A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~13~

Reggel szinte mindenem fájt. Alig bírtam mozdulni és minden porcikámmal remegtem. Annyira féltem Jimintől, mint még soha senki mástól. Ő szerencsére aludt mellettem, így könnyedén fel tudtam venni a telefonomat az asztalról. Részkető testtel kerestem ki Jeong Gukot és amilyen gyorsan csak tudtam, ráírtam.

Taehyung: Guk, segíts! Azonnal gyere ide kérlek... Jimin... Este...engem... Kérlek... Anya nincs itthon, nem tudom mit csinálna velem... Siess!

Jungkook POV:

Alig bírtam aludni egész éjjel. Semmi esetre sem akartam Taehyungot ott hagyni Jiminnel. És az a legszomorúbb, hogy ennek meg is lett az eredménye. Mikor elolvastad Taehyung üzenetét, még a világ is megfordult bennem. Szinte  villám gyorsasággal öltöztem fel, majd indultam el. Bármit elnézek, de ez... Ezt nem. Szét akartam verni Jimint. Szinte percek alatt ott voltam Taehyungéknál és dörömböltem az ajtón. Hosszú, óráknak tűnő percek teltek el, mire Jimin kinyitotta. Nagy bánatomra, nem gondolkodtam csak cselekedtem. Nem tudtam visszafogni magamat, azonnal behúztam neki, őt ezzel a földre térítve.

- Hogy mertél hozzá nyúlni?- sziszegtem, megragadva a pólója gallérját, de ő nem válaszolt, csak vigyorgott.

Egyre több ütést mértem rá, amíg Taehyung le nem igyekezett a lépcsőről, már amennyire tudott, és ki nem erőltetett magából egy nehéz, hanyag szót.

- Elég!

Hogy is állhattam volna meg? Sosem éreztem még ilyes fajta dühöt és egy embernél sem éreztem azt, hogy meg fogom ölni... Hogy meg akarom ölni. Még ha hallott volna, az sem tettem volna meg amit kér. Képtelen voltam ezt hagyni.

- Ha folytatod, elveszted.- szólalt meg, mikor két másodpercre abbahagytam a verését.

Ez csak még jobban feltüzelt, de az volt a baj, hogy igaza van. Lihegve ültem az alacsonyabbik derekán, amíg ránéztem Taehyungra. Nem láttam még embert így remegni, ahogy őt.

Félt.

De nem csak Jimintől, hanem tőlem is. Az alattam fekvő fiú, teljesen elterült, feladva mindent, az arca különféle pontjaiból pedig folyt a vére, ezzel mutatva nekem, hogy több helyen is felsértettem az arcát.

- Ne merj a közelébe menni még egyszer!- hajoltam hozzá közel, ő pedig elnevette magát kínjában.

Ha Taehyung nem jött volna le, félő, hogy halálra vertem volna. Minden maradék magaviseletemet összeszedve, felálltam és a párom felé mentem.

- Ne haragudj.- mondtam neki, ő pedig egy nagyot nyelve bólintott.

Amint oda értem hozzá, szinte azonnal a karjaimba fonta magát. Mellettem már senki nem bánthatta. Viszont nagyon jól tudtam, hogy mit jelent az, hogy Jimin ezt tette vele. Sosem lesz képes felhőtlenül szexuális életet élni senkivel. Még velem sem. Jimin aligha tudott, de felállt és egy csatát vesztett arccal kisétált.

- Gyere, ülj le.- vezettem a nappaliba, ahol leültettem, én pedig legugoltam elé.- Fel kell jelentenünk.- komolyodtam meg teljesen

- Nem.- rázta a fejét hevesen, miközben elmutogatta nekem a válaszát.

Nem tudtam válaszolni neki, hiszen így is még túl lassan mutogatok és félek, hogy valami rosszat mondanék neki. Nagyot nyelve ültem mellé, húztam a mellkasomhoz és simogatni kezdtem a karját. Azt akartam, hogy tudja, én mindig itt leszek neki. Ha esik, ha fúj. És abban is biztos lehetett, hogy feljelentem ezt a mocskot. Taehyung megbízott benne és ez volt a hála.

Szánalmas.

Én Jimin helyében most imádkoznék, hogy ne hívjam a rendőrséget. Nem is értem, hogy Taehyung miért nem tette meg. Ő is tud beszélni, ha akar.

Egészen estig vele maradtam. Megkért, hogy ne mondjam el az anyjának azt amit Jimin tett vele. Túl sokat kell már így is hazudnom, de Tae mindennél fontosabb jelenleg számomra. De ezt nem engedhettem. Úgy voltam vele, hogy mivel nem hall, ezért amint megérkezik az anyja, felküldöm őt és mindent elmesélek az asszonynak. Olyan este hét volt mikor haza ért.

- Kérlek...- nézett rám könnyes arccal a még mindig sokkos állapotban lévő fiú.

- Nem lesz baj.- mosolyogtam rá.- Menj, feküdj le.

Szomorúan állt fel, majd topogott felfele a lépcsőn, amíg én kimentem az anyjához az előszobába. Meglepődött, hogy ott voltam és egyből meg is kérdezte, hogy mit keresek itt. Nehéz szívvel, de megkértem, hogy hallgasson meg és üljünk le.

- Jimin megerőszakolta.- böktem ki.

- Hogy micsoda?!- kiáltott fel.

Szinte azonnal hívta a rendőrséget, de én leállítottam. Elmondtam neki, hogy Taehyung mit szeretne és ha még teszünk is valamit, azt a tudta nélkül kell csinálnunk.

Még egyszer nem hagyom egyedül.