Changbin egy egyetemista fiú, aki egyik nap az instáját lapozgatva belebotlott egy fiúba. Szó szerint.
Felix egy egyetemista fiú. Egyedül, minden nap egy kis edző teremben táncol. Emellett egy kis füzetbe mindig leírja a napi gondolatait.
Végeztem az óráimmal, és szerencsére senki sem kért számon hogy miért szaladtam el. És Changbin pulcsijáról sem. Mondjuk ha tudták volna hogy az övé, biztos nyaggattak volna. Chan bevárt az iskola ajtóban és ahogy meglátott elégérdekes tekintettel nézett rám.
- Ez mi rajtad? - kérdezte minden köszönés nélkül.
- Neked is szia - mondtam, majd gyorsan megöleltem.
- Bocsi. Szia. De mi van rajtad? - kérdezte és megfogta a pulcsim ujját.
- Öhm.... Az a helyzet hogy átázott a kötés - kezdtem bele.
- Lix! Miért nem vigyáztál? És ha nem veszed észre és elvérzel? - aggódott egyből Chan.
- Chanie, nem tehetek róla, és szinte azonnal észre vettem. Changbin pedig pont bejött, és segített átcserélni a kötést - nyugtattam meg, hogy nem történt semmi komolyabb.
- Segített? Nem tetszik ez nekem - motyogta.
- Megint túl sokat aggódsz - néztem magam elé.
- Hé, hé - nyúlt nyakamhoz és felemelte a fejemet - Csak vigyázok rád. Nem akarom hogy bármi bajod essen.
- Tudom... És Changbin oda adta a pulcsiját. Mert látta, hogy milyen állapotban vannak a ruháim - mondtam.
- Aha. Értem. De azért te is vigyázz magadra - adott egy puszit a homlokomra, majd elindultunk ebédelni.
(annyi chanlix momentet írok ebbe bele komolyan)
Changbin
Ha megszállottságnak lehet nevezni, hogy egy oldal első bejegyzéséig vissza kerestem mindent, akkor rám tökéletesen igaz ez. Az elmúlt két napban yongbok összes posztját végig néztem, az összes idézetet elolvastam, és az összes olyan jelet átnéztem, amiről megtudhatnám ki is ő. Enyhén szólva felketette az érdeklődésemet.
Épp Hyunjinnal fetrengünk a kondi teremben, még az edzés megkezdése előtt. Most is a telefonomat bújtam, és a sapkás maszkos fiút néztem ahogy táncol.
- Még mindig őt bújod? - jött mögém Hyun, nekem pedig kiesett a kezemből a telefon.
- Jesszusom, de megijedtem - sóhajtottam - Amúgy igen....
- Jól táncol, nem mondom, de ennyire érdeklődsz iránta? - kérdezte.
- Hé, nem is. Csak szimplán jól táncol - mondtam, de Hyunjin kuncogására felhorkantottam - Jó, lehet hogy szívesen kideríteném, hogy kicsoda.
- Ha ennyire érdekel, miért nem írsz rá? - kérdezte Hyunjin.
- Azért ne legyél ennyire hülye. Én nem te vagyok, akinek bárki is vissza ír - ráztam meg fejem.
- Amúgy de. Neked is elég nagy hírneved lett. De ez is csak miattam van - dobta át válla felett a haját, én pwdig megforgattam a szememet.
- Még mindig Idősebb vagyok, tehát ne izélj velem. És nem. Nem fogok írni neki - kötöttem ki.
- Hah menthetetlen vagy. De akkor kezdjünk nem ki az edzésnek - mondta, majd elkezdett bemelegíteni, és én is csatlakoztam hozzá.
Csatakosra izzadtan rohantam ki a mosdóba vízért, mikor befejeztük az edzést. Azt hittem, ha egy másodperccel később jutok vízhez, ott esek össze szomjamban. Megmostam arcomat is, majd nyakamat is kissé bevizeztem, és vissza mentem a terembe.
A helyiségben Hyunjin hasalt az egyik torna szeren. Telefonozott, ezzel nincs is olyan nagy baj, de hogy jobban megnéztem, rájötten hogy az én telefonomat tartja a kezében.
- Hyunjin! Te mi a fenét csinálsz az én teledonommal? - kaptam ki gyorsan a kezéből a készüléket, makd a kijelzőre néztem.
chat - _l_yongbok_
changseobin Szia! Nagyon tetszik ahogy táncolsz, és a gondolataid, és csak meg szeretnélek ismerni elküldve✔️ látta✔️
-Hyunjin! Te Isten barma! - kiabáltam rá - Már ki se tudom törölni, mert látta! Most mit fog rólam gondolni? Hogy pszichopata vagyok? Ide jár az egyetemre, ismer, mi van ha.... AHJ! - vágtam hozzá egy labdát, ami a kezem ügyébe akadt.
- Nem bírtam nézni ahogy tökölsz, bocsi. Amúgy meg meg fogod köszönni nekem - mondta.
- Ja persze - sóhajtottam - Na, most kísérj haza, ennyivek jössz nekem ezek után, és tegyünk úgy, mint ha meg sem történt volna - kaptam fel cuccaimat, majd elindultam kifelé, barátom pedig nagy léptekben követett.
Felix
Táncolok. Imádom. A zene, a hangulat, minden. Ahogy lelki szemeim előtt csak én, és a zene vagyunk, és én azt csinálok vele amit akarok. Úgy színezem ki más emberek szeme világát, ahogy én gondolom, az én tetszésem szerint, az én stílusomban.
A zene elhallgatott, Chan pedig gyorsan kinyomta a felvételt.
- Úristen, ez a dal nagyon jól áll neked - mondta.
- Köszönöm - dobáltam le magamról a maszkot, és a sapkát - Kirakom - vettem kezembe tetefonom.
Megosztás
Bts - Spring Day
,, Utáltam, kicsit még is hiányzik "
Ám miután kiraktam, egy értesítést vettem észre a chatekben
changseobin Szia! Nagyon tetszik ahogy táncolsz, és a gondolataid, és csak meg szeretnélek ismerni.
Mi. a. fasz. Ez komoly? Erre most mit kéne vissza írnom? Egyáltalán miért írta ezt?
- Chan! - szólítottam.
- Mi az? - kérdezte.
-Changbin rám írt - montam, mire egyből eldobta telefonját.
- Hogy mit csinált? - kérdezte.
- Izé... Írt nekem. De normálisan! És nem hüpye felszedős dumákat, nem gyűlölködőt, nem a kilétemről kérdez, csak szimplán meg akar ismerni!
- Lix, és te akarod ezt? Gondolj bele, ha megkérdzi hogy ki vagy? Vagy ha rájön a személyiségedből? - aggódott.
- Ugyan, nem ismerjük annyira egymást - mondtam.
- Vigyázz magadra - ingatta meg fejét mosolyogva, én pedig vissza írtam az illetőnek.
_l_yongbok_ Szia! Rendben, ha nem harapsz szívesen megismernélek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szeva, Changbin, tudod te hogy kell kinyírni az embereket, én is szeretlek🥰🥰🥰
