A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~4~

Másnap reggel anya tessékelt ki az ágyból pontosan 9-kor, mivel 10-re ide ér Jeong Guk. Csodálatos. Vajon mivel fogja kezdeni az agymosást? Matekkal? Fizikával? Vagy valami hasonló unalmas szarral? Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor ő sem fog jobban járni, mint az előtte lévő emberek. Nem érdekel, hogy jobban néz ki, mint eddig bármilyen ember féle lény akit láttam... Nincs kegyelem. Utálom, ha valaki unalmas. Ő pedig az lesz, hiszen nem tudunk beszélni normálisan. Tehát utálni fogom. Sőt...

Már most utálom.

Utálom azt amit tesz velem és harcolni akarok ellene. Hiszen miért kellenék neki? Meg biztos, hogy van valakije. Lehetetlen, hogy nincs, hiszen olyan jó pasi... De aztán ki tudja. Lehet, hogy csak a kinézete tetszik az embereknek benne és a pénze. Nagyon jól tudom, hogy csak azért van velünk, mert megsajnált engem.

Jungkook POV:

Reggel korábban keltem az álagosnál, hiszen egyszerűen nem tudtam aludni. Alig pihentem 1-2 órát. Egyszerűen nem voltam álmos. Képtelenségnek tűnt aludni, ígyhát ki mentem a konyhába, hogy megigyak egy kávét. Mindig is szerettem kávézni, hiszen megvan mindegyiknek a maga varázsa. Olyan reggel fél hét lehetett, mikor két kezet éreztem a derekamon, majd egy testet, mi átölelt. Lassan fújtam ki a levegőt, kezemet a vékony karokra téve, mik körbe fintak.

- Baj van, szívem?- puszilta meg a tarkómat, puha ajkaival.

- Semmi baj sincsen, Jieun.- fordúltam meg, majd egy puszit adtam a homlokára.

(Aki nem tudná, Jieun művésznevén IU)

- Akkor jó.- mosolyodott el aranyosan, majd egy puszit adott a számra.- Ma mész az új tanítványodhoz, ugye?

- Aham...- dünnyögtem, tettetett unalommal, pedig Taehyung volt a legizgalmasabb dolog jelenleg az életemben.

- Akkor készülj.- villantotta meg a gyönyörű mosolyát a szerelmem.

- Megyek.- vontam egy finom, lassú csókba, mi minden reggel elengedhetetlen köztünk.

Kezeimet derekára vezettem, majd úgy simogattam tovább a csupasz bőrréteget, hiszen egy szál fehérneműben volt. Eszméletlen, hogy mennyire szeretem ezt a lányt! Akár ölni is képes lennék érte. Bármit megtennék amit kér. Négy éve vagyunk együtt, de a szikra még most is megvan. Teljes testével hozzám simult, mellét a mellkasomnak nyomva. Halk sóhajt engedtem el, majd elváltam, mézédes ajkaitól.

- Ha így folytatod akkor el fogok késni a munkából.- kuncogtam ajkaira.

- Ezt pedig nem szeretnénk. Ugye tanár úr?- vigyorgott pimaszul.

- Nem, úgyhogy...- ültettem fel a konyha pultra.- Reggeli a hűtőben, melletted pedig a kávéd.- pusziltam meg az orrát, majd elindultam a fürdőszobába.

Taehyung POV:

Feszengtem.

Be kell valljam, hogy jobban feszengtem, mint vala. Nem akarom ezt. Nem akarom megint látni Jeong Guk-ot. Egyszerűen nem tudom magamat kontrollálni. Fel-alá járkálok a lakásban és rágom a számat. De persze nem csak én vagyok az egyetlen. Anya is pont ugyan ezt csinálja. Vajon neki is bejön Jeong Guk? Biztos! Kinek nem jönne be ez az isten?

Egyáltalán miért izgulok?

Megálltam a tevékenységemben, majd megráztam a fejemet. Teljesen felesleges ennyire ráfeszülnöm arra ami kb. fél óra múlva történni fog. Én ugyan az az ember vagyok, mint aki két éven keresztül volt, Jeong Guk pedig szintén ugyan az, aki tegnap volt. Nincs mitől tartanom, hiszen nem mer hozzám irányítani bármilyen rossz szót és nincs okom izgulni, feszengni semmi miatt. Látta már a házat, anyát is látta és engem is. A többi pedig nem érdekel engem.

Ez a fél óra hamarabb eljött, mint hittem volna. Ott állt a nappaliban, fehér ingben a fekete hajával, az igéző szemével és a tökéletes mivoltjával. Irigylem azt az embert aki jobban ismeri őt bárkinél, mivel, ha én sem lennék most ilyen helyzetben akkor talán én lennék az a személy.

Annyira szerencsétlen vagy Taehyung, miért pont te lennél?

Sosem találkoztam volna vele, ha nem leszek süket. Idegesen túrtam a hajamba, miközben lesétáltam a lépcsőn, hozzá. Hozzá, aki miatt most ki akar törni a szívem. Megálltam előtte egy pár méterre, majd vártam, hogy mi fog történni. Természetesen anya oda állt mellé, majd elkezdte a hegyi beszédet.

- Itt fogtok lent tanulni, először matekot, aztán földrajzot.

- Biztos, hogy nem fogok!- tiltakoztam, mint egy vérbeli iskola kerülő ember.

- De! És most hozz egy füzetet!- küldött el.

Szemfogatva tettem amit kért. Egyáltalán tudja Jeong Guk, hogy hogyan fog engem így tanítani? Hogy magyarázza el a dolgokat nekem? Mert én bizony nem fogok négy órán keresztül olvasgatni egy papírt, amire mindent leírt. Viszont fogadjunk, hogy ezt csinálta az unalmas perceiben otthon. Biztos leírta részletesen az anyag összes szarságát mára. Előkotortam egy sima lapú füzetet, majd lerobogtam hozzájuk. Csak Jeong Guk ült az kanapén, anya pedig felszívódott. Idegesen engedtem ki a levegőt, majd az újdonsült tanárom mellé ültem. Kényelmetlen volt a helyzet.

Ó de még milyen kényelmetlen...

Jungkook POV:

Taehyung ma is elképesztően jól nézett ki. Egyszerűen gyönyörű ez a fiú. Az anyukája is rettenetesen kedves. Éppen elment valami harapnivalóért meg innivalóért, mikor Taehyung jött le a lépcsőn. Élesen fújta ki a levegőt mikor nem látta sehol sem az anyját, s kicsit megfeszültek az izmai. Látszott rajta, hogy mennyire nem tetszik neki a helyzet felállása, de a füzetével a kezében, mégis leült mellém. Igazából nem állt szándékomban most matek meg földrajz órát tartani neki. Inkább ismerkedni akartam még vele. Fogalmam sincsen, hogy miért.

Csak ismerni akartam.

Tudni miket szeret.

Hogy miket utál.

Mindent.