogy ezt elolvasd. Lehetőleg egyedül. - döbbenten bólogattam, és mivel halvány lila gőzöm se volt, hogy mégis mikor adódik olyan alkalom, hogy egyedül legyek, de borzalmasan kíváncsi voltam, kiléptem a rendelő ajtaján az éjszakába. Csupán az épület oldalán égő egyetlen lámpa adott egy kis fényt, de pont elég volt ahhoz, hogy el tudjam olvasni a sorokat.

Kedves Stiles,

Sajnálom. Egyáltalán nem így szerettem volna, hogy történjenek a dolgok. El akartam veled menni álmaid egyetemére, közös házat venni, minden másnap autót mosni, délutánonként a kedvencedet főzni, majd pár év múlva egy tündéri kislányt örökbe fogadni. De mivel jelenleg ezt olvasod, sajnos ez már mind csak üres ábránd marad. Viszont egyáltalán nem bánom. A családomért tettem, a biztonságukért. Apáért, Maliaért, Liamért, Isaacért... Az egyetlen, amit bánok és bűntudattal tölt el, hogy így hagylak itt téged. Nem lesz könnyű, de lépj tovább, Stiles ! Éldd az életet, amit megérdemelsz !
Szeretlek, ezt sose felejtsd.
Celeste ♡