Changbin egy egyetemista fiú, aki egyik nap az instáját lapozgatva belebotlott egy fiúba. Szó szerint.
Felix egy egyetemista fiú. Egyedül, minden nap egy kis edző teremben táncol. Emellett egy kis füzetbe mindig leírja a napi gondolatait.
Reggel Changbin ruháiba indultam velük az egyetemre. Az autó úton Hyunjin beszélt lelkesen a bulijáró, Changbin a vezetésre koncentrált, így nekem kellett végig hallgatni a szőkét.
Megérkeztünk a sulihoz, most nem érdekeltek a bámuló szemek, magabiztosan kiszálltam az autóból, majd Changbin mellé sétáltam. Megláttam a nekem integető Chant, így bizonytalanul Bin felé fordultam.
- A ruháidat majd vissza adom - mondtam neki.
- Hagyd csak, jól állnak rajtad - mosolyodott el és kezdett el bámulni.
- Öhm... - szólaltam meg - Mennem kéne - kezdtem el a földet bámulni, ő meg rám emelte tekintetét. Kezemnél fogva magához rántott egy ölelésre. Szorosan fonta körém karjait, én pedig kényelmesen nyaka köré kulcsoltam kezeimet. Mikor már majdnem elaludtam volna mámorító illata miatt, eltolt magától - Köszönöm hogy i-itt lehettem - mondtam, egy csöppet meghajoltam, majd Chanhez siettem. Őt egy viszonylag rövidebb öleléssel köszöntöttem, majd elindultunk befelé.
- Mi volt ez az ölelés Changbinnal? - kérdezte.
- Nem tudom, csak megölelt - motyogtam - Seungminnal végül mi lett?
- Tegnap elmentem a munkahelyére, ugye egy virágboltban dolgozik. Csak simán bementem, mintha virágot akarnék venni, meg is vettem, ő persze totál kiakadt, mert azt hitte neked veszem. De aztán oda adtam neki és mindent elmagyaráztam, és újra szent a béke - mosolyodott el.
- Na, örülök hogy jól vagytok - mondtam.
- És.... Elhívtam magunkhoz ma délutánra.
- Ja, oki, akkor majd addig elmegyek valamerre - vontam vállat, azt hittem hogy ha Chan azt akarja hogy haza menjek akkor nem küld el megint.
- Ja nem! Be akarom neked mutatni. És ő is meg akar ismerni - mondta, nekem meg egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ja jó - vigyorodtam el - Remélem beégethetlek majd kiskori sztorikkal - nevettem.
- Persze - borzolta össze a hajam - hogy nem - nevetett fel ő is. Oda értünk a termeinkhez, így elköszöntünk egymástól. Leültem Jeongin mellé, és kipakoltam a padra.
A telefonom megrezzent, feloldottam a képernyőt és egy üzenettel találtam magam szemben.
changseobin Legyél csinos a bulin Bár Te mindig szép vagy
_l_yongbok_ Te azt honnan veszed? Elvégre még nem láttad az arcomat
chabgseobin Jó emberhez csak szép arc tartozhat.
_l_yongbok_ És azt honnan veszed hogy jó ember vagyok? Lehet hogy titokban ellopom a gyerekek nyalókáját És galambokat rugdosok.
changseobin Ejnye, a galamb rugdosás miatt sajnos le kell mondanom rólad Túl nagy bűn ez a mi kapcsolatunkba.
_l_yongbok_ Már bocsánat, de annak nem lehetnek problémái ami nem létezik.
- Jeongin én ezt nem értem - sóhajtottam fel.
- Mi az? - kérdezte.
- Nézd - mutattam telefonomra - Ilyeneket írogat nekem. Vagyis Yongboknak. De az előbb kint nekem bókolt, megölelt , egész éjszaka ölelkezve aludtunk....
- Nem tudom Lix. Ez olyan mintha úgymond mindkettőtökkel játszana... - vakargatta meg fejét Inie.
- Szerintem inkább csak sodródomaz árral. Majd lesz valami - motyogtam, majd a padra hajtottam a fejem.
Chan már az épület előtt áll, én pwdig gyorsan mentem ki hozzá. Haza kell érnünk, mire Seungmin jön, rendet is kell rakni, meg hát a táncot is fel kéne venni. Beültünk az autóba és gyorsan oda is értünk a terembe. Most nem nagyon foglalkoztam azzal hogy levakarjam magamról a recepciós csajt, csak egyenes úton a kis szobába mentem.
Siettem, így bemelegítés nélkül kezdtem el gyakorolni. Channel gyorsan felvetettem a koreót, írtam hozzá valamit, majd ki is posztoltam.
- Chan - mondtam, a kocsiban, már haza felé menet - Changbin elhívott Hyunjin bulijába.
- Engem meg Hyunjin - mondta - Akkor gondolom együtt megyünk - mondta , én pedig bólintottam.
- De.... Yongbokot is elhívta - motyogtam.
- Hát..... Te tudod mit csinálsz. Csak vigyázz magadra - simított fél kézzel arcomra vezetés közben.
Haza értünk, gyorsan levettük magunkról a cipőinket, kabátjainkat, és neki láttunk rendet rakni a házban.
Öt perc múlva felcsendült a csengő. Chan felugrott, izgatottan rám nézett, majd elrohant kinyitni az ajtót. Én is fel álltam, és a bejárat felé sétáltam, ahol Chan épp megölelt valakit, gondolom Seungmint. Nem láttam még a fiú arcát, mert Chan eléggé eltakarta az ölelésével.
- Szia, Felix vagyok - köszöntem Seungminnek.
- Én Seungmin - integetett mosolyogva vissza.
- Tudom..... Vagy is... Gondoltam.... Vagyis..... Ahj mindegy - temettem kezembe arcomat. Ennél kínosabb már nem is lehetne.
- Semmi baj. És bocsánat hogy miattam össze vesztetek Channel. Elmesélte milyen közel álltok egymáshoz, bocsánat hogy kicsit bele rondítottam.
- Ugyan, semmi baj - mosolyogtam rá - Az a lényeg hogy megoldódott - mosolyogtam Seungminre, majd Chanre, és beljebb mentünk a házba.
Na jó, nagyon tetszik az mv, meg az egész album😍😍
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
