♡𝔇𝔞𝔦𝔩𝔷 𝔇𝔞𝔫𝔠𝔢 ~ ℭ𝔥𝔞𝔫𝔤𝔩𝔦𝔵♡

21

Changbin

Mit csináltam? Nem ártottam semmit sem Yongboknak. Akkor miért tiltott le? Esetleg megláthatta, hogy Felixet beszélek? Féltékeny lenne, ezért tiltott le? Minden esetre valahogy el kell neki mondanom az érzéseimet, ha már emiatt Felix szívébe tiportam. Sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha tudnám ki ő. Írhatnék neki egy levelet, behetnék a termébe, de semmit sem tudok a kilétéről.

- Hyunjin! - szólítottam mega mellettem sétáló barátomat, miközben bementünk a terembe - Nem tudod, hogy van e olyan pillanat a nap folyamán, amikor az összes tanuló ugyanazon a helyen tartózkodik? - kérdeztem.

- Honnan kéne tudnom? - vonta meg a vállát flegmán - Egyébként ebéd szünet egyszerre van - mondta.

- Úristen, köszönöm - mondtam, és egy hatqlmas vigyorral, hirtelen felindulásból magamhoz öleltem.

- Haver, szállj le rólam - tolt el magától egy grimasszal az arcán - Mire készülsz, egyébként?

- Nyilvános égésre - sóhajtottam, majd fejemet a padra hajtottam, és el kezdtem kidolgozni ezt az egészet a fejemben.

Felix

- Komoylan, ha meglátom kinyírom! - mondta Jeongin, akit ma mi hoztunk el - Hogy lehetett ilyen szemét? Csapta a szelet Felixnek, Yongboknak, és még valaki másnak is? - akadt ki totál a legfiatalabb - Chan, te miért nem vagy kiakadva?

- Érettebb vagyok nálad - vont vállat, majd kiöltötte a nyelvét Jeongin irányába.

- Vigyázz, még leharapom - fenyegetőzött.

- Seungmin nem örülne neki - nevettem el magam, Chantól kaptam egy szúrós pillantást, Jeongintól pedig egy zavarodott ábrázatot.

- Seungmin? Ki az a Seungmin? - vonta össze szemöldökét, az emlékeiben kutatva.

- A barátom - vigyorodott el Chan.

- Oh - esett le Jeonginnak - Gratulálok - mosolyodott el ő is.

Bementünk az épületbe, és elváltunk egymástól. Mi Jeonginnal a nyelvi előadóba mentünk, Channek meg talán biosza volt, de nem vagyok benne biztos. Út közben találkoztunk Hyunjinnal, és az oldalán sétáló Chanhbinnal. Tudtam, hogy a találkozás elkerülhetetlen, hisz a barátaink együtt vannak, így nem csináltam ebből problémát. Mikor a páros kiszerelmeskedte magát, elköszöntünk, de Changbin utánam szólt.

- Lixie - mondta, de én hátra se fordulva csak intettem egyet.

- Rosszul vagy még? - kérdezte Jeongin, én pedig keserű mosollyal bólintottam - Gyere ide - ölelt magához lebiggyesztett ajkakkal, és bármennyire is ő a fiatalabb, jól estek biztonságit nyújtó karjai.

Az órák alatt repült az idő. Szünetekben nem mentem ki a teremből, nehogy véletlenül össze fussak Changbinnal, csak a terem váltásoknál hagytam el helyemet, akkor is szigorúan Jeongin kíséretében. Yunának nem mondtam el. Okos lány, rájönne hogy né vagyok Yongbok aztán világgá kürtölné a pletykás természetével.

Ebédnél viszont muszáj volt kimennem. De attól nem féltem annyira, Chan is ott lesz velem, nem eshet bajom. Leültünk Chan köré az asztalhoz, elmentünk a kajáért, majd leraktuk, és búskomoran falatozni kezdtem.

- Történt ma valami? - kérdezte Chan, Changbinra utalva.

- Nem, semmi különös - mondtam, hisz nem igazán tudtam, higy a regheli incidenst lehet e valaminek számítani - Vagy is mostanáig - mondtam, amint megláttam Changbin kimagasló alakját egy asztal tetején.

- Jesszusom mit csinál? - kérdezte Jeongin, majd a Changin mellett ülő Hyunjinra nézett, aki csak felvonta szemöldökét, és bólintott egyet. Changbin mire készülsz?

- Hé! Mindenki! Egy kis figyelmet kérnék - kezdett bele, és megvakarta tarkóját, a sok rá vetülő szempár miatt - Öhm... Most egy olyan személyhez szólok, aki itt van közöttetek, de nem tudom hogy kicsoda - nevette le magát - Yongbok - mondta ki nevemet, a többiek súgdolózni, videózni kezdtek, de én csak lehjatottam fejem nevem hallatára, majd kíváncsian ránzétem. Mit akar tőlem? Vissza utasítani? - Bár nem tudom ki vagy, mégis minden alkalommal amikor beszéltünk úgy éreztem, hogy évek óta ismerlek, és mindig közelebb éreztelek magamhoz. A szívemben - mosolyodott el, bennem pedig megállt az ütő. Engem szeret? Ezért utasított vissza? Jesszusom, de hülye vagyok - Igen Yongbok, nem tudom hallasz e, de szeretném ha tudnád, hogy beléd szerettem. Választás előtt álltam, és én téged választottalak, és emiatt el kellett dobnom egy nagyon értkés személyt - nézett lopva rám - Nem tudom jól döntöttem e. Az a másik fiú szeret, mégis ellöktem. De mi van ha te nem szeretsz? Akkor felesleges volt az egész - hajtotta le fejét, és kínosan elnevette magát - Mindegy. Kérlek, ha bármi esélyem van nálad, az elkövetkezendő 10 percben gyere a szertárba. Én ott leszek. És várok rád - mondta, leugrott az asztalról, kezébe vett egy fánkot és bele harapott. A többiek hangos tapsolásba és huhogásba kezdett, de nem érdekelt, túlságosan is lefoglalt az arcomon elterülő hatalmas vigyor.

- Na most kell nézni, aki feláll, az Yongbok - nyújtogatta fejét Yuna, Chan pedig bíztatóan megszorította kezemet az asztal alatt.

- Most vagy soha - suttogta, és Yunát, és minden más embert aki e tettemből rájöhet, hogy én vagyok Yongbok, figyelmen kívül hagyva sétáltam egyenesen a szertár felé. Benyitottam, Changbin felkapta a fejét, felé lépkedtem, és magabiztosan össze érintettem ajkainkat.

Minden lehetséges érzelmet bele sűrítettem ebbe a csókba, amit Changbin viszonzott is, tehát mondhatni nyert ügyem van. Egy idő után óvatosan eltolt magától, a szemembe nézett, ami boldogságtól ragyogott második csókunk örömére. Csak ezt ő még nem tudja.

- Felix..... Ezt lehet hogy nem kéne. Tegnap utasítottalak vissza, emlékszel - suttogta fülembe, de én elvigyorodtam.

- Olyan hülye vagy. Épp az előbb vallotált nekem szerelmet.