A süket fiú [Vkook ff.] *SZÜNETELVE*

~8~

Jeongguk nem kért belőlem. Ezt megértettem, de azt nem tudtam, hogy miért utasít el. Nem gondoltam magamat többnek, mint a többiek, de azért... Én is vágytam valamire. Csak egy kis boldogságra.

Nekem ez nem jár.

Szomorúan mentem ki a konyhába, hogy csináljak neki egy teát, legalább ennyivel segítve neki. Mivel nem hallok, észre sem vettem, hogy kijött utánam, csak akkor mikor a derekamnál fogva megfordított és rámvetette magát.

Szinte megrökönyödve csókoltam vissza, hiszen egyszerűen nem értettem. Akkor most ő is akar engem? Vagy csak játszani szeretne? Biztos, hogy nem. Ő nem olyan, aki csak úgy kihasználna valakit. Az ajkai olyan puhák voltak, mint amilyennek elképzeltem. Kezeim a dús, puha hajába siklottak, s teljesen hozzá simulva a testéhez, élveztem a csókjait. Hosszú percekig élvezhettem, ajkai édes ízét, amíg a levegő hiánya miatt el nem kellett engednünk a másikat. Mélyen néztünk a másik szemébe, lihegve, mosolyogva.

Két éve először éreztem azt, hogy komolyan boldog vagyok.

A szívem olyan hevesen vert, hogy menten azt hittem, szívrohamot kapok. Izgatott voltam a helyzet miatt és azért, mert még nem igazán éreztem ilyet sosem. Hatalmas nagy tenyerei a derekamon találtak megnyugvást, amíg én csak próbáltam felfogni, hogy tényleg itt állok vele szemben, kifulladva a heves csóktól amiben részesített. Valamit mondott, de én nem tudtam, hogy mit, mivel nem tudok szájról olvasni, csak minimálisan.

Jungkook POV:

Úgy éreztem, hogy hogyha nem megyek utána és nem csókolom meg, akkor egy életre lemondhatok róla. Fájt, hogy az egyetlen nő az életemben megcsalt és elhitette velem, hogy én vagyok neki az egyetlen, de Taehyung más. Mikor megcsókoltam, körbejárta a testemet a megnyugvás. A bánat ami még tíz perce ellepett, hirtelen elszállt és újra lángolni kezdett a testem.

- Azt hiszem szerelmes vagyok beléd...- suttogtam az ajkaira.

Tudtam, hogy nem érti és nem hallja de muszáj volt kimondanom. Kívántam az előttem álló fiút. Egyszerűen nem tudtam leplezni, hogy mennyire, mivel újból az ajkai után kaptam és popsija alá nyúlva emeltem az ölembe. Annyira finom és édes volt. Újból éreztem azt a tűzt, amit már nagyon régen nem.

Ugyan akkor tudtam, hogy ő még csak egy gyerek és valószínűleg sosem értek hozzá szexuálisan, ezért lassan leraktam a padlóra és összekulcsoltam a kezeinket.

Taehyung POV:

El akartam neki mondani amit érzek. Hogy a szívem hevesen ver mindig mikor meglátom, hohy az ajkai édesek, mint a méz, hogy iszonyatosan szexi, hogy már az első pillanattól kezdve vonzott. A zsebéből elővette a telefonját, majd leírta nekem azt amit akart.

__________________________________

Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd
__________________________________

Mosolyogva vettem el tőle a telefont és olvastam el amit írt.

__________________________________

Én is szeretlek
__________________________________

Mind a ketten pirultan, mosolyogva bámultuk az előttünk állót, amíg meg nem láttam a bejárati ajtót kinyílni. Anya jött be a házba, mire nem vártam, hiszen úgy tudtam, hogy késő estig dolgozni fog. Fejemmel biccentettem Jeongguknak, hogy nézzen oda, mire mint akit áram csapott volna meg, úgy rebbent el tőlem.

Jó volt ez így.

Nekem az is elég, ha csak mi ketten tudunk erről a dologról.

- Sziasztok!- jött be anya mosolyogva.

- Szia!- köszöntem neki, és ahogy láttam, Jungkook is.

Anya nem akarta, hogy értsem a továbbiakat, mivel a kezeit leengedte és beszélgetni kezdett az előttem álló férfival.

Hosszú percekig néztem ahogy beszélgetnek egymással és rosszul esett, hogy én nem tudhatom, hogy miről, ezért mikor elegem lett, kimentem és felszaladtam a szobámba.

Jungkook

- Tudja... Csak azért vagyok itt, mert szakítottam a barátnőmmel és jelenleg Taehyung a legjobb barátom és én...- kezdtem bele, de Tae úgy rohant el mellettem amilyen gyorsan csak tudott.- Hát ez?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Nagyon sajnálom ami történt. Taehyung meg... Nem bírja, ha úgy beszélnek az emberek a közelében, mintha ő itt se lenne és nem jelnyelven beszélnek, dehát hogy is várhatja el magától.- sóhajtott egy nagyot.- Marad vacsorára?

- Ha megengedi.- mosolyogtam rá.

- Ugyan már... Örülök, hogy a fiam boldog. Menjen fel hozzá, ne legyen egyedül... Már éppen eleget volt.- húzta rl a száját az asszony, miközben a hűtőből elkezdte kivenni a hozzávalókat.

- Rendben.- bólintottam, s Taehyung után mentem.

Őszintén... Boldog is voltam de szomorú is közben. Egyszerűen nem volt jó, hogy Jieun megcsalt és elhitette, hogy tőlem van a baba, most pedig éppen szedi a cuccait, de én közben ide jöttem és egy nálam kilenc évvel fiatalabb fiút csókolok meg és neki vallok szerelmet. Idióta vagyok.

De mit tegyek ha egyszerűen akarom őt?

Vonz mindene és nem tudom kiverni a fejemből őt.