♡𝔇𝔞𝔦𝔩𝔷 𝔇𝔞𝔫𝔠𝔢 ~ ℭ𝔥𝔞𝔫𝔤𝔩𝔦𝔵♡

17

Felix

Jeongin  után kutattam a folyosókon. Meg akarom kérni, hogy jöjjön el velem felvenni a mai táncot. Meg hogy aztán jöjjön el velem Changbinhoz. Majd azt talán elfelejtem neki megemlíteni hogy Hyunjin is ott lakik.....

Meg is láttam jönni őt pont velem szemben.

- Inie! - kiáltottam rá, mire kizökkent a maga elé való bámulásból.

- Lix, szia! - köszönt vissza nekem.

- Csinálsz délután valamit? - kérdeztem.

- Nem, nem szabad vagyok mint a madár - mosolygott rám.

- Akkor beavatlak a kulissza titkokba - kacsintottam rá, és  csuklójánál fogva húzni kezdtem az utca felé.

- Hé, hé hova megyünk? - állt meg Inie.

- Tudod, hogy Channel össze kaptunk.... - motyogtam.

- Hát igen, híre ment.

- Na, már kibékültünk. De még ma Changbinnál alszok.

- Várj várj, te Changbinnál aludtál? Miért nem mentél Yunához? Jesszusom, együtt aludtatok? - akadt ki totál.

- Hát, Yuna nem igazán ért rá - utaltam az elég furcsa hangokra amit a telefon beszélgetésben hallottam - É-és igen együtt aludtunk - pirultam el csöppet.

- És akkor vissza térve a témára, most hova is megyünk? - kérdezte Inie.

- Hát.... Fel kéne venni a mai posztot - suttogtam fülébe.

- Úristen.... Most akkor én leszek a személyi asszisztensed? - csillantak fel szemei.

- Igen - nevettem fel és megsimogattam buksiját - Na gyere, mutatom az utat.

Elsétáltunk a teremig, majd bementünk.

- Lix, szia! Ő a pasid? - mérte végig undorodva Iniet.

- Nem, nem a pasim - forgattam meg szemeimet.

- Akkor még van esélyem - kezdte el undorítóan a pilláit rebezgetni.

- Tudod mit, akkor inkább van pasim de nem ő - mondtam, elvettem a kulcsot, és elhúztam onnan a megszeppent Jeongint.

- Ez mi volt? - kérdezte.

- Ez a csaj amióta ide járok próbál bevágódni, de nem képes feldogni hogy meleg vagyok, pedig már mondtam neki - sóhajtottam, majd elkezdtem átöltözni. Jeongin előtt sem zavartatom magam túlságosan magam, Chan után ő áll hozzám a legközelebb. Changbin.... Őt nem tudom most hova tegyem. Majd még eldöntöm, most nem ez a fontos.
Végeztem az öltözködéssel, és elkezdtem bemelegíteni, Inie pedig alaposan megbámulta minden mozdulatomat. Leguggoltam, a fejével követte a mozdulatot, aztán mikor felálltam, azt is - Na jó, mit bámulsz ennyire?

- Bocsi.... Csak meg  kell szoknom. Még sosem láttalak táncolni, és a tény, hogy több ezres követő táborod van, és majdnem egy másfél éve már nézem amit csinálsz, úgy hogy közben végig az orrom előtt voltál.... Szóval kicsit össze vagyok zavarodva, és furcsa most a helyzet - mondta, majd átkarolta lábait.

- Nyugi Inie - mentem oda hozzá, és össze borzoltam haját - Majd megszokod - mondtam neki, majd elindítottam a zenét.

Párszor eltáncoltam a koreót, majd amikor úgy gondoltam, hogy eléggé stabilizáltam tudásom szóltam Inienek.

- Jeongin - szólítottam meg.

- Igen? Kell valami? Mit csináljak? - ugrott fel azonnal lelkesen.