A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~9~

Jeong Guk feljött hozzám pár perc elteltével. Ott hagytam őket, hiszen anya nem jelbeszéddel beszélt, így egy kukkot sem értettem abból amit beszéltek. Leült mellém, majd óvatosan megfogta a kezemet. Ha tudtam volna beszélni, most alkalmam lett volna arra, hogy mindent elmondjak neki. Mosolyogva nyújtotta oda nekem a telefonját, hogy olvassam el amit mondani szeretne.

__________________________________

Elkezdek tanulni jelnyelven
__________________________________

Meglepett, hogy ezt mondta, de igaza volt. Valahogyan meg kell tanulnunk kommunikálni a másikkal, ha együtt szeretnénk lenni és nem állandóan írogatni a telefon jegyzetébe, amig világ a világ.

__________________________________

Ennek nagyon örülök
_________________________________

Visszamosolyogtam rá, jelezve, hogy tényleg nagyon örülök annak, hogy szeretne azon a nyelven beszélni amin én is. Jobb kezével az arcomra simított, majd lágyan megcsókolt. Ez volt az egyetlen biztos dolog az életemben, amit tudtam, hogy drogként fog rám hatni és ha egyszer elveszik tőlem, félő, hogy belehalok. A lágyból heves, forró és szenvedélyes csók lett, s nem bírtam uralni a testemet, csak hagytam, hogy magával ragadjon Jeong Guk. Szinte észre sem vettem, de már alatta feküdtem, lábaimat a csípőjére téve, hevesen csókolva őt. Életemben nem éltem még át ilyes fajta izgalmat és vágyat, mint amit most. Tudtam, hogy mit akartam és az jelenleg Jeong Guk volt. Méghozzá olyan fajta értelemben, amiben eddig nem volt alkalmam megtapasztalni az emberi lét legszebb, s legjobb szeretet megnyilvánulását. Viszont legnagyobb bánatomra, abbahagyta az ajkaimmal való játszást, majd felegyenesedett.

Jungkook POV:

Úgy éreztem, hogy még korai lenne az a dolog amire valószínűleg mind a ketten már régóta várunk.

De akkor miért is korai?

Ő még gyerek, bárhogyan is nézzük. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy nekem csak erre kell, hiszen nem tudok mindig vele lenni és a beszélgetés is elég nehézkes kettőnk között. Ennek ellenére én is ugyan annyira szeretném ezt a kapcsolatot, mint ő, de az anyja engedélye nélkül én még csak hozzá sem nyúlhatnék, hiszen a tanára vagyok. Igaz, hogy az anyukája kért meg, hogy legyen a barátja, de biztosra veszem, nem így, ilyen értelemben gondolta.

- Nem megy...- suttogtam, miközben az értetlenül alattam fekvő egyén szemeibe néztem.- Még, ha nem is hallod, akkor is... Tudnod kell, hogy te vagy a legkülönlegesebb személy ezen a földön.- mosolyodtam el, halványan.

Tényleg így gondoltam. Csak rá kell nézni és az ember elolvad, beleszeret és közdene érte akár a végtelenségig is. Az ágyról felvettem a telefonomat, majd kicsit sem elegánsan, felé toltam a szöveget amit írtam.

__________________________________

El kell mondanunk az anyádnak.
__________________________________

Szemöldök ráncolva, rázta meg a fejét, s láttam rajta, hogy egyáltalán nem tetszik neki ez az ötlet.

_________________________________

Nem tarthatjuk ezt sokáig titokban.
__________________________________

Írtam le neki, amit szerintem már jobban megértett. Tényleg nem lesz egyszerű az anyja elől eltitkolnom azt ami nyilvánvaló. Hiszen mindenki látja, hogy hogyan nézek a szemeibe, hogy mennyire elvarázsol és mindenre figyelek ami ő.

- N...ne....nem ak..krs...akas...akarom.- nyögte ki, nagy nehezen.

Még mindig gyönyörű szép mély hangja volt, amit még letagadni sem lehet, hogy mennyire gyönyörű. Sosem hallottam még fiút/férfit ilyen szép hanggal beszélni. Biztosan az anyja is úgy gondolja, hogy mennyire szerencsés egy ilyen fiúval, mint amilyen Taehyung.

- Oké.- bólintottam.

Semmit sem szerettem volna rá erőltetni. Végülis ráérünk és az sem biztos, hogy sokáig együtt maradnánk, hiszen még csak gyerek... Sosem pártoltam a nagy korkülönbségű kapcsolatokat. Mindig abban reménykedtem, hogy, ha megtalálom az igazit akkor egykorú vagy talán egy kicsit fiatalabb lesz nálam.

Jieun mondjuk idősebb volt nálam, de ez mellékes.

Taehyung az első olyan párom aki majdnem tíz évvel fiatalabb nálam.

Hogy zavar e?

Kicsit.

Ha nagyon zavarna, valószínűleg nem lennék itt és nem azon járna az agyam, hogy mennyire hívogatóak az ajkai és az egész teste.

Taehyung POV:

Úgy éreztem, mintha Jeonggukot zavarná, hogy nem akarom még elmondani anyának. Még nem is ismerem annyira amennyire lehetne és én addig semmi féle képpen nem akarom anyát kitenni felesleges újjongásnak. Tudtam, hogy ha esetleg nem is maradunk együtt, anya már azt is eltervezné, milyen lenne az esküvőnk. Kérően tekintettem az előttem terpeszkedő férfira, amíg nem bólintott egyet. Köszönet képpen felkusztam hozzá és egy apró puszit adtam az arcára.