-Bábel -- folytatás -- Szasza szemszögéből-

8. fejezet

     Hazafele már ketten gyalogoltunk Zsófival kéz a kézben. Mikor odaértünk a kapujuk elé akkor eléggé belefájdult a szívem, hogy el kell váljunk. Ez nagyon drasztikusan hangzik, meg úgy, mintha nagyon sok ideig nem találkoznánk, de tényleg nagyon hiányozni fog...

-Találkozunk még ma?-kérdeztem.

-Nem tudom. Megígértem Biusnak, hogy elmegyek vele másárolni a plázába. Soha nem értettem, hogy miért akar minden egyes évben új iskolatáskát vásárolni...

-Biusról beszélünk szoval ez valahogy egyértelmű nem?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát igen...-elmosolyodott, majd közel hajolt hozzám és megcsókólt.-Szia Szaszi!

-Mit mondtál??- próbáltam mérgesen kérdezni de olyan nagyon édesen vigyotgott...

-Jól hallottad!! Ezentúl Szaszinak foglak nevezni.-és ezzel becsukta maga mögött a kaput én meg ott maradtam egyedűl röhögve.

     Délután nagyon semmi nem történt. Anyámékkal voltam, be kellett neki részletesen számolnom az első iskolai napomról ebben az évben. Valamiért minden sulikezdésnél eljátszuk ezt. Én hazajövök, ő leültet a konyhapultra aztán egész délután mesélek neki a délelőttről mert eláraszt kérdésekkel.

     Körül - belül este 6 fele szabadultam  és felmentem a szobámba. Elkezdtem nézni egy sorozatot. Azzal telt el a nap többi része.

     Éjjel 1 óra fele hallottam, hogy valaki dobigálja az ablakomat. Félálomban kinéztem és megláttam, hogy Zsófi valami óriási pólóban meg egy tréningnadrág félében áll ott. Gyorsan leszaladtam az emeletről és kimentem hozzá. Ahogy megláttam egyből összeszorult a szívem: ducira sírt arccal, piros szemekkel és nagyon borzos hajjal nézett fel rám.

-Héj! Zsófi! Mi történt??-odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem. Ő csak tovább sírt, nem válaszolt.- Gyere menjünk be mert megfázol.- szeptember éjszakai azért az ember képes megfázni egy rövidujjú pólóban. Úgy ahogy öleltem bebotorkáltunk a házba aztán meg fel a szobámba.

     Fent a szobámban leült az ágyra és még mindig sírt.

-Mi a baj? Mi történt?

-Anyuék-szipogta- egész délután veszekedtek, estére meg felmerűlt az is, hogy elválnak. Pedig soha nem veszekednek. De ha igen akkor nagyon. Volt már ilyen párszor de azt, hogy elválnak még egyszer sem mondták.

     Odamentem hozzá, szorosan megöleltem és belepusziltam a hajába. Befeküdtünk az ágyba és így ébredtünk reggel is egymásba gabajodva.