Changbin egy egyetemista fiú, aki egyik nap az instáját lapozgatva belebotlott egy fiúba. Szó szerint.
Felix egy egyetemista fiú. Egyedül, minden nap egy kis edző teremben táncol. Emellett egy kis füzetbe mindig leírja a napi gondolatait.
- Hyunjin, mióta nem láttalqk már! Megváltoztál - mérte végig - Képzeld, Minhoval vissza költöztünk a városba, emlékszel rá?
- Persze - bólintott lassan.
- Nem jöttök be beszélgetni, vagy valami? Sok dolgot tudnánk mesélni egymásnak - kérlelte Hyunjint.
- Sajnálom Jisung, de dolgunk van - mosolygott a fiúra - Örülök a találkozásnak - biccentett mindkét fiúnak, majd kimentünk egy másik terembe.
- Hyuniin, ki volt ez? - kérdezte aggodalmasan Jeongin a párját.
- Senki. Csak egy régi barát - nézett suerelmesen párjára, és abból a nézésből tudtam, hogy lezárt korszak már számára a Jisungba való bele esése időszaka.
Ő lenne a híres neves Jisung? Mintha már láttam volna valahol, de nem ugrik be semmi. A párja, Minho is ismerős, de rá sem emlékszem.
- Hé, itt vagy? - szorította meg kezem Felix, ahogy beértünk a terembe.
- Igen - zökkentem ki bambulásomból, majd vissza szorítottam kezére.
Lecsüccsentem egy kanapéra. Innen elnzéve tényleg olyan ez a terem, mint ahol a videók készültek. Nem értem hogy nem jöttem rá, pedig már voltam is itt.
- Öhm..... Mindjárt jövök - motyogta, majd felkapta a cuccát, és kiment. De hova a fenébe ment? És miért? És miért nem mondta, hogy hova megy? Jó mqjd elmondja ha akarja, nem akarok túl tapadósnak tűnni azzal, hogy kérdésekkel támadom le.
- Öltözni ment - morogta egyhangúan Hyunjin ezzel választ adva megannyi kérdésemre. Chan a másik kanapén fetrengett, Hyunjin pedig Iniet átkarolva ült, és telefonozott. Jeongin az időszakban bb kijelzőjére bámult, látszott rajta, hogy nem igazán érti az előbb Jisunggal történt eseményeket.
Felix óvatosan kinyitotta az ajtót és belépett a terembe. Olyan kis félénknek tűnik most, mondjuk meg is értem, négyen bámuljuk egyszerre. Megrázta fejét, hogy kizökkentse magát lefagyottságából, majd látszólag elkezdett bemelegíteni.
Leült a földre, szétterpesztette lábait, ami már nekem önmagában gondot okozott. Aztán az hogy behajolt közéjük elszabadította a fantáziámat. Máskor is jól fog nekem jönni, hogy hajlékony.
Mi? Changbin! Nem! Ne gondolj rossz dolgokra, mert még esetleg bajaid adódnak belőle.
Csak az a baj, hogy azzal hoyg arra koncentrálok hogy ne gondoljak arra, így is erre gondolok.
Tudom ez kicsit bonyolult volt, de a fejemben lévő egymással ellenkező gondolatok is eléggé azok.
Te Szent Isten! Miért most kellett meglátnom, hogy Yongbok a vállát nyújtja?
A jól ismert mozdulatokkat hátra húzza könyökét a hátához, majd a másikat is. Ezzel semmi baj sincs de azzal, hogy négykézláb áll, és vállait a földre tolja...... Eléggé nagy rálátás nyúlik hátsójára, főleg úgy hogy konkrétan az égbe emeli őket.
Nem. Nem nézek oda. Nehogy már a kapcsolatunk első napján felizguljak rá! Nem akarok elsietni semmit, főleg hogy én csesztem el a dolgokat velünk kapcsolatban, én nem követelhetek semmi, úgy érzem.
Mikor vissza néztem rá, szerencsér már nem nyújtott, hanem a gép előtt állt és zenét válogatott. Felálltam, és mögé léptem majd átkaroltam derekát.
- Mi lesz a mai választás? - kérdeztem nyakába suttogva. Kissé megugrott az érkezésemre, de rendezte vonásait és válaszolt.
- Nct szám - mondta - Rögtön azután megtanultam a koreót, hogy kijött, de még csak most táncolom fel - mosolygott rám.
Elindította a zenét, majd a terem közepére sétált, és eltáncolta egyszer. Hyunjinon láttam, hogy ő is ismeri a tánc mozdulatokat, mert kicsibe ő is táncolta a koreót Lix figyelése közben.
- Oké, vehetjük - szólt Lix Channek, csak úgy önbuzdítás céljából tapsolt egyet, majd beállt a kezdő pozícióba.
- Maszk nem kell? - kérdezte Chan, a kezében lobogtatva a textil darabot.
- Hát... - kezdte a földet kémlelni Lix - Mivel nem tartjuk titokban Changbinnal a kapcsolatunkat, így egy idő után biztos rájönnének - vonta meg a vállát.
- Rendben - mondta Chan.
- Rendben? Csak így hagyod? - kérdezte megdöbbenten Lix.
- Figyelj Bokie - mosolygott rá Chan - Felnőtt vagy, azt csinálsz amit akarsz. Ezt mi azért találtuk ki hogy téged védjünk. De úgy látom, már más megvéd - nézett mosolyogva rám, én pedig viszonoztam gesztusát.
Lix beállította a zenét a jó helyre, és táncolni kezdett. Ügyeltem, hogy sehol se lógjak beke a kamerába, hogy ne kérdezősködjenek az emberek.
Véget ért a zene, a felvétel is, Lix pedig fáradtan vetette magát mellém a kanapéra.
- Haza kéne menni - motyogta én meg hajával kezdtem el szórakozni - Hé, ez csikis - nevetett fel, mikor tincsei füle széléhez értek. Kiszolgáltatottságát kihasználva jobban elkezdtem őt csikizni, erre a szeplős hangos kacagásokat hallatott. El tudnám még egy ideig hallgatni.
- Na tényleg menjünk - tápászkodtam fel róla, majd a többiek is követtek minket.
Már kinnt az autóban ülve nyitottam meg az instát, ahol egyből Lix posutja fogadott.
_l_yongbok_ Igen, ez vagyok én. Lee Felix, másod éves az egyetemen. Szeretek táncolni, és eddig én csináltam ezt az oldalt. Remélem ez után is tetszeni fog nektek az oldalam♡"
,, feliiiiiiix tudtam hogy te vagy az!"
,, oppa holnap oda mehetek hozzád? "
,, mit válaszoltál Changbinnak?"
,, Együtt vagytok? "
,, ez a kis buzi? Őszintén, jobbra számítottam"
changseobin ügyes voltál kiscsillag
Lix rmá nézett amint megérekezett telefonjára az üzenet. Mosolyogva mellkasomba temette arcát, én pedig mgé közelebb szorítottam magamhoz, hogy könnnyedén hajába puszilhassak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
