-Bábel -- folytatás -- Szasza szemszögéből-

15. fejezet

-Szia!-mondta és közben leült mellém az ágy szélére.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Hogy vagy?-kérdezte kedvesen és lazán megsimította a kezem. Ettől a mozdulattól valamiért végigbizsergett az egész testem még gipsz alatt is.
-Ahoz képest jól...
-Ahoz képest, hogy hogy nézel ki?-komolyan, visszatartott röhögéssel.
-Kösz ez jól eset-vigyorogtam rá amibe belefájdúlt a nyakam és felszisszentem.
     Zsófi leült mellém a székre majd aggódóan nézett rám én meg elgondolkodtam azon, hogy mennyit vártam egy ilyen pillanatra. Persze azt leszámítva, hogy egy korházban ülünk én meg félig gipszből vagyok. Amikor megismertem Zsófit egyből feltűnt, hogy milyen érdekes, különleges lány. Gondolkodtam azon, hogy elmondom neki mit érzek de aztán annyira jóban lettünk, hogy nem szerettem volna elrontani ezt a barátságot, mert őszintén nem tudom mi lett volna hogyha elveszítem őt ha csak barátként is. Bármikor számíthatott rám bármiben és ez kölcsönös is volt. Fantasztikus érzés volt a közelemben érezni őt. Sokszor belegondoltam, hogy mi lett volna ha nem ismerem meg egyáltalán. Biztos lennének más barátaim meg minden de így hogy megismertem biztos vagyok benne hogy óriási hiány lenne őt elveszíteni.
     Ahogy pedig ott ültünk a korházi szobában, én az ágyon feküdtem ő pedig a széken űlt úgy éreztem mindenem megvan. Ahogy rákulcsoltam az ujjaim a kezére ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra.... Fantasztikus volt. Mikor még csak barátok voltunk akkor is bármikor amikor hozzám ért kirázott a  hideg az érintésétől vagy ha közel volt hozzám akkor az illatától. Rettenetesen hálás vagyok azért amiért itt van nekem