-Bábel -- folytatás -- Szasza szemszögéből-

16. fejezet

     Nagyjából egy hét múlva ki is engedtek a kórházból de elmondták vagy tízszer (eskü mint az értelmi fogyatékosnak), hogy maradjak vízszintesben. A végén már nagyon úgy voltam, hogy ha még egyszer elmondják én a gipszes lábammal fejbe rúgom egyik ápolónőt.
     De szerencsére a én is hazakerültem meg az ápolónő is egyben maradt. Minden nagyon jó meg minden kivéve, hogy én otthon ülök és fekszem... Meg várom a délutánt hogy Zsófi meg a többiek meglátogatsanak. Csak sajnos nem mindig érnek rá ezért van amikor naphosszat csak úgy ülök és nem csinálok semmit sem.

     Ma valamikor négy óra fele mind az egészen megérkeztek. Már fentről a szobámból hallottam, hogy a szüleimmel beszélgetnek majd feljöttek a szobámba a szokásosnék csendesebben, sőt alig hallottam egy egy pisszenést. Biztos voltam benne, hogy anyámnak azt mondták, hogy csak leckét hoznak, anyám meg megígértette velük, higy csendben jönnek mert én elméletileg egész nap aldtam meg pihentem és most sem csinálok mást. 

     Amióta itthon vagyok mindig ez van ezért Adbulék csendben jönnek fel a szobámba ahogy anyum kéri, majd amint beteszik a zobámba a lábuka mindenki elkezd mesélni nekem meg úgy általában az egész társaságnak mindenről. Most is így történt. Berontottak mind a négyen a szobám ajtaján még mindig csendben majd miután becsukták az ajtót köszntünkk egymásnak és amire legjobban vártam egész nap megpuszilhattam Zsófit. 

-Hát hallod haver- kezdett bele Adbul- ez az Anita csaj valami rettenetes- amint meghallottam a lány nevét egyből rosszat sejtette mertnem szoktunk csak úgy róla beszélni.

-Mit csinált már megun?- vontam fel a szemböldökömet mosolyogva- csak azt ne mond, hogy meg akar látogatni-vigyorodta el és esküszöm, hogy hülyeségböl kérdeztem meg és várta, hogy a többiek kacagjanak de csak csendben ültek. -Ne hülyíts máe ember nehogy már ide jöjjön! Abba bele is bolondulok!! Mondjátok, hogy meghaltam vagy bármit csak be ne tegye a lábát ebbe a házba! 

     Ahogy elnéztem a többiek fintorát eléggé megijedtem ,ert nagyn nem jelentett jót az ahogy rám néztek.

-Azt mondta, hogy valamikor ma meglátogat- monda ki végül Hipó. 

-Jézusom- mondtam a tenyerembe temetve az arcom- csak azt ne mondjátok, hogy itt hagytok vele kettesben- könyörgően néztem a többiekre akit egy kis kérlelés után beadták a derekukat és itt maradtak.